Előfizetőink hűségének és irántunk való kitartásának köszönhetően veheti még kézbe az olvasó a Szabadságot. Tisztában vagyunk azzal, hogy az újságra az előfizetés adott esetben lemondással jár, vagy éppenséggel választás elé állítja az olvasót – mire költse inkább azt a pénzt, vagy miről mondjon le a napilap érdekében. Hiszen a nyomtatott újság manapság már olyan könnyen nélkülözhető, helyét annyi egyébbel lehet(ne) kitölteni. S ugyanakkor a történésekről, eseményekről se maradnának le, mert az interneten, televízióban, okostelefonon folyamatosan özönlenek a hírek, témák… Sőt, nemcsak özönlenek, hanem egyenesen elárasztanak, akaratunk ellenére férkőznek a gondolatainkba, s vonják el a figyelmünket. Ezzel egyetlen nyomtatott napilap sem veheti fel a versenyt, így mi sem, de nem is lehet ez a szándékunk, hiszen eleve más egy nyomtatott újság célja, rendeltetése, sőt küldetése.
Akár előnynek is nevezhetnénk, hogy az újság kötelez: kötelez arra, hogy megbízható híranyagokat közöljünk, kiegyensúlyozottan tájékoztassunk, eleve megszűrjük és ellenőrizzük az információkat, ezeken túlmenően pedig kiemelten foglalkozzunk a helyi magyar közösséget érintő és érdeklő, számunkra lényeges, fontos történésekkel - múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel. Ezt a kötelezettséget tartjuk mi is szem előtt, az olvasóink iránti tiszteletből. Ez vezérel munkánkban, amelyet talán többre tartunk egyszerű szakmagyakorlásnál. Időnként megkérdezik ismerősök, hogy egyáltalán miért csináljuk, miért írjuk még az újságot. Hiszen a világháló immár mindent behálóz játszi könnyedséggel és egyszerűséggel, meg hát az újságírói szakmából megélni régóta nem lehet, anyagilag még egy áruházi pénztáros állás is jobban megérné… Sőt, sokszor a szakmai elégtétel, a munkánk fontosságának és tiszteletének a tudata is elmarad.
És mi mégis, mindezek ellenére írunk, tájékoztatunk, magyarázunk, ahogy egy téma felmerül, egyből az olvasóra gondolunk, hogy megosszuk vele is: az újságírás mintegy kötelességként beépült a tudatunkba az évtizedek során, de ehhez szükségünk van nekünk is arra az éltető meggyőződésre, hogy mégsem dolgozunk hiába. Ebben a meggyőződésünkben erősít meg előfizetőink hűsége és kitartása, akik annak ellenére is a Szabadságot választották, választják továbbra is, hogy keserves nehéz időszak van mindannyiunk mögött, és keserves nehéznek ígérkezik a jövő év is. Hiszen mindenkit érint a gazdasági válság, az inflációt megérezzük a növekvő kiadásainkban, a kiürülő zsebünkben. És akkor a nyomtatott sajtó helyzetét ezek mellett a papírhiány is tovább súlyosbítja, mintha nem lenne elég fenyegtő tényező a dráguló energia, a megnövelt járulékok, a lapnak az egyre nehezebb kézbesítése az olvasóknak, és még sorolhatnánk számos, az újságírói munkát nehezítő, akadályozó egyéb körülményt. Az adott gazdasági helyzetben sajnos mi sem tudtuk elkerülni az árdrágítást, amelyet már szinte minden területen megejtettek.
A Szabadság mindig is különleges helyzetben volt. Egyesületi tulajdonban levő lapként csupán rajtunk, újságírókon van a felelősség a lap tartalmát illetően, és előfizetőink kitartó hűsége lehet a garancia az újság további létére, fenntartására. Tudjuk, hogy sokat kérünk, nemcsak az újságra fordított kiadás tekintetében, hanem abban is, hogy igenis lássanak az olvasók jövőt a nyomtatott újságban, mert mi mélységesen hiszünk benne, hogy a lap mindennapi létünk része, amely összeköt írót és olvasót, összetart közösséget. Talán még erősebbnek kell lennie ennek az összefogásnak most, amikor nem lehetünk együtt eseményeken, le kell mondanunk számos közösségi, értékteremtő rendezvényről. Az elmúlt időszak megtanított, hogy váratlan, néha kíméletlen élethelyzetekkel kell megküzdenünk, és nem tudhatjuk, hogy a jövő még mit hoz, de utunkat és feladatunkat folytatnunk kell. Együtt talán könnyebb lesz. Kollégáim nevében kívánok minden olvasónknak jobb, boldogabb új esztendőt.
