– A kiindulási alap, hogy ez egy fordított Don Quijote – magyarázta Kemény István a kötet kapcsán. Elmondása szerint úgy, ahogy Cervantes regényében Dulcinea az a szereplő, aki soha nem jelenik meg a cselekményben, mindig csak beszélnek róla, itt fordított a helyzet: a mindannyiunk által ismert lovag csak említés szintjén kerül bele a kötetbe, de soha nem jelenik meg. De miért dönt úgy a költő, hogy a világ legismertebb lovagjának történetét veszi alapul a kötetéhez? Ennek megválaszolására Kemény gyerekkorához tért vissza. Felidézte, körülbelül öt éves lehetett, amikor először találkozott a történettel. – Volt egy Ivanhoe-sorozat a tökéletes lovaggal, aki mindig fehérben járt, a lova is fehér volt és földig ért a lóra terített kendő. Aztán jött egy másik sorozat egy másik lovagról, és az borzalmas volt. Ez volt a Don Quijote. A zörgőcsontú lovon állandóan bajba kerülő ember. Igaz, hogy kicsi voltam, de akkor azt gondoltam, hogy ez szörnyű – osztotta meg Don Quijote-ősélményét a közönséggel a szerző. Ennek ellenére később, amikor már olvasta a regényt, először rövidített változatban, majd teljes hosszában és a századforduló hozta változásokról gondolkodott, megszületett az összefüggés. – Véget ért a 20. század, jött a 21. és az elkezdett valahogy másképp működni. Elkezdtek az emberek arról beszélni, hogy a modern kori optimizmus a technológiával és a modern dolgokkal kapcsolatban mintha megszűnt volna, és újra a középkorban találták magukat. [...] Don Quijote 400 évvel ezelőtt, a zörgőcsontú lován belovagolt a racionális újkorba, 400 évvel később meg kirohannak onnan és újra a középkorban találják magukat. Ez volt az alapötlet – részletezte a szerző.
Lovag Dulcinea 2001-ben született, egyidős a 21. századdal. A kötetben ki is jelenti, hogy ő nem női Don Quijote, hanem Lovag Dulcinea. Neki olyan világban kell kóborló lovagként tengődnie, amelyben az emberek rabjaivá válnak az eszközöknek, a digitalizációnak, és kialakult a demencia társadalma. A kötet két részletben meséli el a fiatal lány történetét, akárcsak Cervantes Don Quijote kalandozásait. Kemény István pihenőhelyeket is elhelyezett a kötetben, amelyeket a Don Quijotéban található fogadókhoz hasonlított. „Minden kalandor útja során fogadókban áll meg pihenni és felfrissülni. Ami Don Quijoténak a fogadó volt, az nekünk ma a benzinkút” – fogalmazott a szerző.
Kemény István kötete napjaink meghasonlott világát, a digitalizáció butító hatását járja körül egy fiatal lovaglány történetén keresztül. A kiadvány meghatározó jelentőségű és terjedelmű verse, A demencia társadalma ezt foglalja össze és fejti ki: „Szavadba vág / Reagál azonnal / Reagáltat / Valami másra / Amit nem akartál mondani / Vagy csak te akartad / Annyival gyorsabb nálad / Hogy lassabb –”.
