KOVÁCS DOLORES VIVIEN
A kiállítás az egyetem összes szakának (festészet, grafika, fotó-videó, megőrzés és restaurálás, szobrászat, divat–divattervezés, tervezés, textilművészet–textiltervezés, kerámia–üveg–fém, művészettörténelem és -elmélet) a 2024–2025-ös tanévben első félévben készült munkáit foglalja magába, az elsőévesek és a mesterképzéses hallgatók portfólióját is beleértve. Az említett portfólió mindegyik szak és évfolyam esetében általánosságban négy-öt különálló munkát jelent, a szak profiljának megfelelő tematikában.
A divattervezés szak hallgatói saját tervezésű ruhákkal, kiegészítőkkel, a múlt évszázad divatjára fókuszáló fotómontázsokkal készültek, míg a textiltervezés szakosok a formákkal és az anyagokkal játszva alkottak – ez persze csak néhány példa a megtekinthető munkák közül.
A munkafolyamatról, az izgalmakról, a tapasztalatokról két elsőéves textilművészet–textiltervezés hallgatót kérdeztünk; egyikőjük számára ez volt az első kiállítása.
– Milyen hatással volt az egyetemi környezet a művészi gondolkodásodra és az alkotói folyamatodra?
Júlia: – A környezet nagyon inspiráló volt, már az egyetem falain belül számos munkát megtekintettünk. Ha valaki a környezetben alkot, téged is motivál arra, hogy azt tedd és kihozd magadból a legjobbat, arra sarkall, hogy csak a munkára koncentrálj. A tanáraink nyugodtságának köszönhetően nem érzem magam frusztráltnak, így az ötletek könnyen jönnek. Ha elakadok, ők átadnak néhány gondolatot, amelyek inspirálóak lehetnek és segítenek a munkafolyamatot elindítani.
Kriszta: – Az elején az új környezetben kicsit nehéz volt felzárkózni, viszont kis idő múlva ez a feszengés megszűnt. Az egyetemi környezet inspiráló és motiváló, a munkák kapcsán elég nagy szabadságot biztosítanak, így minden munka egyéni és személyes lehet. Itt már magadnak bizonyítasz, önmagadnak kell megfelelned, így mondhatom, hogy az egyetem célja az, hogy az évek során megtaláld a saját stílusod, amit továbbfejleszthetsz. Azt gondolom, hogy ez mindegyikünk számára hosszú út, amire szükségünk van, ha kiforrott művészek akarunk lenni.
– Milyen technikai és koncepcionális fejlődést tapasztaltál eddig?
Júlia: – Sokakkal ellentétben nem művészeti líceumból érkeztem, csak hobbiszinten alkottam, így az egyetemnek köszönhetően számos új technikát sajátítottam el. Ide tartozik a nemezelés, a shibori-technika, a batikolás és a pólóra való nyomtatás. Ezek mind új technikák voltak, de a tanárok segítségével és a munkafolyamatra szánt idő miatt azt gondolom, hogy nagyon hamar felfejlődtem.
Kriszta: – Az első félévben még nem igazán dolgoztunk anyagokkal, ott a cél inkább az alapok tisztázása volt, legyen szó kompozíciókról vagy új alaptechnikákról. Ezekkel fontos tisztában lenni, másképp nem születhet kiforrott munka. Még csak ismerkedünk a szakmával.
– Melyik alkotás áll a legközelebb hozzad és miért?
Júlia: – Hozzám a festményem áll a legközelebb. Nagyon tetszett, hogy használhattam színeket, ami pedig a végeredményben különösen tetszik, az a meleg és hideg színek használatában a nagy kontraszt. A munkafolyamat közben szabadnak éreztem magam, nagyon jó hangulatom volt.
Kriszta: – A munka, amelyik a legközelebb áll hozzám, az a száraz nemezelés, ahol népies motívumokkal kell harmonikus kompozíciót összerakni. Ez számomra új techinka volt – önmagában elég aprólékos –, amely sok időt és türelmet vesz igénybe, azonban eléggé terapeutikus hatása van. Valószínűleg a témaválasztás miatt áll közel hozzám, szerintem fontos, hogy éltessük a hagyományt, éljünk vele és ne hagyjuk elveszni.
– A munkádat illetően az első egyetemi félév során mi volt a legnehezebb szempont vagy tényező?
Júlia: – A legnehezebb tényező talán a türelem megtartása volt. A tanáraink a türelmünket és a precizitásunkat az aprólékos és időigényes feladatokon keresztül mérték fel, hiszen ezek a munkafolyamat elengedhetetlen velejárói, talán az alkotó legfontosabb tulajdonságai.
Kriszta: – Elsősorban az új környezet megszokása, a felzárkózás volt a legnehezebb, illetve a konstans munka megszokása. Fontos az is, hogy szánjunk időt magunkra, hogy mindig remek ötlettel álljunk elő, és ne küszködjünk inspirációhiánnyal.
A kiállítás bő két héten keresztül, február 4-étől február 21-éig látható az Aurel Vlaicu / Szamosfalvi út 17. szám alatt található a Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem kihelyezett épületében, hétköznap 10-től 16 óráig. A belépés ingyenes.
