Nos, a potenciális jelöltek jelenlegi felhozatalát tekintve annyit máris elmondhatunk: pártfüggetlen jobboldali férfi – kiszerelésben jelölt nincs készleten. Aki pártfüggetlen, – de nem jobboldali, és régóta melegít az elnökválasztásra, az Mircea Geoană jelenlegi NATO-főtitkárhelyettes. A már említett felmérés szerint, ha jövő vasárnap lennének a választások, Geoană kapná a legtöbb szavazatot (26,5 százalék). A katonai szövetségben magas tisztséget betöltő politikus viszont épp arra hajt, hogy mielőbb feladhassa pártfüggetlenségét és egykori pártja, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökjelöltjeként szálljon versenybe. Erre azonban úgy tűnik, kevés az esély, Marcel Ciolacu PSD-elnök ugyanis többször jelezte: pártját nem foglalkoztatja Geoană visszaédesgetése. Még akkor sem – válaszolta újságírói kérdésre –, ha a felmérések szerint vezető helyen áll. „Ha így van, meg se tartsuk az elnökválasztást, Mircea Geoanának amúgy is nagy tapasztalata van ilyen téren, hiszen már volt Románia államfője... néhány óráig” – mondta ironikusan Ciolacu, utalva a 2009-es elnökválasztásra.
A romániai választások történetében emlékezetes pillanat volt a tizenöt évvel ezelőtti epizód: az urnazárás után közzétett exit poll ugyanis Geoană győzelmét jelezte, aki annak rendje és módja szerint el is kezdte az ünneplést. Reggelre, a külföldi szavazókörzetekből érkező voksok megszámolása után azonban kiderült, ellenfele, Traian Băsescu nyerte meg a választást csekély 70 ezerrel több szavazattal. A vereséget követően Geoana elvesztette pártelnöki tisztségét, majd a párttagságot is. A 1996–2000 között Románia washingtoni nagyköveti minőségében diplomáciai téren is tapasztalatra szert tevő politikus kegyvesztett társaihoz hasonlóan pártalakítással próbálkozott, az obskurus Szociális Románia Pártnak (PSR) azonban nem sikerült gyökeret vernie.
A „pártfüggetlen” Geoană valójában tehát egy párt nélkül maradt Geoană, ami nem felétlenül ugyanaz. Tény, hogy a NATO-főtitkárhelyettesi tisztség olyan tekintéllyel ruházta fel – és a tizenöt évvel ezelőtti kínos jelenet pedig a rövid távon (se) működő választói emlékezetnek hála olyan rég volt – , hogy ma – jobb híján – ő testesíti meg a romániai választók négyévenként előtörő vágyálmát valamiféle Grál lovag iránt. A szépreményű független jelöltek azonban nem nyernek választást. Tudja ezt Mircea Geoană is, aki jobb szeretné, ha inkább a PSD állna mögötte, nem a NATO…
A választók többsége által preferált profilnak leginkább Nicolae Ciucă, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke felel meg. Jobboldali pártot vezet – ugyanakkor nem sok köze van a politikához. Tartalékos tábornok, ami háborús időkben nem a civilek számára idegen militarizmust testesíti meg, hanem – Ciucă esetében egy kis képzelőerő segítségével – a nyugodt erőt, biztonságot.
Elemzők szerint a Cotrocenitől amúgy is búcsúzni kényszerülő Iohannis az europarlamenti választások után átigazol Brüsszelbe a megígért magas tisztségbe, átadva helyét Ciucának, aki szenátusi elnöki tisztségétől fogva a második legmagasabb közjogi méltóság, tehát őt illeti meg az ideiglenes államfői tisztség. Az elnökválasztásig hátralevő időben pedig ebből a (pole)pozícióból készülhet a megmérettetésre.
De Ciucából csak akkor lesz elnök, ha a PSD is akarja. Amennyiben a szociáldemokraták saját jelöltet indítanak, a jelenlegi erőviszonyok szerint az biztosan bejut a második fordulóba. Ahol győz. Függetlenül, hogy kivel kerül össze. Ha a szélsőségesen nacionalista Gheorghe Simionnal (AUR), akkor ráadásul nagy előnnyel…
Egyes információk szerint, ha a PSD a jövőben nem az AUR-ral, hanem a liberálisokkal akar kormányozni – mert egyedül azért nem fog tudni –, a PNL-t gyakorlatilag a hátán kell vinnie a kampányban, hogy az jól teljesítsen. Ezt szolgálná a széles körű választási együttműködés, ami kiterjedne arra is, hogy a PSD nevesíti a miniszterelnök-jelöltet, aki a választások után alakítana kormányt, a PNL pedig az elnökjelöltet – ez nagy mozgósító erővel bírna a csalódott jobboldali választók körében.
Emlékezhetünk, volt már erre kísérlet 2012-ben a Victor Ponta és Crin Antonescu vezette Szociál-liberális Szövetség (USL) égisze alatt. Az viszont nem sült el jól. A PSD ugyanis – az ígéretek ellenére – nem volt hajlandó lemondani sem a saját kormányfő-, sem a saját elnökjelöltről. Vajon most, amikor Ion Iliescu óta először van reális esélye visszajutni a Cotroceniba, megtenné? Nem valószínű.
Ilyen összefüggésben tehát sokkal nagyobb valószínűsége van annak, hogy a remélt jobboldali pártfüggetlen elnök helyett baloldali, nagyon is pártfüggő elnöke lesz Romániának. És hogy mennyire lesz talpig Férfi, ha a helyzet megkívánja? Reménykedjünk…
