A karácsonyi vakáció előtti időszak idén bebizonyította, hogy nem csak a kollégákkal az iskola folyosóján találkozva mutatjuk az ujjunkon a fennmaradt sulis napokat, hanem az ovis manóimmal is rendszeresen vissza kellett számolnunk Mikulástól karácsonyig.
Azonban a vakációra hangolódás teljesen más töltetet ad a napoknak, mint az a visszaszámolás, ami a szünidő végére készít. Vagyis inkább figyelmeztet, esetleg fenyeget.
A karácsonyi éjbe nyúló kántálások, késő estig tartó családi és baráti összejövetelek teljesen átalakítják az alvás-ébrenlét rendjét: későn fekszünk, délig alszunk, aztán másnap mindez újra. Erre már csak ráadás a szilveszteri minél későbbig (korábbig?) való fennmaradás, ami végképp kiborítja a biológiai óránkat.
Kis családunkban ez a karácsony volt az első, amikor nem stresszeltünk a kimaradó déli alvások miatt, haladtunk az árral, kiélveztük az éjszakai ünnepi fényeket, a késő esték hangulatát. Nem is lehetett elvárni, hogy a délelőtt tíz órai ébredés után déli egy órakor újra ágyba bújjanak a manók. Inkább közös sütéssel, főzéssel töltöttük ki az alvásidőt.
Apa mindezt csak a szeme sarkából figyelte. Ő ugyanis dolgozott a két ünnep között és az új év első napjaiban is. Amikor későn kelős, délutánig pizsamázós kis csapatunkra nézett, csak a fejét csóválta. De megnyugtattam: pár nap múlva, amikor újra belendülünk, már csak szép emlék lesz mindez, nem fogok már én sem este tízkor filmnézést sürgetni. Addig azonban a lustálkodás minden pillanatát ki szeretném/szeretnénk használni.
S bármennyire is végtelennek tűnt a szilveszter utáni vakációs idő, sajnos (túlságosan) hamar beköszöntött a vasárnap, s bármibe is fogtunk, valahogy mindig szomorkodás, sajnálkozás lett a vége. Meg is jegyezte Apa, mégiscsak van valami jó abban, ha valakinek nincs ilyen hosszú vakációja, mint Anyának és az ovisoknak: hogy nem is ér véget, nem kerül a jóember ilyen depis hangulatba. Neki ugyanis a két-három szabadnap alatt nem is sikerül teljesen átváltani a vakációs üzemmóra.
Hétfőn aztán berobbant az új év első sulis és ovis napja, bár vasárnap este ugyanúgy nem tudtunk időben elaludni, mint az elmúlt két hét átalakult napjain. A visszaállás pedig cseppet sem megy olyan könnyen és gyorsan, mint a vakációra hangolódás. De az első hetet túléltük, jöhet a következő (vakáció)!
