Robotolás robot módra, génkutatás emberi bölcsességgel

Munkatárs, de nem vetélytárs a robot

– Alkalmazott informatikában, az ipari folyamatok digitális vezérlésében szakosodtam – kezdi laboratóriumában a beszélgetést Szász Csaba.
– Ez miben konkretizálódik?– Az emberek csak annyit tudnak, hogy bemennek az üzletbe, és megveszik, mondjuk, azt a tejet, amelyből sok százezer litert gyártanak, akár naponta. De e mögött a termelési folyamat mögött teljesen automata gyártósorok működnek. Ma bármit termeljenek bárhol, az nagyrészt automatikusan történik. Ha valaki nem tud így termelni, akkor a terméke már nem piacképes a költségek miatt. Még nálunk is, habár igen jelentős lemaradás van, a termelés jelentős részben automatizált. Különböző gyártósorok, palackozó sorok, hegesztősorok, csomagolósorok, automatacímkézők, stb.
– Csupán a kiadások miatt van ez?– Nem teljesen. Annak ellenére, hogy egy ilyen automata rendszer megtervezése és létrehozása igen magas színvonalú mérnöki tudást és intelligenciát igényel, valamint a befektetés nagyon költséges, ha megfelelően működik, akkor viszonylag hamar megtérül a befektetett szellemi munka és pénzkiadás, és hozza magával azokat az előnyöket, amelyek a mai korszerű termelési folyamatok velejárói.
– Nagy ellentmondás körvonalazódik: túlnépesedett bolygónkon mi lesz az emberi munkaerő-fölösleggel, ha ennyire teret nyernek a robotok?
– Ha, mondjuk, száz évvel ezelőtt legyártottak egy bizonyos terméket, és erre sok ember munkájára volt szükség, manapság néhány tucatnyi vagy néhány száz emberrel lehet gyártani nemcsak egy országnak, hanem akár egy teljes kontinensnek is. De ez nem jelenti, hogy egyáltalán nem kell emberi munkaerő. Mert egyetlen automata rendszer sem működhet csak úgy egymagában. Valahol mégis ott kell lennie a humán erőforrásnak is, amelyik felügyeli, működteti, ellenőrzi, vagy éppen áttervezi, átalakítja ezt. Valószínű, hogy ezért a kö­zeljövőben sok másfajta munkakör is ki fog alakulni ezen a területen. De az bizonyos, hogy egyre kevesebb és kevesebb emberi munkaerőre lesz szükség az egyre automatizáltabb termelésben. Ugyanakkor, nemzetközi téren óriási a verseny az új gyártókapacitások elnyeréséért. Az az ország, amelyik most minél több piacképes gyártókapacitást el tud nyerni külföldi befektetésekkel, vagy saját erőből létre tud hozni, az talpon marad. Egyszerű: ha valaki gyárt és termel, akkor abból nyeresége lesz, tehát vásárlóereje. Aki csak vásárol, és nem termel, annak valamiből majd elő kell teremtenie a pénzt a vásárláshoz.
– Folyik-e ilyen jellegű kutatás Kolozsváron?
– Automata digitális vezérlőrendszerek témakörben itt és másfele is igen jelentős kutatómunka folyik. Ebben a laboratóriumban arra a kérdésre tudunk javarészt választ adni, hogy egy adott ipari alkalmazásra melyik a legjavasoltabb és leghatékonyabb digitális vezérlőrendszer típus (felépítés, működés, processzor típus, programozás, stb.). Tehát meg tudjuk mondani pontosan milyen hardware (fizikai eszközök) és software (program) eszközök szükségesek egy bizonyos ipari alkalmazás automatizálásához. Tudunk tervezni ilyen rendszereket, valamint megépíteni és működtetni ezeket. Például, ha Kolozsvár napi áramfogyasztását kell követni valahol, akkor sok minden más mellett olyan típusú számítógépekre is szükség van, amelyek nagyfelbontású képernyőkön lehetővé teszik az információk vizuális nyomkövetését és kiértékelését a megfelelő software programok segítségével. Viszont, ha csak egy szobában akarjuk automatikusan mérni a hőmérsékletet, vagy fényerősséget, akkor elég lesz egy megfelelő chip (szilícium integrált áramkör) és az ehhez szükséges interfész áramkörök, amelyek egyszerű kijelzők segítségével (fénydióda, 7 szegmenses kijelző) mutatják a megfelelő ingformációkat a felhasználónak. Szóval ipari számítógéptípus is többféle van, mindenfajta felépítésben, kivitelezésben.
– Elterjedt a hír, hogy hamarosan a robotok uralják az emberiséget a munkában, kereskedelemben, háztartásban, mindenben.
– Ez még utópia. Valóban egyre több robot jelenik meg, de sosem fogja teljesen helyettesíteni az embert (elvégre, ki fogja megjavítani a már elromlott robotot, vagy ki táplálja majd energiával?). Például olyan robotkart, amely mindazt el tudná végezni, amire egy emberi kéz vagy kar képes, soha nem lehet megtervezni és megépíteni. Azt, amit az evolúció évmilliók alatt alakított ki a természetben, nem lehet robotokkal utolérni vagy tökéletesen leképezni. Csak követni lehet valamilyen szinten. Viszont a robot sohasem fárad el, és gyakran akár mikrométeres pontossággal végezhet el egy bizonyos folyamatot számtalanszor, amire az ember még rövidebb ideig sem képes. És amíg táplálva van energiával, megállás nélkül dolgozhat (könnyen 24 órát is egy nap), rendkívülien gyors és pontos lehet, nem sztrájkol, nem kér fizetésemelést, nem megy betegszabadságra stb. Egy robot soha nem lesz okosabb az őt megtervező és létrehozó embernél. Még akkor sem, ha már vannak olyan robotok, amelyeknek a memóriája többet meg tud jegyezni, mint amennyit képes egy átlagos emberi agy. Vagy olyan folyamatokat (helyzeteket) és megoldásokat tud könnyen generálni, amit az emberi agy csak nehezen, vagy bizonyos körülmények között egyáltalán nem.