Octavian Buracu emlékére

Octavian Buracu és Doina Cornea 1990-ben (Minerva Archívum)
Harminc évvel ezelőtt képtelenség lett volna egy kolozsvári román napilap részéről, hogy piros-fehér-zöld címlappal tisztelegjen a magyar nemzeti ünnep előtt – gondoltam meghatottan, amikor idén augusztus 20-án a helyi sajtót szemlézve rábukkantam egy ilyenre. Képtelenség, mondhatni abszurd. De nem elképzelhetetlen! Hiszen harminc évvel ezelőtt is sokan voltak olyanok, akik igenis elképzelték, és szentül hittek egy olyan Kolozsvárban, olyan Erdélyben, amely a nemzetiségek közti kölcsönös tiszteletről, valós interetnikus párbeszédről szól majd. Egyikük volt Octavian Buracu, aki a kilencvenes évek fokozódó magyarellenes kirohanásai közepette nyilvánosan is kiállt a kisebbségek jogai mellett, szembeszállt a gyűlöletkeltőkkel – viselve ennek minden megalázó következményét.

A görögkatolikus lelkészcsaládból származó Buracu, a geológiai tudományok doktora, a Ceaușescu-diktatúra idején is szemet szúrt a hatóságoknak, a Szekuritáté megfigyelte, zaklatta. 1989 decemberében az elsők között volt, akik nyíltan szembefordultak a kommunista hatalommal, a forradalmárigazolványt azonban mindvégig visszautasította, merthogy „az nem érdem, hanem kötelesség”. A decemberi fordulatot követően megválasztották a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa (CPUN) Kolozs megyei vezetőjének, és az ideiglenes román parlament tagjának. Politikai tevékenysége során Buracu mindvégig Románia demokratizálódását, az etnikumok közti párbeszédet szolgálta. A CPUN elnöki minőségében kezdeményezte, hogy Kolozsvár testvérvárosi kapcsolatot létesítsen többek közt Péccsel. 

Elvitathatatlan érdemei vannak a kolozsvári magyar iskolák önállóságának visszaállításában, elszántan küzdött azért, hogy a magyarok és románok közötti feszültségek ne vezessenek nyílt konfliktushoz Kolozs megyében. Kiállása miatt a széthúzásban, visszarendeződésben érdekelt szélsőségesen nacionalista erők célkeresztjébe került, állandó lejáratási kampány folyt ellene, halálos fenyegetéseket kapott. 1992-ben megalapította az Interetnikus Párbeszéd Szövetséget, amelynek célja: olyan irányba befolyásolni a közvéleményt, hogy minden nemzetiség birtokába kerüljön és gyakorolhassa az őt megillető egyéni és kollektív jogokat. Korai halálát követően sem nyugodhatott békében, sírját többször meggyalázták, amelyet 2014/ben a pécsi önkormányzat támogatásával újítottak fel.

bbte-oszifelveteli2Hirdetés

A továbbra is szinte naponta próbára tett „kölcsönös tisztelethez” vezető akadályokkal teli útnak sajnos csak a legelején lehetett mellettünk Octavian Buracu, aki 1995. szeptember 1-jén távozott az élők sorából. Halálának harmincadik évfordulóján tisztelettel emlékezünk rá.

„Az erőszaknak nincs helye a társadalomban, és soha nem szabad szemet hunyni felette. A felelősség azonban nemcsak az elkövetőké, hanem azoké is, akik évek óta uszítanak a kisebbségi közösségek ellen, és próbálják elfogadhatóvá tenni az ellenséges légkört. Az AUR-tól és a szélsőséges politikusoktól a politikai osztálynak egyszer s mindenkorra el kell határolódnia. Tudom, nehéz most az ország helyzete, de a populizmus sosem megoldás, a provokáció sosem gyógyír.  Ők a gyűlöletet képviselik. Nekünk a tiszteletet, a békés együttélést és a közösségeink építését kell képviselnünk” – írta Kelemen Hunor.

promedtudo2Hirdetés