A könyvtárnyitón H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója úgy fogalmazott, régóta várt születésnap megünneplésére hívták az érdeklődőket. „Negyedszázada, hogy bukaresti kolléganőimet megkértem, dobozolják be a könyvkiadó könyvtárát, hogy elhozhassuk Kolozsvárra a teljes Kriterion-termést. Részben dokumentálódásra, részben azért, hogy tanúsítsák azt a nem mindennapi teljesítményt, amelyet az intézmény létrejöttétől, 1970. január 1-jétől a századfordulóig végzett, amikor a Romániában élő öt nemzeti kisebbség anyanyelvi könyvkultúráját szolgálva magyarul, németül, szerbül – akkoriban szerb–horvátul –, ukránul és jiddis nyelven adott ki könyveket, az elődök, az Irodalmi Könyvkiadó és az Ifjúsági Könyvkiadó nemzetiségi osztályainak nyomába lépve” – részletezte H. Szabó Gyula. Az évek folyamán ezekhez csatlakozott a román nyelv, amelyen az említett kisebbségek irodalmából készült fordítások jelentek meg a Domokos Géza vezette Biblioteca Kriterion több mint 150 kötetében. Következett az orosz (lipován), aztán a szlovák, majd a török és a tatár (akkoriban török–tatár), majd ezek után – 1990 után – a roma és végül az örmény nyelvű könyvek kiadása.
H. Szabó Gyula úgy fogalmazott, negyedszázada várja annak a lehetőségét, hogy mindezt az érdeklődők elé tárhassa. Ennek kapcsán fogalmazódott meg annak a gondolata, hogy a könyvek tárolására az Irisztelepi ingatlan, az Écriture-Sajtóház alkalmas lehet.
Kis történelmi gyorstalpaló a helyszínt illetően: 1989 után a nyomdaiparban is megindult a privatizáció, új, modern felszereléssel működő magánnyomdák jöttek létre, sokszor határon túli támogatással. 1992–93-ban 34 nyomda vett részt a magyar könyvek előállításában, közülük 29 frissen alakult magánnyomda, például Kolozsváron a Garamond, a Gloria, az Écriture-Sajtóház és a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont. Nagyváradon az Analog, az Enacon, Marosvásárhelyen a Custos, a Lyra, míg Székelyudvarhelyen az Infopress, addig Csíkszeredában az Alutus, Sepsiszentgyörgyön pedig a Trisedes Press működött. Ezek a nyomdák és számítógépes kft.-k megalapozták az önálló magyar könyvtermelést, egyes kiadványaik már műszaki és tipográfiai szinten is felvették a versenyt a külföldi könyvekkel.
H. Szabó Gyula szerint az ingatlan tulajdonosainak többsége elfogadta és támogatta az elképzelést, így nekiláthattak a munkának. A kialakítás során érdekes felfedezéseket tettek, például azt, hogy a Bukarestből érkezett dobozokban sokkal több könyv volt, mint azt eredetileg gondolták. Az elődkiadóktól megörökölt korábbi kiadványok is előkerültek, az 1948–69-es időszakban kiadott magyar, német, szerb, ukrán és jiddis nyelvű könyvek is. H. Szabó Gyula elmondta, ezekből korántsincs meg minden könyv, a leltározás folyamatban van. Korábbi időszakokból egyéb kincsek is előkerültek, például az Erdélyi Szépmíves Céh, a Minerva és más kiadók könyvei. Ezeket vélhetően a Kacsó Sándor vezette szerkesztőség munkatársai gyűjtötték össze antikváriumból, magánkönyvtárakból.
H. Szabó Gyula és munkatársai abban reménykednek, hogy a fiatalokat – kisiskolásoktól az egyetemi hallgatókig – megszólíthatják, és bevezethetik őket a könyvkiadás rejtelmeibe, ezzel az irodalomművelés, a könyves kultúra ápolásának fontos terepére vezetve őket. A könyvtár egyelőre anyagi feltételek miatt nem tud rendszeres nyitvatartási programmal üzemelni, látogatókat előzetes egyeztetés alapján tudnak fogadni. Remélik, hogy a következő Kolozsvári Magyar Napok műsorában már a könyvtár érdembeli munkájából tudnak majd beszámolni.
Az erdélyi könyvgrafika meghatározó alakja
Dávid Gyula irodalomtörténész, a Kriterion Könyvkiadó egykori szerkesztője, a kolozsvári fiók vezetője nem vehetett részt az eseményen, az ő üzenetét Tamás Csilla tolmácsolta, aki röviden ismertette Deák Ferenc munkásságát, akinek a művészete a mindennapi életünk részét képezi. Deák 1935-ben született Kökösön (Kovászna megye), és 2013-ban hunyt el Szegeden. 1952–1958 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakán tanult, ahol már 1957-től Köztársasági ösztöndíjban részesült. Még egyetemi hallgatóként került kapcsolatba az egyik tanára, Abodi Nagy Béla közvetítésével az Állami Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári műszaki szerkesztőségének vezetőjével, Tóth Samuval, aki teret biztosított neki a kiadónál megjelent könyvek illusztrálására. A diploma megszerzése után a marosvásárhelyi Új Élet grafikusa lett, ezt követően 1967-től Tóth Samunak sikerült maga mellé vennie a kiadó műszaki szerkesztőségébe, ahol már könyvtervezőként is érvényesíthette tehetségét, s Tóth Samu korai halála előtt még idejében átvehette és folytatta ezt a könyvművészeti hagyományt. A Kriterion Könyvkiadó könyvművészeti profiljának meghatározó könyvtervezője volt, 1995-től a szegedi Mozaik Kiadó meghívására folytatta munkásságát. Művészi hitvallását 1988-ban foglalta könyvbe Betű és rajz címmel, ez a kötet, bővített kiadásban, a Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállításra is megjelent 1999-ben. Munkásságát 1969-től számos kisgrafikai és főszervezői díjjal ismerték el, 2000-ben elnyerte az egyik legrangosabb magyar képzőművészeti kitüntetést, a Munkácsy-díjat – ismertette Tamás Csilla.
Hagyatékgondozás: szakemberek kellenek
Tibori Szabó Zoltán, a Minerva Művelődési Egyesület elnöke szerint egyre több kolozsvári könyvtár anyaga jut arra a sorsra, hogy szemétbe kerüljön, mivel az a generáció, amelyik szerette és olvasta a könyvet, lassan elmúlik, és az örökösöket általában egyetlen könyv érdekli: a telekkönyv. Hozzátette, emiatt a mi történelmünknek egy része veszik el.
Elmondta, a Kriterion-könyvtár mellett az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Szabédi háza, a Minerva Művelődési Egyesület és más intézmények a saját eszközeikkel dolgoznak azon, hogy olyan gyűjteményeket, hagyatékokat mentsenek meg, amelyek Kolozsvár történelmét képezik. A legnagyobb gond, amivel ezek az intézmények küszködnek, a hely- és szakemberhiány. Abban reménykednek, hogy ezeket a dokumentumokat majd valahol összesíthetik, és visszaadhatják a közösségnek, illetve átadhatják a jövő generációjának.
