KRAJNIK-NAGY KÁROLY
Lassan, de biztosan halad Erdély sokáig magára, nemegyszer sorsára hagyott értékes építészeti örökségének, a nemesi kastélyoknak, kúriáknak, műemlékeknek a felújítása, sokoldalú, de főként turisztikai hasznosítása. Szeptember elején a Hátszeg melletti Szacsalon (román neve Săcel), a Nopcsa bárók egykori kastélyának egy 11,5 millió lejes restaurálása után nyitották meg – a dévai múzeum kihelyezett részlegeként – a román-magyar közös történelemben is fontos szerepet játszó Nopcsák több száz évre és számos nemzedékre visszatekintő családtörténetét bemutató kiállítást.
2025-ben, a kétszáz esztendeje született Jókai Mór kapcsán eddig is sok szó esett az írófejedelem legismertebb erdélyi regényhőséről, a Szegény gazdagok kettős életet élő hátszegi bárójáról, aki nappal a köztiszteletben álló arisztokrata, éjjel pedig a gátlástalan haramia életét élte. Kétségtelen, hogy Fatia Negra alakjának a megformálását a 19. század derekán élt Nopcsa László körül keringő helyi legendák is megihlették, de a sejtelmes-kalandos, majdnem azt írtam betyártörténet fordulatai megítélésében alighanem Petőfi Sándor utólag is beigazolódott meglátásából kell kiindulnunk, amely szerint az élénk fantáziájú és romantikus hevületű ifjú barátja „francia regényeket ír… magyarul.”
Nos, szeptember 27-én a kolozsvári EKE Molnár Ildikó szervezésében tartott autóbuszos kirándulásának a népes résztvevőit a hátszegi báró nagyméretű portréja is fogadta, persze nem a szárnyaló fantáziával túlrajzolt regényhősé, hanem annak egyik valóságos, ihlető modelljéé. Mellette pedig az első Nopcsa Ferenc díszmagyarban és bécsi érdemrendekkel sűrűn dekorált portréja, ahogy az egy főispánhoz, Erzsébet királynő későbbi bizalmasához és főudvarmesteréhez illik… De a kastély leghíresebb és legkülöncebb alakja mégis az 1877–1933 között élt második Nopcsa Ferenc volt, őt a kiállításon egy bronzmellszobra képviselte. Kalandos életéről számos könyvet írtak, filmet is készítettek. A buszban szétosztott röplapból csak a lényeget idézhetjük: „Paleontológusként felfedezte a Magyarosaurus dacus nevű dinoszauruszt, és az izolált zsugorodás elméletének a megalkotójaként vált ismertté. Emellett Albánia elismert kutatója, térképkészítője és néprajzírója volt, de hírszerzőként és az albán trón önjelölt várományosaként is hírhedtté vált. A világ egyik első repülőgép-eltérítőjeként is emlegetik”, és így tovább. Érdekes és szórakoztató tovább olvasni, irodalom bőven van róla.
Tanulságos volt a kastélyban átböngészni a Nopcsák családfáját is. Többek között kiderült, hogy a hadi érdemeikért nemesített vlach kenézek utódai sorozatos vegyes házasságaik után hogyan asszimilálódtak a magyar nemesség soraiba, majd a 19. század közepétől, a román nemzeti mozgalom erősödésével megfordult – vissza is fordult – ez a tendencia.
Még Szacsal, honismereti kirándulásunk fő célja előtt ejtettük útba Őraljboldogfalva manapság kálvinista templomát: 1272–1280 között épült, akkor még nyilván katolikusnak. A századok során ortodoxokkal is használták közösen. Továbbá törökök is tiszteletüket tették benne, ők viszont kevésbé ájtatos szándékkal. Négyrétegű gazdag falfestményei a gelencei freskókkal is mutatnak rokonságot. A templom az állagmegőrzés állapotában van, a szomszédos kolostor falai, a cinterem megmaradt sírkövei tovább omladoznak.
Útban hazafelé Piski nevezetességénél, az arborétumban tehettünk rövid sétát. A 67 hektáros angolpark, ami sokunkat a mi botanikus kertünkre emlékeztetett, külső zónájával akár a Maros ártéri erdőjének is tekinthető. Mintegy 250 európai, ázsiai és észak-amerikai fa- és cserjefaj található benne, az első erdélyi akácfa is itt került ültetésre. Az 1700 körül épült Gyulai-kastélyt körbejárva csak sajnálhattuk, hogy egy pusztító vihar után a területet még mindig tisztítják, így csak töredéke látogatható. De nem csak emiatt érdemes ide visszatérni. Az egész Hátszegi medence tele van a közös román–magyar múlt tanulságos, felfedezésre váró emlékeivel.
