Az új hírek azonban egyébről szólnak. Kínai és dél-koreai paciensek (az utóbbi országban immár 90-en), akik az elmúlt hetekben estek át a fertőzésen, és akiket az orvosok a tesztek nyomán gyógyultnak nyilvánítottak, egy újabb felülvizsgálat során ismét a kór jeleit mutatták, tesztjeik továbbra is fertőzöttséget mutattak ki.
Ez pedig hátborzongató. Ha valóban így van (reméljük, még sincs így), búcsút mondhatunk a reménynek, hogy záros határidőn belül (de legalábbis a védőoltás megtalálásáig) kilábolhatunk abból a vészből, mely hova-tovább fél éve sújt bennünket.
Mindezt persze maguk az orvosok sem akarják elhinni. Arra gyanakszanak, hogy vagy a gyógyulást kimutató teszt adott valami okból hibás eredményt, vagy az újabb fertőzés gyanúját „megerősítő” analízis. De vannak, akik úgy vélik – s ez az igazán rémületes lehetőség –, hogy a vírus a gyógyult szervezetben egy időre mintegy „betokosodik”, s így anélkül lappanghat tovább, hogy jelt adhatna magáról. Hogy aztán egy idő után ismét aktivizálódjon.
Magától értetődő tehát, hogy szakkörökben heves viták lángoltak fel a tesztek minőségéről, megbízhatóságáról, a tesztekkel elkövetett csalásokról is.
Korántsem véletlenül, hiszen egy megbízhatónak tekintett berendezés, mely a tesztet elvégezheti, többezer euróba kerül. És még ha az akkreditált laboratóriumok képesek is beszerezni a készüléket, minden egyes analízis elvégzéséhez egy kerek órára van szükség. S egyidejűleg csak egyetlen szövettani lelet elemzését lehet elvégezni. Igaz, ma már Németországban (és hírek szerint Magyarországon is) létrehoztak olyan készülékeket, melyek egy úgynevezett polimerizációs láncreakcióra alapozva egyszerre öt leletmintát is elemezhetnek, s csak akkor kell egyenként elvégezni az analízist, ha az eredmény pozitív. Ez esetben egyenként kell kideríteni, hogy melyik lelet produkálja a pozitív eredményt. Ezzel a módszerrel jelentősen felgyorsítható a folyamat, hiszen ily módon négy órán belül tiszta képet lehet kapni róla, melyik lelet szolgáltatja a pozitív eredményt. Ha az öt közül egyik minta sem pozitív, el lehet tekinteni tőle. De mindenki más is új és új módszerekkel kísérletezik. Hatalmas a piaci verseny. S a hatalmas nyereség esélye a kóklereket is aktivizálja. Az internet tele van gyanúsnál gyanúsabb világmegváltókkal…
A szakmai vita persze tovább folytatódik, hiszen párhuzamosan többféle eljárás is használatban van, s a legtöbb eljárás az antitestek kimutatásán alapul. Ezt a módszert azonban sokan kétségesnek tartják. A problémákat már Jan Klaut Die Welt-beli cikke is jelzi, melynek címe is csupán a tökéletes teszt létrehozásának reményéről beszél – de hozzáteszi: az áttörés legjobb esetben is csak küszöbön áll.
Ez esetben azonban a járvány kiújulásának lehetősége még akkor is immanens, ha átmenetileg, mint Kínában is, sikerül úgymond legyőzni a kórt.
Hosszas küzdelemre kell felkészülnünk. A legbiztosabbnak továbbra is az tűnik, ha tartjuk magunkat azokhoz az óvatossági rendszabályokhoz, melyek ez idő szerint érvényben vannak. Bele kell nyugodnunk, hogy radikálisan megváltozik az életünk. A krízis leginkább az emberközi, s főként a párkapcsolatokat fogja súlyosan megviselni.
Legalábbis addig, amíg a tudomány valóban ráakad a megbízhatóbb megoldásokra. Egy pozitív eredmény máris van, az államok megsokszorozzák a kutatásokra fordított beruházásokat, s a munka valóban határoktól függetlenül folyik. Az információcsere többé már nem titkosszolgálati ügy. A koronavírus ellen folytatott háború végre valóban egyetemesen emberi vállalkozás.
Ezúttal is kedvenc József Attila idézetemmel kell zárnom: „Egymás nélkül sötétben vagyunk...”
Ahogy talán még soha.
