A kulcsszó: gyere, Panna/Matyi súgjak valamit! FAGYIIIIII!! – azzal felcsillan a szemük, s már jöhet is a pálcikás, ostyás, poharas finomság. A kedvenc a csokis és vaníliás, de nem fognak nemet mondani az epresre vagy cseresznyésre sem.
Családi fagyizásaink úgy néznek ki, hogy amennyiben ostyás gombócos fagyit nyalogatunk, mindenkiét körbe kell kóstolni, s rendszerint megállapítjuk, hogy mindenkié nagyon finom, de a sajátunk a legtutibb választás. A nagy melegben pedig a fagyi is gyorsan olvad, így mi, szülők igencsak résen kell legyünk, hogy a nagy dumálás és bámészkodás közben a fagyi ne a gyerkőcök csuklóján, szoknyáján, cipőjén landoljon (mert abból nagy szomorúság kerekedik – De Anyaaaaaa, ugye kimosod most?), nyalni kell az övékből is, még akkor is, ha ijesztő kék színe van a rágóízűnek, amit választottak.
A nyári vakáció beköszöntével mi is átálltunk a nyári időszámításra, így a későbbi ágyba bújásoknak köszönhetően Anya is (végre) kialudhatja magát. Nem kell rögtön nekiállni a reggeli készítésének, mert a gyerekek is tudják, a vakáció szent, nem ébresztjük Anyát, csendben eljátszanak még egy ideig a szobában, vagy Apától kérik a kakaót. Ilyenkor az a szabály, hogy veszekedni sem szabad addig, amíg Anya felkel, mert attól nagyon rosszul indulna a nap.
Bár Apának (még) dolgoznia kell, a közös reggelik és ebédek mellett gyakran jut idő arra is, hogy két megbeszélés között egy kicsit megkergesse a manókat – válaszolva a hergelésre – Apa, úgysem kapsz eeeeel! De szintén nagy móka az esti locsolás is, mert Apa olyan elosztó csapokat szerelt a vezetékre, hogy a két gyerkőc egyszerre öntözhet, s ilyenkor rendszerint csupa víz lesz minden, mert egyszerűen nem tudják megállni, hogy egymást le ne priccolják. Hiába, a pancsolás nem tud kimenni divatból!
Közösen találjuk ki, hogy mi legyen a napi menü, abban a reményben, hogy így eredményesebb lesz a kajálás is, de tudva, hogy a sikerhez vezető út nem ennyire egyszerű, bevetem a közös sütés-főzés aduászt is. A kis huncutok kisszékre állnak, egyik a tálat fogja, másik a mixerrel kavar, majd cserélnek. S míg elmozdulok mellőlük, hogy elővegyem a tepsit, jól megdézsmálják a sütimasszát, majd huncutul összenéznek, s jó nagyot kacagnak az ejnye-bejnyézésemen. Annyira hiányoztak már ezek a közös tevékenységek! Most végre nem kell az óra ellenében pörögni, jut idő mindenre.
Igazi tesószövetség alakult ki a két manó között. Legtöbbször mindent együtt akarnak csinálni, aztán mégis összekoccannak valamin, jönnek a könnyes panaszok, de mire egyiket is, másikat megvigasztaljuk, ők már újra kézenfogva mennek a következő játszóponthoz.
Eddig a Panna harmadik szülinapjáig számoltuk vissza a napokat, most már a nagycsaládos sátorozásig, bicajtúráig, tengerparti nyaralásig válaszoljuk meg újra meg újra a Mikor megyünk már nyajalni? kérdést. De nagyon készülünk magyarnapozni, mostanság az autóban is azt hallgatjuk, s torkunk szakadtából énekeljük, hogy: Nézd, ez az érzés más!
