Népügyek

Népügyek
Miért is hittük volna, hogy a liberálisok most aztán egy ideig leszállnak a szerencsétlen sorsú marosvásárhelyi Római Katolikus Iskoláról és ehelyett – például - magukkal lesznek elfoglalva? Klaus Johannis elnök olyan pátosszal beszél az ellenzékről, mint a román jogállam letéteményeséről, amely majd helyébe lép a korrupciót megtestesítő szociáldemokratáknak, hogy azt hihetnénk, most majd összekapják magukat, megpróbálnak felnőni a feladathoz, és hagyják az ilyen olcsó diverziókat, mármint hogy a román nemzet számára sorskérdés, hogy a római katolikus iskolát földbe döngölik-e vagy sem.

De nem. Változatlanul kitartanak a II. Rákóczi Ferenc nevét viselő gimnázium újralétesítésének az ellehetetlenítése mellett, még most is, hogy sikerült végre megoldást találni annak működtetésére. Csütörtöki bejelentés: a Nemzeti Liberális Párt (PNL) az ombudsmanhoz fordul, ezúttal a Nép Ügyvédjétől várja, hogy az megakadályozza az iskola újraindítását – jelentette be csütörtökön Maros megyei szenátoruk.

Meggyőződésem, hogy a liberálisokat, mint ahogy az ellenzék többi pártját alapvetően nem érdekli, hogy eggyel több, vagy kevesebb magyar nyelvű egyházi oktatási intézmény működik az országban. Persze, ha választani kell, akkor inkább eggyel kevesebb …, no de az az elszánt harc, ami a marosvásárhelyi iskola köré kerekedett, rég túlmutat az ellenzék ártatlan alkotmányossági kifogásain. Az ombudsman megkeresése is jelzés arra vonatkozóan: az ellenzék, élükön a liberálisokkal minden lehetőséget megragad, csakhogy akadályozza az ügyet. Persze, különösebben nem hat a meglepetés erejével az újabb lépés. Tökéletesen illeszkedik a forgatókönyvbe, amelynek célja: a Szociáldemokrata Pártot (PSD) hazaárulóként feltüntetni, lám, miféle engedményeket tesz az RMDSZ-nek és Budapestnek, nemzetét féltő román nem szavazhat ilyen pártra! – szól egy idő óta a liberális üzenet a magyarveszélyre igencsak fogékony baloldali szavazó irányába (is).

Ha cinikus akarnék lennék, azt mondanám, hogy az ombudsmanos dolog elsősorban időhúzásra jó. Úgy tűnik, a centenáriumi forgatag végéig – a 2020-as trianoni évfordulóig, és nem utolsó sorban az abban az évben esedékes helyhatósági és parlamenti választásokig – kell jusson ebből az iskolaügyből. Ha pedig így számolnak, minden esélyük megvan a sikerre. Romániában a Nép Ügyvédje tisztséget 2014-től a „megfontoltságáról”, hogy ne mondjam lassúságáról még miniszterelnöksége idején elhíresült Victor Ciorbea tölti be. Mellesleg Ciorbeának sokat köszönhet az erdélyi magyarság – épp oktatás terén. 1997-ben kormánya bocsátotta ki azt a sürgősségi rendeletet, amely az akkori, az anyanyelvi oktatásra nézve jelentős megszorításokat tartalmazó tanügyi törvényt számunkra kedvezően módosította. Persze, ez a Ciorbea már nem az a Ciorbea, a volt parasztpárti kormányfő – elegánsan fogalmazva – most épp a szociáldemokratáknak köszönheti kinevezését … Szóval meglátjuk.

Másfelől úgy tűnik, ennek az eszement liberális hecckampánynak van személyes tétje is: Ludovic Orban elnök alkalmasságát sokan megkérdőjelezik a liberális párton belül, és bizonyára Johannisnak a fejében is megfordult: hogyan lehet majd választást nyerni ezzel a másodvonalbeli pojácával? Orbannak tehát hatványozottan bizonyítani kell: méltó a kiosztott feladatokra, pláné a magyarokkal való kötekedésre. Szemmel láthatóan nincs ellenére …