A rohanás pedig azzal jár, hogy mindkét gyerkőcöt jól kell lakatni, fel kell öltöztetni, lehetőleg odafigyelni, hogy a szépruha pecsét-, maszat-, golyóstollnyom- és sármentes maradjon, és az sem maradhat el, hogy anya is szalonképes legyen indulásig.
Így történt, hogy fel-le lavíroztam a gyerekszoba és a nappali között, mert elfelejtettem a vastag zoknit, fent maradt az aktuális kedvenc autó, amit magunkkal kell vinni, s amikor végre úgy tűnt, hogy minden a helyén, kiderült, hogy a nadrágomért újra fel kell menni. (Ebben az időszakban nem nagyon mertem felügyelet nélkül hagyni a gyerekeket, mert Matyi még abban a periódusban volt, hogy a Panna iránti szeretetét, féltékenységét, egy-egy játék miatti örömét vagy bánatát úgy mutatta ki, hogy becsületesen megölelgette a kishúgát. Rendszerint olyankor, amikor halló- vagy látótávolságon kívül érezte a szülőket.)
Nem volt mit tenni, újra fel kellett menni az emeletre, ezúttal az én cuccaimért. Az idő azonban már nagyon alvásra járt, így Panna nyűgölődve várta az indulást. Nadrágkeresgélés közben hallom, hogy az éppen reggeliző Matyi így vigasztalja a kicsilányt: Biztos éhes vagy, Panna, adok neked tejcsit, ne sírjál.
Mint akit puskából lőttek, rohantam lefelé, nehogy baj történjen. A gondos bátyó cumisüveggel a kezében állt a toporzékoló tesó mellett, de az nem kérte a kaját. Miután megegyeztünk, hogy nem éhes a kislány, Matyi visszaült reggelizni, én pedig újra nekiestem az öltözködésnek. Amint eltűntem Panna látóteréből, újra rákezdett a zsémbelődésre. Tűrte Matyi, tűrte, amíg tűrhette (10-15 másodperc erejéig), egyszer csak ezt hallom odafent: hozok neked müzlit enyémből, finomabb, mint tejcsi. Ne sírjál, Panna!
Rohantam én, ahogy csak tudtam a felnyalábolt ruháimmal, de a kiskanál gyorsabb volt, Panna már jókedvűen ízlelgette a müzlit. Alig tudtam benyúlni a szájába, s kiszedni a fogatlan Panna-szájnak fulladásveszélyes darabkákat. Bár csak hathónaposan terveztem elkezdeni a hozzátáplálást, Matyi lám, gondosan megelőzött. Soha nem lehet túl korán kezdeni a müzlirajongóvá nevelést. :) (Köszi, Matyi!)
