Szélsőséges cunami

A parlamenti választások eredményei egyértelműen megerősítik, hogy Romániában is érvényesül a rendszerellenes szavazat, így hazánk is beilleszkedett a világon tapasztalható irányzatba. Nyugat-Európában is láttuk, hogy a hagyományos pártok válságban vannak, ez nincs másként nálunk sem.

Elég csak megfigyelni, hogy az AUR négy évvel ezelőtt még csak 9 százalékkal jutott be a parlamentbe bő félmillió szavazattal, most azonban 1,6 milliót kapott, ami a voksok 18 százalékának felel meg. Ehhez hozzáadódik még majdnem 1,3 millió szavazat, amit a Diana Șoșoacă SOS nevű pártja, illetve az üstökösként berobbanó, Călin Georgescut támogató Fiatal Emberek Pártja (POT) kapott együttvéve. Ez már 2,9 millió szavazatot jelent a szélsőséges pártokra, ami jól tükrözi, hogy a választók csaknem egyharmada belefáradt a demokráciába, és a járvány, az orosz-ukrán háború, a korrupció, a lassú gazdasági fejlődés és a külföldre való költözés érzelmi sokkja okozta csalódás egyvelege miatt valami mást akar.

A hagyományos pártoknak nem működött az eddig jól bevált receptjük, a PSD és a PNL hiába emelte meg jelentősen a nyugdíjakat, a minimálbért, ezek a jóléti intézkedések már nem voltak elegek ahhoz, hogy szavazatokat hozzanak. Egyértelműen látszik az is, hogy ezeknek a jóléti intézkedéseknek nem volt meg a gazdasági alapjuk, az ország egyre inkább eladósodik, ezért mindenki tudja, hogy most korrekció következik, amit mindannyian meg fogunk érezni. De ami ennél is fontosabb, hogy a PSD és a PNL olyan alapvető hibákat követett el, olyan gyenge jelölteket küldött versenybe immár évek óta, hogy ez talán a legnagyobb mértékben ásta alá a pártok hitelességét. A legnagyobb katasztrófa Klaus Iohannis tíz éves elnöksége volt, hiszen nem elég, hogy az elnök kisebbségi - ami vörös posztó a szélsőségesek szemében -, de sajnos még arrogáns is volt, butának bizonyult, politikai érzéke pedig a nullához közelített. Iohannisnak egyetlen eredeti ötlete, gondolata sem volt tíz év alatt, folyton a közhelyeit puffogtatta és olyan kormányfőket és pártelnököket jelölt a liberálisok élére, akik még nála is rosszabbak voltak, s ezzel szinte bedöntötte pártját, amely tíz százalékponttal kevesebb szavazatot kapott, mint négy évvel ezelőtt.

A mostani eredményből látszik, hogy nagyon nehéz lesz kormányt alakítani. A demokratikus pártoknak egy lehetőségük van, összefogni, különben átengedik a hatalmat a PSD-nek és a szélsőséges pártoknak. Kisebbségi kormányzás aligha működhet, egyedül a PSD nem tud sikeresen kormányozni a 22 százalékával. Az USR és a PNL máris habozik, hogy kormányra lépjen. A PSD egészen biztosan nem fog akarni ellenzékben maradni, a két jobboldali pártnak pedig vállalnia kell a kormányzást, de a liberálisoknak legalábbis mindenképpen, még akkor is, ha hosszú távon ez még jobban felőröli őket. Ha a demokratikus pártok nem képesek kilépni a kisded politikai játszmáikból, elhúzzák a kormányalakítást, akkor ez csak még jobban felgyorsítja a szélsőjobb megerősödését, amelynek 2028-ban a hatalomra kerülése szinte borítékolható. Persze, ha ők sem követnek el nagy hibákat, de ellenzékben ennek kisebb a valószínűsége. De ami ennél is fontosabb, hogy egy nagyon jó kormányzásra lenne szükség, illetve arra, hogy a demokratikus pártok meghallgassák az embereket, kilépjenek a kampányszövegek paneljei mögül, és a külföldről importált propagandaszövegek helyett ismét betöltsék a pártpaletta központi részét, amely kiürült.

A PSD sem minősül már hagyományos baloldali pártnak, hiszen vezetői luxus magánrepülőgépekkel utazgatnak, a jobboldali konzervatív kereszténydemokrata értékek képviseletét is már csak a szélsőségesek merik felvállalni - tisztelet a kivételnek -, közben az ultraliberális szemléletmód erősödik, egyesek például a posta bezárásán gondolkodnak, és akkor csodálkozunk, hogy ellepnek a szélsőségesek. Önállóan gondolkodó, karizmatikus, okos vezetőkre lenne szükség ahhoz, hogy a 2028-as katasztrófát megelőzzük, hiszen láttuk, hogy 2016-tól errefele a gyenge államelnök és a harmatgyenge miniszterelnökök és miniszterek váltogatása milyen elkeserítő helyzethez vezetett. Nem a választókat kell szidni, hanem a pártoknak kellene meghallgatniuk jobban az embereket, hogy mit akarnak. Persze mindenkit nem lehet boldoggá tenni, de ezért van szükség az okos politikusokra, hogy megtalálják azt az aranyközéputat, amivel fenntartható az egyensúly a társadalomban.

Félelmetes, hogy a választók bábokat kergetnek, az elkeseredés oly nagy, hogy Călin Georgescu után egy ismeretlen pártot, a POT-ot is képesek voltak bejuttatni a parlamentbe. Persze, lehet őket ironizálni, de ezzel csak olajat öntünk a tűzre. Ebből is látszik, hogy a Georgescu-jelenség nem a semmiből érkezett, megágyaztak neki a hagyományos pártok és Iohannis. Nem lehet mindent a TikTokra kenni, az embereket nem tévesztette meg a közösségi média, maximum annyi történhetett. hogy a közösségi média felgyorsította ezeknek az erőknek a kohézióját, az összefogási képességét a virtuális közösségteremtés lehetőségével. De az emberek szándékosan, tudatosan szavaztak ezekre az erőkre egyesek komolyan, de nagyon sokan csak dühből. Ez utóbbiaknak nincsenek illúzióik azzal kapcsolatban, hogy a szélsőséges erőknek milyen kormányzási képességük van, nem várnak tőlük csodát, tudják, hogy nem fognak tudni jól kormányozni, de büntetni akarják a rendszerpártokat. Őket elsősorban ez vezérelte politikai opciójuk megválasztásában.

Az RMDSZ választási szereplése egyértelműen sikeresnek mondható, a mintegy 590 ezer szavazat más körülmények között akár 7-8 százalékot is jelenthetett volna, az országos magas részvétel miatt most arra elég, hogy pontosan leképezze a romániai magyarság számarányát, a 6,5 százalékot, ami jó eredménynek mondható. Megvan az esélye a szövetségnek, hogy kormányra kerüljön, de nagy kérdés, hogy egy töredezett nagykoalíció mennyire lesz képes hatékonyan vezetni az országot. A cél már ma a 2028-as választások kell legyen, a négy év múlva körvonalazódó szélsőséges cunami elkerülése.