Dirk. W. Eiler szerint a visszaemlékező erőteljes gesztusokkal nyomatékosította mondandóit. Csapongóbb is volt, mint általában, lélegzetvétele is felgyorsult. A mimikája azonban ezúttal is visszafogottnak bizonyult. Gyakran használta a „mi” szót, de jól érzékelhetően csaknem mindig önmagára gondolt. Jelezte a hallgatóságnak, hogy a 18 év alatt – a kereszténydemokrata értékek jegyében – magasra tette a lécet. „A CDU számos esetben határolódott el másoktól (grenzte sich ab), de soha nem rekesztett ki senkit (grenzte niemals aus). Vitákat folytattunk, de senkit nem sértettünk vagy aláztunk meg. Nem játszottunk ki senkit a másik ellenében, és mindvégig az országot szolgáltuk” – nyomatékosította.
A beszédet követően a jelöltek hosszas ovációval fejezték ki köszönetüket. Végül a neves afro-amerikai karmester, Kent Nagano keretbe foglalt karmesteri pálcájával búcsúztak pártelnöküktől.
S hogy a „visszavonulás” mennyire nem jelentette a meghátrálást, illetve nézetei feladását, azt mi sem bizonyíthatná beszédesebben, mint az, hogy alig 20 órával később már az ENSZ marrákesi kongresszusán képviselte Németországot. Ami két okból is meglepetésnek bizonyult.
Egyrészt, mert a résztvevő 150 államból mindössze 14 képviseltette magát a legfelsőbb szinten. (Egy másik fontosabb állam Belgium volt.) A konferenciától több fontos állam, köztük az Amerikai Egyesült Államok, s – ami a németek számára még fájdalmasabb volt – Ausztria is távolmaradt kelet-európai államok, Izrael, Olaszország, Ausztrália társaságában.
Másrészt, mert Angela Merkel egy patetikus hangvételű beszédben még el is kötelezte magát az egyezmény mellett, annak ellenére, hogy a „szakemberek bevándorlásának” szabályozására vonatkozó CDU-frakcióülésre még nem került sor. Azaz: Angala Merkel ezúttal is – akárcsak 2015-ben – különleges felhatalmazás nélkül, mintegy a saját szakállára képviselte Németországot.
S hogy döntése ezúttal sem mindenkit töltött el elégtétellel, azt Reinische Post névtelen kommentárjának címe is sejteti. „A marrákesi csúcson Merkel leszámolt a migrációs egyezményt ellenző partnereivel.”
„Angela Merkelnek nincsenek fantomfájdalmai – írta a kommentátor –, a marokkói ENSZ-konferencián a pártelnöki tisztségről való lemondását követően is folytatja rendületlen menetelését (Marschroute), és világos üzenetet küld haza – és a világba”. A nacionalisták és az AfD által legfőbb rosszként megbélyegzett „globális, biztonságos és szabályozott bevándorlás eszméjét” továbbra is fenntartás nélkül helyesli. Sőt. „Harcol is érte”. S mintha még provokálni is akarta volna ellenlábasait, kijelentette: „Nekem érdekemben áll a migráció.” A továbbiakban az is kiderült, hogy ezúttal a „nekem” volt az, ami a „nekünk”-et, vagyis ezúttal Németországot jelentette.
„Nem többről és nem kevesebbről van szó, mint a nemzetközi együttműködés alapjairól. Egyrészt azon milliók miatt van értelme harcolni az egyezményért, akik ily módon jobb élethez jutnak, másrészt a multilateralizmus (azaz az a Trump-féle unilateralizmus ellentéte – B.B.) melletti elkötelezettség miatt. Csak ezekre az elvekre alapozva tehetjük jobbá bolygónk életét.”
„A bevándorlás Németországnak is hatalmas esély. Egy olyan korban, melyben a fejlett országok népessége elöregszik, gazdasága munkaerőgondokkal küzd, a szegény államokban viszont mind nagyobb mérvű a fiatalkori munkanélküliség, amikor bizonyos államokban méltatlanul bánnak az olcsó külföldi munkaerővel, amikor a nemzetközi szolidaritás fokozatosan szétmorzsolódni látszik.”
S hogy félreértés ne essék, leszögezte: „Ezúttal migránsokról és nem menekültekről van szó.” Az embercsempészeknek a migrációból való kiiktatásáról és a munkaerőpiac igényeinek kielégítéséről. És az emberiességről. Kétszeresen is. A migráció ugyanis nem csak a kibocsátó-, de a befogadó államok helyzetén is javíthat. Márpedig az ENSZ a II. világháború után a „nácik által elkövetett gaztettek miatti fájdalom” jegyében szentesítette az egyetemes emberi jogokat. És ez a tény Németországra külön feladatokat is ró.
Ezt a beszédet – tudtommal – nem elemezték retorika-szakértők. Pedig a szavak mögött az érzelgősség és hűvös számítás furcsa egyvelegét fedezhették volna fel. És ismét azt a különös indulatot…
Németországban sokan úgy vélték, hogy ezzel a beszéddel a kancellárasszony migránsok millióit szabadíthatja rá a német szociális ellátórendszerre. És bár a vádat a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták képviselőinek többsége rágalomnak minősítette, válasz egyik részről sem érkezett.
A Reinische Post kommentátora is csak azt jegyezhette meg, hogy Németország természetesen megőrzi szuverenitását és döntési jogköreit. „Az egyezség nem nemzetközi jogi szerződés – jogilag tehát nem kötelező. Ennek ellenére azonban mégiscsak kötelez. Politikailag.” És bizonyos értelemben jogilag is, teszik hozzá német és nem német szakemberek, hiszen a bírói döntések során olyan hivatkozási alapot jelenthet, mely mégiscsak kötelezővé avathatja.
A kancellárasszony marrákesi beszéde miatt azonban odahaza frissen megválasztott utódjának (AKK-nak) kellett tartania a hátát. A kommentátor ennek kapcsán az új „erősasszony-kettős” különös „munkamegosztásáról” írt. Némi íróniával.
A marrákesi csúcs előtt és a pártelnökcsere után az INSA közvéleménykutató intézet felmérte a pártok támogatottságát. A CDU/CSU 29-, a szociáldemokraták 15 százalékon állnak. Azaz a koalíció támogatottsága 1,5 százalékkal növekedett. A liberálisok is javítottak 0,5 százalékot. A zöldek, az AfD és a Linke veszített 1-1 százalékpontot. A Nagykoalíció azonban így is csupán 44 százalékon áll. Következésként, ha ma lennének a választások, a mai kormány meg sem alakulhatna.
Így aztán továbbra is nyitott kérdés, milyen hatással lehet a németekre Angela Merkel elktökélten szenvedélyes üzenete.
