Tűnődött már valaki azon, hogyan születnek a konyhában a fenséges falatok? Megesik, hogy véletlenül. Elmesélem. Nem régen Szerbiából hazatért kedves barátom említette, hogy milyen finom kukoricaliszt alapú ételt evett odaát, s rögtön kedvet kaptam hozzá, hogy én is kipróbáljam. Ahogyan mesélt az ételről, az én fejemben, anélkül, hogy a részletekre rákérdeztem volna, kialakult egy kép arról, hogy milyen is lenne ez az étel. A világhálón sem néztem utána, hozzáláttam elkészíteni annak alapján, amit elképzeltem. Ez volt az egyik csúszás.
A második ott következett be, hogy félúton rájöttem, hogy durván elsóztam az ételt, ezért a masszát valamivel sótalanítanom kellett, s mivel már nem volt több kukoricalisztem, quinoával turbóztam fel.
Miután kész lett az étel, kiderült, az én változatom olyan messze van az eredetitől, mint Makó Jeruzsálemtől, mégsem szomorkodott senki, mert amint a készre sült falatkákat kóstolgattuk, kiderült, hogy véletlenül valami hihetetlenül finomat sikerült alkotni. Amint sültek a falatkák, kóstolgatás címszó alatt egyre nagyobb sebességgel fogytak, már-már attól tartottam, hogy teljesen eltűnnek a tányérról, még mielőtt lefotóznám őket.
Hozzávalók:
250 g puliszkaliszt (én a finomra őrölt, 3 perces puliszkának valót használtam)
fél liter csirke/marha/zöldség alaplé (kockából is lehet)
fél liter víz
2 ek. szárított fűszerkeverék (ételízesítő-szerű, a leírásban írok róla bővebben)
200 g quinoa
fél liter víz
2 babérlevél
3 ek. reszelt parmezán
1 tojás
2-4 evőkanál liszt (amennyiben gluténmentesre szeretnénk készíteni, használjunk gluténmentes lisztkeveréket)
olívaolaj és/vagy napraforgó olaj a sütéshez (én a kettőt kevertem)
hagymalekvár a tálaláshoz
Elkészítés:
Mivel gyerekkoromban nem kedveltem a puliszkát, nálam alapszabály, hogy a puliszkát sosem vízben, hanem alaplében főzöm. Szerintem sokkal ízletesebb lesz, ha már az indulásnál kap egy kis ízt. Kevés ételízesítőt is szoktam hozzá adni, mert az még ad neki egy kis pluszt, amitől még finomabb lesz.
Mint megtudtam, a szerbek is nagy rajongói az ételízesítőnek, szinte minden ételbe kerül egy kevés, a legtöbben házilag készítik maguknak, és „ahány ház, annyi szokás” alapon a változatok száma a végtelenbe nyúlik. Én most Szerbiából „hozott” fűszerkeveréket használtam, ami valójában hasonlít a mi Delikátunkra, azzal a különbséggel, hogy cukrot nem tartalmaz, csupán zöldségeket (szárított sárgarépa, petrezselyemgyökér, paszternák, zöldpetrezselyem, fokhagymapor) és kurkumát.
Az alapléből vagy ételízesítős vízből és puliszkalisztből sűrű puliszkát főzök. A forró lébe szórom a puliszkalisztet, miközben habverővel keverem. A háromperces puliszkaliszt nagyon hamar elkészül, tényleg pár perc alatt megvagyok vele, félreteszem hűlni. A quinoát is fél liter vízben odateszem forrni két babérlevéllel, majd alacsony lángon félig lefedve teljesen puhára főzöm. Ehhez sem kell sok idő (kb. 10 perc), s mire elkészül, a nedvességet teljesen magába szívja. Ha szobahőmérsékletűre hűlt a puliszka és a quinoa, a kettőt összekeverem, beleütök egy tojást, hozzáadom a reszelt parmezánt és két evőkanál lisztet. A puliszkás massza könnyen formázható kell hogy legyen, ha túl lágynak tűnik, akkor keverek még hozzá egy kevés lisztet. Gluténmentes változatot készítettem, így biztosra állíthatom, hogy gluténmentes lisztkeverékkel is működik a recept.
A masszából nedves kézzel tetszőleges formákat készítek, a tapasztalat azt mutatja, hogy legegyszerűbb és gyorsabb, ha kis golyókat formázok, majd szétlapítom őket, de kis kézügyességgel és fantáziával egyéb formákat is ki lehet próbálni (rudacskákat, háromszögeket stb.). Olajozott serpenyőben mindkét oldalukat pirosra sütöm. Nagyjából fele-fele arányban, vegyesen használom az extra szűz olíva- és napraforgó olajat. Telecsepegetetem a serpenyőt, de nem tocsogósra, közepes lángon megsütöm. A sütés közben elhasználódott olajat mindig pótolom.
A pirított puliszkafalatkák már sütés közben sebesen fogytak, de szerencsére a leírt mennyiségből szép adag készült, így az ebédre sütött hús mellé is maradt. Hagymalekvárral (vagy édes chiliszósszal) kínálva csodálatos előétel, de hús mellé köretnek is kitűnő, tízórais dobozba is csomagolható. Melegen és szobahőmérsékleten is nagyon finom. Ha önmagában fogyasztjuk, mindenképpen ajánlok mellé valami szószt vagy mártogatóst, mert az egyenesen királyi szintre emeli ezt az egyszerű ételt.
A hab a tortán az volt, amikor azok a családtagok kérték, hogy készítsek még ilyent, akik a puliszkát ezidáig megkóstolni sem voltak hajlandók. Egyszerű, elronthatatlan, magát rendkívül etető, pénztárcakímélő, sokféleképpen felhasználható, gyerekbarát fogás.
