
Itt az eltevések ideje, a vineták már hetekkel ezelőtt lesültek, a zakuszkák is már jó eséllyel gazdagítják a kamrák polcait, a lekvárok pedig mostanában rotyognak. Lekvárt leginkább gyümölcsökből szoktunk főzni, pedig zöldségekből is nagyon finomak készülhetnek. Ez nem új keletű dolog, hiszen régen, a háború utáni nincstelen időkben az emberek abból gazdálkodtak, amihez hozzájutottak, így sárgarépából is főztek lekvárt.
A hagymalekvárról mégsem a nehéz idők jutnak eszünkbe, hanem a modern konyha ínycsiklandó fogásai, behozva az egyik legrégebbi, szerény és legegyszerűbb zöldségünket a gurmand falatok nemes társaságába. A francia eredetekre visszatekintő hagymalekvár az egykoron főként tartósításra használt konfitálásra vezethető vissza. Ez nem más, mint egy hagyományos eljárás, amelynek során az alapanyagot (leginkább húst, de zöldségeket is) bő zsiradékban, alacsony hőfokon, lassan főzik, majd a zsírban hagyják kihűlni és tárolni. Ez a módszer nemcsak tartósítja az ételt, megakadályozva a baktériumok szaporodását, hanem rendkívül zamatos, puha és omlós végeredményt is eredményez. Az eljárás során a hagyma édessége még inkább kiemelkedett, amit a mai hagymalekvárokban a barna cukor és a balzsamecet emelnek különlegesebb szintre.
Érdemes otthon belevágni, hiszen elkészítése nagyon egyszerű, és csupán fillérekbe kerül, de királyi kiegészítője lehet a különböző sültestálaknak, sajtos falatoknak.
Hozzávalók:
1 kg vöröshagyma
50 ml olívaolaj
200 ml száraz fehér bor
300 g barnacukor
1 babérlevél
1 csapott kk. só
30 ml balzsamecet
Elkészítés:
A hagymát megtisztítom, csíkokra vágom, az olívaolajon alacsony lángon megdinsztelem. Tíz perc dinsztelés után hozzáadom a cukrot, és pár percig azzal együtt karamellizálom, majd hozzáteszem a bort, az ecetet, a sót és a babérlevelet. Fedő alatt továbbra is alacsony lángon, fél órát főzöm. Aki szereti, főzhet bele csípős paprikát is, hogy még pikánsabbá tegye a végeredményt. Az idő lejártával a fedőt leemelem, és olykor megkevergetve addig főzöm, amíg a leve elpárolog, s eléri az óhajtott lekvársűrűséget.
Üvegbe töltöm, hagyom kihűlni. Nagyon finom kiegészítője a sülteknek, a különböző húsoknak, a sajttálaknak, a mutatós és tökéletes fűszere a húsos, de akár a lencse vagy csicseriborsó fasírtoknak, valamint a sós palacsintáknak is. Az egyszerű falatokat ünnepivé varázsolja. Kiválóan illik hamburgerekhez, hideg szendvicsekhez. Ízesíthetünk vele leveseket, főzelékeket, de díszítő elemnek is gyönyörűen beválik.
