Bíró Rozália szerint valójában minden nő “sorsfordító”, női mivoltunkból származik “sorsalakító” adottságunk, függetlenül attól, hogy családanyaként, üzletasszonyként, önkormányzati képviselőként, vagy épp politikusként (is) vállalunk szerepet. Az RMDSZ szövetségi képviselőtanácsának (SZKT) elnöke, Bihar megyei képviselő, volt szenátor, ezt megelőzően pedig nagyváradi alpolgármester, az RMDSZ Nőszövetségének elnöke és az Európai Néppárt Nőszervezetének korábbi alelnöke, majd elnöke 24 éve van jelen a politikában. Az ismételten feltett kérdésre, mégis hogyan lehet a karriert összeegyeztetni a családanyai kötelességgel, a válasz sokszor elhangzott már hasonló beszélgetések alkalmával: nehezen, sok lelkiismeret-furdalással. Soha egyetlen “feladatkörre” sem jut elég idő, odafigyelés, és ez meglehetősen frusztráló egy nő számára. Támogatás, megértő, segítőkész társ nélkül pedig lehetetlen.
Érdekes módon a beszélgetés végkicsengése ennek ellenére nem az volt, hogy “lányok, ez nem nekünk való!”. Épp ellenkezőleg: a nők, amikor politikai pályára lépnek, nem tagadják meg önmagukat. Valójában arról van szó, hogy a kisebb családon túl egy nagyobb család jólétéért is felelősséget, feladatokat vállalnak – hangzott el mintegy motivációként.
Ezt igazolta vissza a többi meghívott is: Szilágyi Dóra EP- képviselőjelölt, illetve Potyó Judit Csikszentmarton, Réti Zsófia Csíkszentgyörgy és Kovács Edit Maroskeresztúr 2024-ben mandátumot nyert polgármesterei. Szavaikból számomra az derült ki: nem a karrier kedvéért indultak a polgármester-választáson, vagy mert nem lett volna jobb dolguk, hanem mert valakinek most már csak el kéne végezni a “férfimunkát” a környéken. Hogy mennyire sikeresen teszik, bizonyítja az is, hogy Réti Zsófia második, Kovács Edit pedig harmadik mandátumát kezdi idén szeptemberben.
A nők közéleti szerepvállalásával kapcsolatban a mentalitás nehezen változik, ez az arányokon is meglátszik. A vállalkozók körében 33-34 százalék, a politikában alig 19 százalék a hölgyek aránya, jóllehet a népességen belül fele-fele arányban vagyunk jelen. A “vezetőnek való” jelölt továbbra is inkább az erőt sugalló személyiség, nem feltétlenül az empatikus típus, ilyen szempontból a hölgyek nagy része eleve hátránnyal indul a megmérettetésen férfitársaikkal szemben. (“Ezt az egyszerű asszonyt választottátok polgármesternek?” – hangzik el még mindig lekicsinylően…)
Ha az illető nemcsak nő, hanem fiatal is, az “dupla hendikep”, mondta Szilágyi Dóra, az RMDSZ ifjúságért felelős ügyvezető alelnöke. Megmaradni olyannak, akivel az ifjak azonosulni tudnak, ugyanakkor a komolyan vehető tisztségviselő státusát is felépíteni ráadásul nőként…, nos ez meglehetősen érdekes feladat – mondta.
“A férfiaknak elég öltönyt viselni, a nőknek azonban nem elég egyszerűen nadrágba bújni, külön bizonyítani kell rátermettségüket” – hangzott el a meghívottak részéről. Azt már csak én következtettem ki, hogy mindent összevetve azért mégsem a nadrág teszi a polgármesterasszonyt. Hanem a kitartó munka. Ahogy otthonról megszokták...
