*** Az első rész itt található, a második rész itt, a harmadik pedig itt. ***
Utazásunk záróakkordjaként a turisták, de az állam- és kormányfők által is közkedvelt Szamarkand következett – tavaly például a Türkmén Tanács alkalmával Orbán Viktor és vezetőtársai is előszeretettel pózoltak a Regisztán előtt.
A fővárosból a spanyoloktól még 2009-ben (!) megvásárolt és 2011-ben üzembe helyezett nagysebességű vonattal utaztunk Szamarkandba – alkalomadtán 220 kilométerórával száguldottunk. Nálunk, mondjuk Kolozsvár és Nagyvárad között vajon mikor zakatol ilyen sebesen a vonat?...
Kiváló volt a családi szállás – Elita House Samarkand –, a férj és a feleség nagyon jól összedolgozott, a szobák tiszták és csendesek voltak, folyamatosan volt meleg víz.
Azonnal „Közép-Ázsia” főterére, Szamarkand belvárosába, a Regisztánhoz mentünk. Történészek szerint Szamarkand kora és kulturális öröksége Rómáéhoz hasonlítható.
A Kr. e. V. században alapított város gyorsan az ókori Perzsa-birodalom egyik leggazdagabb központjává fejlődött; Nagy Sándor Kr.e. 329-ben foglalta el, a bevonuláskor feljegyzett híres szavai sokat elárulnak a mesés városról: „Minden igaz, amit Marakandáról hallottam, kivéve azt, hogy sokkal gyönyörűbb, mint amit valaha el tudtam képzelni”.
A VII. században Mohamed próféta unokatestvérét küldte a várost is magába foglaló szent föld elfoglalására, majd az 1300-as évek utolsó harmadában Tímúr Lenk világbirodalmának „ékszerévé” vált. Szamarkand főtere, a Regisztán Közép-Ázsia, és egyben a keleti félteke talán legszebb tere.
Ugorjunk egy kicsit időben: a kulturtaj.hu szerint Dzsingisz kán seregei 1220-ban kirabolták, majd szinte porig rombolták a „Selyemút legszebb városát”, ahogy ekkor sokan nevezték az óriási települést. Egyes becslések szerint több mint 300 ezer ember pusztult el, vagy vált hontalanná a nagykán csapásai alatt. Hét évvel Szamarkand feldúlása után Dzsingisz meghalt. Halála előtt birodalmát fiai között osztotta fel.
A mongol magterületeket és a nagykáni címet harmadik fia, Ögödej örökölte, míg Mawarannahr-t (Transoxiana) és vele Szamarkandot, második fia, Csagatáj. (A Magyar Királyság keleti határáig terjedő terület, az Arany Horda, Dzsingiz unokájáé, Batu káné lett). Csagatáj nevéből származott ettől kezdve a birodalom elnevezése (Csagatáj-Birodalom), sőt a türk-mongol keverék nyelv is róla kapta nevét: csagatáj nyelv.
Az 1400-as években III. Henrik (Kasztília uralkodója) királyi követe, Ruy Gonzáles de Clavijo megdöbbenéssel és csodálattal írt a korabeli európaiak számára ismeretlen gazdagságról és méretekről. Clavijo beszámolója alapján 16 darab, semmihez nem hasonlítható gyönyörű park (minden parkban paloták) volt a falakon belül, illetve a gyümölcsösök és szőlők zöldjében a legnemesebb házak és paloták sorakoztak.
A lakosság létszáma meghaladta a 150 ezer főt, ez többszöröse volt a korabeli Sevilla, Velence vagy London méreteinek. A nemzetiségek, nyelvek és vallások számát szinte lehetetlen volt összeszámolni. Clavijo látogatásakor a szamarkandi keresztények között éltek katolikusok, görög ortodoxok, örmény keresztények, jakobiták és nesztoriánusok is. Szamarkand egyszerre volt Timúr világbirodalmának adminisztrációs- és a Selyemút forgalmának egyik legjelentősebb kereskedelmi központja. Igazi metropolisz, 3 kontinens kultúráinak kohója.
Gőgös Norbert a portálon azt is írja Szamarkandról, hogy az általunk is látott „Oroszlános medreszét” 20 évvel követte a Tilla Kari 1660-ban befejezett átépítése. Az épület eredetileg óriási karavánszeráj volt, ennek mecsetté alakításáról döntött a buharai emír. (Szamarkand időközben a buharai emírek irányítása alá került.)
Tilla Kari jelentése, „Az aranyozott” már előrevetítette, hogy az épület belsejébe lépőt egészen különlegesen kialakított világ várta. Lehetett és lehet bármennyire felkészült az ide betoppanó látogató, az ámulattól földbe gyökerezett lábakkal próbálta/ próbálja eldönteni, valóság lehet-e mindaz, amit lát.
A Tilla Kari azért épült, hogy lenyűgözzön mindenkit, aki eljut ide – s ezt a szerepét a mai napig változatlanul betölti. Az építéskor a sehol másutt nem látható pompa alkalmazása mellett itt is a timurida stílus megtartása és a mértéket adó Ulug bég medreszéhez igazodó „hasonlítás” volt a legfontosabb alapelv.
Ma a Regisztán 3 medreszéje és teljes területe UNESCO világörökségi védelem alatt áll. Egyedi értékeik miatt ugyanígy védelmet élveznek Szamarkand összes timurida középületei is. Közép-Ázsia főterének méretei, és az ott látható műkincsek mennyisége is leírhatatlan. Személyesen kell látni és megtapasztalni.
Ezt az elvet követte Lord George Curzon, a viktoriánus-kori brit diplomácia vezető egyénisége, Indiai Alkirálya is, amikor meglátogatta a bűvös hírnevű főteret, 1888-ban. A sokat látott, világjáró diplomata ezt írta emlékirataiban: „A szamarkandi Regisztán volt – és ma romjaiban is az – világunk legnemesebb köztere”.
Nehezen térünk magunkhoz
Hazafelé is Abu Dhabin keresztül vezet az utunk. Most nem csövezünk a repülőtéren, mint Üzbegisztánba és Tádzsikisztánba menet, hanem Birtalan Ágota és Csanád jóvoltából egy éjszakát Dubaiban töltöttünk.
Szinte teljes napunk volt az Egyesült Arab Emirátusok legismertebb és legfejlettebb városára, amelyet először kilenc évvel ezelőtt, azaz 2014-ben látogattam meg. Közkívánatra a világ legmagasabb épületét, a 829 méteres Burj Khalifát tekintjük meg; sajnos az épülethez a Dubai Mall-on keresztül kell mennünk.
Hazafelé még egy éjszakát Budapesten töltünk, majd gépkocsival araszolunk hazafelé, a négyes főúton.
Bár nagyon fáradt voltam, s az emirátusokban tapasztalt 35–36 Celsius fok után a mínusz 5-6 hatalmas „ugrást” jelentett, a hazaérkezés utáni napon túrázni mentem az Apró-kövekhez. Nagyon hiányoztak a hegyeim!
VÉGE
