Szó és rend

Huszonegy esztendeje. Együtt jóban-rosszban. Igaz, hogy néha csörömpöltek az edények, már úgy, képletesen szólva, ténylegesen csak és kizárólag mosogatáskor, én pedig itt és most ünnepélyesen megígérem neked, hogy ez a következő huszonegy esztendőkben is így lesz; de semmi gond, belefér, a szomszédok különben is tudják már, hogy nemcsak náluk, hanem nálunk felé is szokott lenni üzemzaj.

Mint minden rendes háznál. Például, amikor közös könyvünket raktuk össze, és én hiába mondtam neked, hogy ezeket tegyük be, azokat pedig hagyjuk ki, de te nem, amilyen makucs vagy, csak azért is pont fordítva akartad, hogy nem igaz, mert úgy lesz jobb, ha ezeket hagyjuk ki, és azokat tesszük be a forrásválogatásba; s amikor a decibelek gyarapodtak, a manónk a másik szobában megnyugtatta Tatát és Mamát, hogy: Nyugi, mert ez csak üzemzaj. A lényeg, hogy mint mindig lenni szokott, minden rendben lett, vagyis, ha néha összekuszálódott ez-az, valahogy csak kibogoztuk, és dűlőre vittük a dolgot. Mint például a zoknikkal. Adott pillanatokban hajlamos voltam és vagyok elhinni, hogy a mosógépünk kedvencei az én fekete színű nyári gyapotzoknijaim, mert más magyarázatát nem tudom adni az eltűnésüknek, mint azt, hogy valósággal zabálja azokat; és elismerem: néha azzal idegesítelek, hogy már megint csak azért tudtad úgy elrakni, de nem párjával, hanem mindig csak az egyiket, hogy legyek pipa, amikor rég elhúzták a másodikat, és indulni kéne a vasárnapi istentiszteletre. Látod, a kocsivezetést is megoldottuk: én vezetek, te pedig menet közben fűzöd hozzá(m) a lábjegyzeteket, s mindig szólsz, amikor rendőrt látsz, hogy: Apa, vigyázz, rendőr!, én pedig minden egyes ilyen alkalommal megnyugtatlak, hogy: Nyugi, Anya, neki is meg kell élnie valamiből. Vagy amikor felszisszensz, hogy: Apa, vigyázz, gyalogos!, vagy: Apa, vigyázz, biciklis!, én pedig minden egyes ilyen alkalommal megnyugtatlak, hogy: Látom, Anya, hadd el, járjanak. És ha már a kocsinál és a vezetésnél tartunk, amint látod, abban is egyetértünk, hogy mindkettőnk jogosítványa felettébb hasznos, nekem a vezetéshez, neked, pedig ahhoz, hogy reggelente levakarjuk vele a jeget a szélvédőről. Bizonyára emlékszel arra is, amikor megkérdezted: Apa, szeretsz?, én pedig azt mondtam, hogy: Anya, megmondtam, s ha változik, majd szólok. De én sem felejtettem el azt, amikor egyszer én is megkérdeztelek: Anya, szeretsz?, s te azt mondtad, hogy: Ha szólok, változik. Maradj csendben tehát.