Nemrég egy elektromos buszok állomásaként kijelölt helyen, amelyet uniós támogatásból, mintegy 9 millió euróból fognak megépíteni Gyulafehérvár Marospartos nevű városrészének északi részén, a Tăușor tóval átellenben mintegy 5000 négyzetméternyi római városrész tárult a régészek elé. Ez alighanem az eddigi legnagyobb terület Apulum római városának civil településén (colonia Aurelia Apulensis), amelyet mentőásatás folyamán feltártak. Ilyen méretű és léptékű ásatást utoljára Cserni Béla, a város első régésze és a fehérvári múzeum alapítója végzett a környéken (a mostani ásatástól dél-nyugatra) a 20. század első évtizedében. Ez az ásatás és a most előkerült lenyűgöző római városrész is bizonyítja: Gyulafehérvárnak sürgősen szüksége van egy nagy kiterjedésű, nyílt téri régészeti parkra.
Gyulafehérvár modern, fejlődni akaró és próbáló városa alatt egy kettős római város terül el több négyzenkilométernyi területen: Erdély egyik legnagyobb és legjelentősebb római castruma (légiótábora), amely mintegy 160 éven át szolgált otthonául a XIII. Gemina legionak, a vár körülötti területen elterülő és már a középkor óta folyamatosan kőfejtőként használt canabae, vagyis katonaváros, amely Septimius Severus, az észak afrikai származású császár idején elnyerte a municípium, vagyis a városi rangot, az alsóváros területén található hatalmas, mintegy 15 000 négyzetméteres kormányzói palota-komplexum és a mai Marospartos városrész alatt nyugvó civil város, colonia Aurelia Apulensis, amelynek vallásos feliratai, monumentális domborművei és szobrai már a reneszánsz korban és a felvilágosodás korában is Európa legnagyobb tudósait vonzotta Gyulafehérvárra. Apulum kettős városának jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint egy egyszerű szám: egy általam vezetett kutatás tavaly néhány kollégával elkészítette a város vallásos feliratainak és kőemlékeinek a szisztematikus listáját, amely ma már 640 tárgyat foglal magába. Noricumban, a mai Ausztria területén elterülő egykori teljes római tartományban összesen nem volt ennyi vallásos felirat, mint Apulumban 160 év alatt. Apulum gazdagsága tehát csupán Carnuntum és Aquincum pannoniai városokéhoz hasonlítható és az Alpoktól északra a harmadik, feliratokban és szobrokban leggazdagabb római városról beszélünk. Ez már önmagában lenyűgöző adat és elég lenne ahhoz, hogy Gyulafehérvár római emlékeit nem csupán a román állam nemzeti jelentőségű helyszíneként és örökségeként, de nemzetközi, egyetemes európai örökségként kezeljük.
A mostani ásatás környékéről évszázadók óta feliratok százai kerültek elő. Az 1910-es években, csupán 200-300 méterrel dél-nyugatra a majdani elektromos buszmegállótól Cserni Béla, a gyulafehérvári múzeum alapítója és az erdélyi városi régészet atyja római házakat és kemencéket ásott, rávilágítva az egykori római város mindent behálózó városi szövetére. Római utak, hatalmas csiszolt kövekkel lefedett közterek és városi főutcák, óriási méretű domusok, magánházak és azok ezernyi aprólelete, hétköznapi tárgya került elő már a 20. század első évtizedében is ezen a környéken. Az 1970-es években a Tăușor tó környékén Asclepius és Hygieia, a rómaiak gyógyító istenének feliratai kerültek elő, amely egyértelműen bizonyították, hogy a környéken lehetett Dacia provincia egyik legnagyobb kiterjedésű temploma és gyógyító szentélye, ahová beteg rómaiak jártak gyógyulni és az istenekkel álmodni.
A mostani ásatás gazdagsága nem érte váratlanul a régészeket: mindenki, aki valamit is tudott a római Apulum történetéről tisztában volt azzal, hogy ez a régió – amely csodák csodájára eddig beépítetlenül hevert a városban és évek óta várta jobb sorsát – az egyik legnagyobb kiterjedésű római városhálózatot rejti magában. Ezt a területet, amely a Marospatos városrész északi részén és az Apulum porcelángyár környékén elterül (több hektáros területről beszélünk) évek óta igényelne egy új, geofizikai és LIDAR-os kutatást, amely végre feltárhatná a római város utcahálózatát és épület-sűrűségét.
A most előkerült hatalmas járókövek, padlófűtésre használt oszlopok, több ezer piskóta alakú padlótégla és a XIII. Gemina legio egyik különleges feladatot ellátó katonája által minden halhatatlan istennek felajánlott monumentális oltár is jelzi, hogy a városnak ebben a régiójában sürgősen kellene egy nyílt téri régészeti park. Carnuntumhoz és Aquincumhoz hasonlóan ez a terület ideális lenne arra, hogy a helyi lakosok és turisták, a városon átutazók is elmerengjenek a régmúlt egykor dicső városának gazdagságán, amelyért a 3. század végén a Chrysopolis, az arany városa nevet kapta Apulum. A városnak nagy szüksége lenne végre egy új kiállítótérre és lapidariumra, kőtárra is, hisz a városból ismert több száz felirat és szobor ma már tarthatatlan állapotokban, tucatnyi helyen vannak a város különböző pontján.
Csak bízni lehet abban, hogy a mostani sokmilliós beruházás és a nagy sajtónyilvánosság, amely ismét a figyelem középpontjába helyezte a római Apulum csodálatos emlékeit valamilyen formában megőrzi majd a most előkerült mintegy 5000 négyzetméteres római városrészt. Geréb László erdélyi püspök, a város római emlékeinek első gyűjtője, Batthyány Ignác, a római emlékek nagy tisztelője és gyűjtője és Cserni Béla, a város első régésze is örömmel látná, hogy munkájuk gyümölcse végre beért a 21. században.
Borítókép: istoriaveche.ro (Képünk illusztráció)
