Kossuth Lajosnak, a magyar forradalom és szabadságharcnak az emlékére a helyiek adományaiból létrehozott büsztöt 1905-ben avatták fel. A szobornak nem volt hosszú élete, „ismeretlen” majd később „ismerős” kezek 1924-ben ledöntötték – tájékoztatott annak idején az Ellenzék.
„Ebben a békés Aranyos-Torda megyei falucskában semmit sem változtattak a háború után következő évek. A falu magyar és román lakossága az impériumváltozás után is éppen olyan jó egyetértésben élt, mint azelőtt a magyar éra alatt. A románok megbecsülték a magyarok hagyományait és emlékeit, a magyarok pedig sohasem sértették meg a románok érzékenységét. A falu vezetése körül sem volt semmi súrlódás. Egyik évben román volt a falu bírája, a másik évben magyar, úgy hogy Várfalván sohasem zavarta meg a lakosság békéjét a nemzetiségi kérdés.
A falu főutcáján áll Kossuth Lajosnak, a magyar szabadságharc láng- lelkű és az erdélyi nemzetiségiek liberális védőjének mellszobra. A várfalvi románság becsületére legyen mondva, eddig soha senkinek sem jutott eszébe a szobrot bántalmazni. Az erdélyi románok elfogult vezetői egyre-másra távolították el a magyar történelmi alakok szobrait, ugyanakkor Várfalván, ebben az alig ezernyi lakossal bíró falucskában az elöljáróság tisztelte a magyar múltat, s még csak kísérletet sem tett a Kossuth-szobor eltávolítására.
Az elmúlt héten azután a falu békéjét váratlan kegyeletsértés zavarta meg. Egy éjszaka ismeretlen kezek ledöntöttek Kossuth Lajos szobrát. És a várfalvi elöljáróság megmutatta, hogy őszintén megbecsüli a magyarság kegyeletérzését. A község román bírója parancsot adott ki, hogy azonnal állítsák vissza a szobrot, s kidoboltatta a faluban, hogy a szobor Iedöntői nem igazi „jó románok", mert ha igazi hazafiak lennének, úgy tudnák tisztelni egy másik nemzet kegyeletérzését.
Így történt 1924-ben, öt évvel az impériumváltozás után. Várfalva békéjét ezután bizonyára semmi sem fogja megzavarni, s az is bizonyos, hogy pártatlan közigazgatást tanulni nagyon sokan elmehetnének Várfalvára az erdélyi románok vezetői közül” – írja az újság 1924 februárjában.
Sajnos a szerző optimizmusa alaptalannak bizonyult, hiszen alig fél évre rá, augusztusban már arról tájékoztatott a kolozsvári lap, hogy ezúttal a járásőrmester — nem tudni mi okból – ledöntette a szobrot. A híradásból nem derül ki, hogy az alkotás megsérült volna, a szobrot Pataki András unitárius pap vette őrizetbe, idézi az Ellenzék a tiszteletest.
A szobornak azóta nyoma veszett. Várfalva unitárius lelkésze, Barabás Zsolt lapunknak elmondta: tudomása szerint semmilyen információ nem maradt fenn az alkotás hollétéről. Reménykedett abban, hogy a papilak 2020-as felújításakor előbukkan valahonnan, de hiába. Írásos dokumentumok sem maradtak fenn, a várfalvi unitárius egyházközség archívuma az újabb „impériumváltozáskor”, 1944 szeptemberében, a tordai csata utáni kegyetlenkedések során ugyanis elpusztult, a szovjetek felgyújtották, Pataki András lelkészt pedig, aki védelmébe vette a Kossuth-szobrot, brutális módon kivégezték.
Fodor Attila történész, tordai muzeológus disszertációjában részletesen foglalkozott a szobor történetével. Az Aranyosvidék tudósításait szemlézve derítette ki: Erdély második Kossuth-szobrának (az első Marosvásárhelyen volt) költségeit az aranyosszéki közönség adományaiból fedezték, a helyi lap többször is beszámol a gyűjtésről, amit az aranyosszéki ifjak a környék falvaiban rendeztek. Az alkotó Istók János szobrászművész, kivitelezője Gerenday Antal és fia budapesti szobrászcég volt, az alapkövet pedig Zsankó Kálmán kőfaragó mester készítette.
A szobrot 1905. október 29-én avatták fel Várfalva főterén. Leleplezését eredetileg augusztus 27-re tervezték, de Kossuth Ferenc elfoglaltsága miatt szeptemberre, végül októberre halasztották. (A korabeli tudósításokból nem derül ki, hogy Kossuth Lajos fia, országgyűlési képviselő végül jelen volt-e az eseményen…)
„A vendégeket bandériummal fogadták. Az unitárius templomban tartott istentisztelet után a szoborbizottság elnökségéről lemondott dr. Szenkovits Aurél helyett Várfalvi Mór bizottsági titkár nyitotta meg hazafias beszédével az ünnepélyt. Utána dr. Vertán Endre tartalmas, hazafias és eszmékben gazdag beszédet tartott, majd gróf Teleki Arvéd beszélt a magyar hazafiságról, s hogy a hazának 48 óta egyforma jogokkal bíró fiai vagyunk s az osztrák törekvések minden hazafinál ellenállásra fognak találni. Miksa Imre képviselő betegsége miatt nem jelenhetett meg a leleplezésen. Az ünnepély után jól sikerült bankett, este pedig kedélyes táncmulatság volt” – számolt be az Aranyosvidék.
Fodor Attila a Szabadságnak elmondta: ő maga is hallotta a nagyszüleitől, hogy a szobrot a falu központjában, az egyik háznak a pincéjében rejtették el. Feltételezhetően nem messze az elhelyezésétől, Kossuth mellszobra ugyanis a két világháborúban elesettek tiszteletére emelt jelenlegi emlékmű helyén állt. Az elmúlt években felmerült a szobor rekonstruálásának az ötlete is. Képek ugyan nem maradtak fenn – egy levelezőlap mégis, de az nagyon távolról ábrázolja a szobrot –, ezért a muzeológus úgy véli, Istók János más, Magyarországon fellelhető Kossuth-ábrázolásai jelenthetnek fogodzót, ha valóban komolyra fordul a dolog.
Bízzunk tehát abban, hogy jelenleg olyan időket élünk, amikor szobrok (vissza)állításáról, nem pedig menekítéséről kell, lehet terveket szőni. Száz év után is érvényes a megállapítás: “azok az igazi hazafiak, akik tudják tisztelni egy másik nemzet kegyeletérzését.” Azt hiszem, ha erről végre megbizonyosodhatunk, nem csak Aranyosszéken, hanem széles e vidéken, talán mégis előmerészkedik évszázados rejtekhelyéről Kossuthunk.
