Haller Rezsőnek Groisz Kornéliával 1864-ben kötött házasságából öt gyermek született. Rudolf (1865–1885) öngyilkos lett, Gábor (1866–1917) kúriai bíróként halt meg Budapesten, díszes síremléke ma is a Kerepesi temetőben található, Kornélia (1869–1914) dédnagyanyám dr. Engel Gábor (1852–1935) kórházigazgató egyetemi tanárhoz ment feleségül, Andor (1871–1912) katonatiszti pályán érvényesült, Gusztáv pedig Kolozsvár polgármestere lett.
Haller Gusztáv életpályája végig Kolozsvárhoz kötődik, s a hatalomváltozásig egyenes vonalú emelkedést mutat. 1873. december 5-én született, s bizonyára az akkor még élő Groisz nagyapjára emlékeztetően kapta a Gusztáv nevet. A családi hagyományoknak megfelelően ő is a kegyes tanítórendiek vezetése alatt álló Római Katolikus Főgimnáziumban végezte 1883-tól iskolai tanulmányait. Az itt töltött nyolc év alatt végig Vajda Gyula művelődéstörténész – későbbi egyetemi tanár – az igazgató. Az utolsó, 1890/91-es évben csak görögből nem kap jeles osztályzatot. Ekkor az önképzőkör az ellenőri tisztségét tölti be, cikkeket ír a Hajnal című kéziratos diáklapba. A daltársulatnak a „főügyvezetője”, vagyis diákelnöke. A koncerteken zongorajátékával kelt feltűnést. Az egyik jótékonysági koncertjükön éppen Beethoven Patetikus szonátáját adja elő. Az érettségi vizsgán „jelesen érett” minősítést kap. Még évekig visszajár az iskolai hangversenyekre. Vágya a művészi pálya, 1894-ig a zenekonzervatórium hallgatója, s fellép ennek házi koncertjein. Szülei kívánságára 1892 őszén be kell iratkoznia a kolozsvári egyetem jogi karára. Diáktársai közül kitűnik éles felfogásával, jóformán első hallásra mindent megtanul, s apja is beavatja a joggyakorlás titkaiba. Tanárai közt van nagybátyja, Haller Károly, a magyar magánjogot Kolosváry Sándortól, a polgári peres és peren kívüli jogot pedig Jancsó Györgytől tanulhatja. A katolikus egyházjogot, amire utóbb nagy szüksége lesz, Salzbauer János piarista adja elő. Egyetemi tanulmányait három év alatt elvégzi, a következő években a marosvásárhelyi Királyi Táblánál leteszi az ügyvédi vizsgát, Kolozsváron megszerzi a doktorátust, s még a kötelező önkéntes katonai szolgálatát is letölti, aminek eredményeként 1897. január 1-től a király hadnaggyá lépteti elő.
„Örökölte” apja praxisát, jogtanácsosi megbízásait
Pályafutását édesapja szárnyai alatt kezdi. 1900 májusában az ügyvédi kamara felveszi tagjai közé. Ezután már eljárhat tárgyalásokra, főleg csődös ügyekben lép fel védőként, illetve gondnokként. 1900. október 21-én Budapesten, a József utcai jezsuita templomban feleségül veszi Szőcs Ákos kúriai bíró lányát, Máriát (1878–1940). A násznagyi szerepet Haller Károly tölti be. A fiatal pár a Berde Mózes utcai Haller-házban kap lakást, s az édesapa rendre átadja ügyeit fiának, úgyhogy Haller Rezső 1901. július 1-én törölteti magát az ügyvédi kamarából. Ezután csak tanácsadóként segíti az irodát vezető fiát. Rendre más tisztségeitől is megválik. Így 1905. november 15-én Rezső lemond a Római Katolikus Státusban négy évtizeden át viselt jogtanácsosi tisztségéről, s helyébe fiát választják. Ez akkoriban évi 1600 korona jövedelmet eredményezett. Egy év múlva, 1906. december 12-én az EMKE is az apa helyébe fiát választja jogtanácsosául. 1908-ban megalakul a kolozsvári Kossuth-szoborbizottság, ebbe is beválasztják. Az EMKE pedig őt küldi képviselőjéül 1909 szeptemberében az aradi Kossuth-szobor leleplezésére. 1901 őszétől a Függetlenségi Párt színeiben politizál, a II. kerületi választási irodában ő a párt megfigyelője. 1905-ben újra választási megfigyelő, 1906-ban pedig beválasztják a városi tanácsba. 1912. június 9-én a párt kolozsvári szervezete tiltakozik Tisza István miniszterelnök „jogtiprásai” ellen. Az aláírók közt szerepel Apáthy István pártelnök és Haller Gusztáv alelnök is. 1913 márciusában a Bánffy-palotában működő Nemzeti Kaszinó közgyűlésén Hallert igazgatóvá választják. A színházi választmánynak is tagja, amely ugyancsak márciusban hoz határozatot arról, hogy 1914-től kezdődően újabb hat évre meghosszabbítják Janovics Jenő színigazgatói szerződését.
A város érdeke a fő
1913. augusztus 26-án röppen fel a hír, hogy a már régóta betegeskedő Szvacsina Géza polgármester beadta nyugdíjazási kérelmét. Az ellenzék Hallert akarja jelölni, de ő eleinte tiltakozik. Végül 1913. október 7-re tisztázódik a helyzet: a Munkapárt Fekete-Nagy Béla addigi helyettes polgármestert, a Függetlenségi és 48-as Párt pedig Hallert jelöli. November 24-én a törvényhatóság keretében zajlik a választás: Haller 81, Fekete-Nagy 40 szavazatot kap. Haller rögtön leteszi a hivatali esküt, s utána programbeszédet mond. Ennek főbb pontjai: nem folytat többé pártpolitikát, a város érdeke a fő; az ügykezelés reformjára törekszik, vagyis ne csak a munkaidő eltöltése számítson; a város pénzügyi helyzetének a javítását tervezi, a vagyont törzskönyvezik; járványkórházat építenek; köz- és népfürdőt létesítenek, népházat nyitnak; szem előtt tartja a megélhetési viszonyok javítását; a hivatalnokvárost ipari és kereskedelmi gócponttá fejleszti; egészében véve nagybátyja, Haller Károly példáját igyekszik követni. A pártelnökök, Apáthy István és Kiss Mór egyetemi tanárok mondanak üdvözlőbeszédet. Kiemelik fő jellemzőit: felvilágosodott ész, teljes anyagi függetlenség. Másnap, november 25-én este a függetlenségi párt szervezésében közel ezerfős tömeg vonul Haller Berde Mózes utcai háza elé, hatalmas ovációval köszöntik, Apáthy pártelnök mond beszédet.
A Haller testvérek 1880 körül: Gusztáv, Gábor, Kornélia, Rudolf, Andor és kutyájuk, Tyras
A korabeli sajtót igencsak foglalkoztatta Haller megválasztása. Fekete-Nagy évtizedek óta a városháza alkalmazottja, az adminisztráció minden titkát ismeri, Haller viszont új ember a városvezetésben. Minden bizonnyal azért tolták oda, hogy ne keverjen botrányokat, hátulról befolyásolható legyen. Az új főispán, gróf Bethlen Ödön nem kedvelte Nagyot, inkább bízott Hallerben. Ő csak úgy érhetett el ilyen szavazatfölényt, hogy a választás előtt a pártok titkos paktumot kötöttek. „Egy ismeretlen ügyvédet tettek meg a város fejének, egy becsületes, derék embert, aki soha a légynek sem ártott, de akinek közéleti szereplése mindössze újságolvasásból állott, meg hogy minden második délután a Kikaker [főtéri kávéház] törzsasztaláról kinézett a mozgó utcára” – írja gúnyosan a Kolozsvári Tükör november 30-i száma. Haller nagyon hamar bebizonyította, hogy éles eszével átlátja az adminisztráció buktatóit, minden kezébe kerülő ügyre akár évek múlva is vissza tud emlékezni. Az nem rajta múlott, hogy a fél év múlva kitörő világháború megakadályozta tervei kivitelezésében.
Létkérdés a kolozsvári földgáz
Haller még decemberben feladja – az apja halála óta igencsak szunnyadozó – ügyvédi irodáját, és törölteti magát a kamara tagjai közül. Ahogy akkoriban illett, az új polgármestert egymás után választották meg vagy nevezték ki a különböző intézmények, egyesületek felügyelőbizottságába. 1914. február 10-én az Erdélyi Kárpát-Egyesület igazgatóválasztmányi tagja lesz, az Állami Fa- és Fémipari Szakiskola és a Vakok Intézete felügyelőbizottsága elnökéül, a Kereskedelmi Akadémia felügyelőbizottságának tagjául nevezik ki, a Polgári Fiúiskola és a Millenniumi Elemi Iskola gondnokságában hivatalból tag, a zenekonzervatórium gondnokságában pártoló tagként szerepel. A Takarékpénztár és Hitelbank, Kolozsvár legnagyobb pénzintézete is felügyelőbizottságába hívja.
 Haller Gusztáv és felesége |
1914 februárjától a tanácsüléseken legtöbbet tárgyalt téma a földgáz bevezetése. Márciusban Haller egy interpellációra válaszolva kijelenti, hogy a földgázkoncesszió elnyerése a városnak létkérdés, ennek megszerzéséért mindent meg fog tenni. 1915 novemberében a városi küldöttség Haller vezetésével a pénzügyminisztériumban tárgyal: kiderül, hogy a kormány átadta a teljes földgázkoncessziót a Deutsche Banknak, pedig a város saját koncessziót szeretett volna; most esetleg a német bankkal lehet tárgyalni. November 25-én a városi közgyűlés napirendjére kerül az ügy. Apáthy nem szeretne a bankkal semmilyen tárgyalást folytatni, tartsanak ki a saját koncesszió mellett, mások viszont a tárgyalást részesítik előnyben. Meglepetésre Haller is pártja ellen fordul és tárgyalni akar, ezt nagy többséggel meg is szavazzák. 1918 márciusában Haller utoljára utazott a fővárosba, hogy a földgáz bevezetését megsürgesse, akkor még nem tudhatta, hogy néhány hónap múlva hova fog fejlődni a háború. Azt pedig senki sem hitte volna, hogy a földgázvezeték a várost csak három évtized múlva éri el.
Értékmentés az első világháború alatt
Szvacsina polgármester mandátuma 1916 nyarán járt volna le, úgyhogy a háború ellenére újra ki kellett írni a választásokat. A június 30-ra összehívott városi tisztújító közgyűlésen Haller ellenjelöltje ismét Fekete-Nagy Béla lett. Haller 93, Fekete-Nagy csak 15 szavazatot kapott, az utóbbi a tanácsosi, polgármester-helyettesi tisztségből is kibukott.
Az első világháború 1914. július végi kitörése után eleinte csak a sorozások, s a bevonultak helyére újak alkalmazása jelent gondot, utóbb már a sebesültek érkezése teszi próbára a kórházakat. Miután 1916. augusztus 27-én este Románia hadat üzen Ausztria–Magyarországnak, s katonái betörnek a hágóknál, a hónap végén már ezrével érkeznek a székelyföldi menekültek. Elhelyezésük egyre nagyobb gondot okoz a városvezetésnek. Bár Kolozsvár nem tartozik a veszélyeztetett területekhez, mégis elkezdődik az értékek mentése a városból. A polgármesternek minden pillanatban intézkedni kell. November 21-én meghal Ferenc József király, a város részvétét a polgármester táviratilag tolmácsolja, majd a temetésen részt vevő háromtagú küldöttségbe is beválasztják. A december 27-én a koronázásra a fővárosba induló küldöttségnek is tagja. 1917. április 16-án Szvacsina nyugalmazott polgármester Budapesten befejezi „munkában és szenvedésekben gazdag életét” – írja gyászjelentése. Kolozsvári temetésére 19-én kerül sor a Siketnémák Intézetének díszterméből. A sírnál Haller mond búcsúbeszédet a város nevében.
A város és a megye is új főispánt kap 1917 júliusának közepén. Július 14-én Pap József ügyvédet, Haller jó barátját iktatják be a városnál, 23-án pedig Velits Zoltán földbirtokost a megyénél. Haller mindkettőn részt vesz. Hosszú idő óta először fordul elő, hogy nem ugyanaz a személy tölti be mindkét főispáni széket. November 13-án Haller szerény kitüntetést kap: másodosztályú polgári hadiérdemkeresztet.
Haller, a művészlélek
Haller mindig is muzikális művészlélek volt, úgyhogy nem hanyagolja el a város művelődési életét, rendszeresen jár színházba és koncertekre. 1915. március 10-én ő nyitja meg Kolozsvári Szeszák Ferenc szobrászati kiállítását az óvári múzeumépületben. 1915. augusztus 18-án leplezik le a Deák Ferenc (ma Eroilor) utca Főtér felőli végén felállított Kárpátok őre szoborkompozíciót, Szeszák leghíresebb alkotását. Haller beszédet mond, s a város nevében átveszi az emlékművet. A héttagú színházügyi bizottságnak is tagja, mindent elkövet, hogy fenntartsa a működést. 1916. november 3-án ő nyitja meg a Wesselényi (ma Regele Ferdinand) utcai Pannónia Szálló előcsarnokában Müller Merész Gyula festőművész egyéni kiállítását. Inkább tudományos jelentőségű a városházán még a boldog békeidőben, 1914. május 24-én összehívott és elnökletével lefolyt tanácskozás: megállapították, hogy szükséges volna a kolozsvári egyetemen új gazdasági fakultás felállítása. Ilyen irányban feliratot intéztek Jankovich Béla kultuszminiszterhez.
Spanyolnátha és román csapatok
A nehéz idők 1918 októberében kezdődtek, jelentkezett a spanyolnátha. Október 17-én a város közegészségügyi bizottsága átalakul járványbizottsággá, elnöke Haller lesz. Október folyamán 892 spanyolnáthásból 33-an halnak meg, novemberben pedig 2274-en betegednek meg, közülük 188-an nem élik túl a kórt. A hónap végére annyira enyhül a járvány, hogy megnyithatják az iskolákat. Hanem akkor már új veszély fenyeget: december 1-jén a románok Gyulafehérváron kimondják Erdély egyesülését Romániával. December 22-én Kolozsvár főterén hatalmas tömeg 26 vármegye magyarsága nevében tiltakozik ez ellen. Ennek már nincs hatása, december 23-án a román csapatok Apahidára érnek, s tárgyalásra hívják a város elöljáróit. A polgármester most hasonló helyzetbe kerül, mint főbíró nagyapja, Groisz Gusztáv 1848/49-ben. Kénytelen feladni a várost. Haller két tanácsos kíséretében jelenik meg Apahidán, tiltakozik a bevonulás ellen, de a román parancsnok kilátásba helyezi, hogy löveti a várost. Így a polgármester kénytelen aláírni a város feladását, megengedik, hogy 50 magyar nemzetőr, 15 csendőr és 88 rendőr biztosítsa a rendet a bevonulás idején. Haller még 23-án falragaszokon nyugalomra és a rendbontás elkerülésére inti a lakosságot. December 24-e nem a karácsony jegyében telik Kolozsváron. Aznap reggel a szamosfalvi vámnál Haller polgármester kénytelen fogadni a bevonulókat, s biztosítja őket, hogy ellenállás nélkül, békés körülmények közt foglalhatják el a várost. Délelőtt 10 órakor kezdődik a bevonulás: elöl halad a katonazenekar, utána díszegyenruhában Constantin Neculce és Anton Gherescu tábornokok törzstisztjeikkel, majd körülbelül 4000 katona. A Főtéren sorakoznak fel díszszemlére, itt üdvözlik őket a helyi románság képviselői. Azután hatalmas hórát járnak a Mátyás-szobor körül. Hallert még meghagyják a polgármesteri székben, de semmi hatalma nincs.
Eskü a román királyra, letartóztatás, magyar párt, háziőrizet
A hatalomátvétel 1919. január 18-án délben történik, amikor a románság képviselői Valentin Poruţiu újonnan kinevezett prefektussal az élen megjelennek a városháza tanácstermében, s összehívatják a város valamennyi tisztviselőjét. A prefektus felszólítja őket, hogy tegyenek esküt a román királyra és a Kormányzótanácsra. Haller polgármester jogilag megindokolva tiltakozik, s megtagadja az eskü letételét. Valamennyi tisztségviselő csatlakozik hozzá. Erre a prefektus bejelenti valamennyiük elbocsátását. Másnap, január 19-én Poruţiu prefektus beiktatja Iulian Pop ügyvédet a város ideiglenes polgármesteri székébe. Az új városvezető magyar vadászfőhadnagyi ruhában teszi le az esküt.
Egy évig folyik a román hatalom berendezkedése, 1920 márciusától kezdődik a magyarok meghurcolása. Ekkor számos magyar személyiséget letartóztatnak, köztük Haller volt polgármestert és Velits volt főispánt, nagykereskedőket és bankárokat. A román állam elleni összeesküvéssel vádolják őket, s a fellegvári volt fogolytáborban várhatnak az ítéletre. Azután külföldi nyomásra egyszerre szabadon eresztik a magyar foglyokat. 1920 áprilisában megszűnik az ostromállapot és részben a cenzúra. Újra lehet szervezkedni, gyűlésezni – már ha engedélyt adnak rá. November 20-án az Erdélyi Kárpát-Egyesület a háború utáni első, sorrendben 25. közgyűlését tartja a Mátyás-szülőházban. Minthogy az eddigi tisztségviselők többsége vagy meghalt, vagy távozott az országból, új vezetőket választanak: Haller Gusztáv lesz az elnök. 1921 januárjában a magyarság vezetői is kezdenek szervezkedni, engedélyt kérnek magyar párt alapítására. Márciusban a magyarság megfélemlítésére 50 előkelő magyar személyiséget minden indok nélkül házi őrizetbe helyeznek. Közöttük van a három magyar püspök és a volt polgármester is.
Haller Gusztáv a sétatéri kioszk teraszán (1910-es évek)
Május 9-én elkezdődik a Magyar Szövetség szervezése, a végrehajtó bizottságban Haller is helyet foglal. Július 6-án a református teológia dísztermében megalakul a Magyar Szövetség, elnökéül báró Jósika Sámuelt, ügyvezető alelnökéül Haller Gusztávot választják. A Tükör augusztus 4-i száma így kommentálja némi iróniával a választást: Haller „tulajdonképpen nem volt mélyebb vizeken evező politikus, de mint éveken át vezető városatya és mint a függetlenségi párt ősi harcosa, tekintélyre tett szert és elismerésre. Nyugodt, csöndes temperamentumú ember, aki nem hivalkodott soha nagy pretenciókkal, kis akadékoskodásokat sohasem fújt fel szenzációvá, nem idézett elő nagy hullámzásokat a várospolitika sekély vizében. […] A város polgárai mindig úgy tekintették Hallert, mint akire nyugodtan bízhatják sorsukat, mert Haller, a kormányos, nyugodt ember, a kis várospolitikai hajót nem fogja belesodorni a nagy tenger hullámaiba, de ha odatévedne, akkor is igyekezne kivezetni onnan. Így került a polgármesteri székbe, ahonnan bürokratikus józansággal intézte a város ügyeit, nem adott felforgató koncepciókat, de higgadt vérmérséklettel próbált eredményeket elérni. Most újra az adminisztrációs, szervező tudását akarják igénybe venni, amikor a Magyar Szövetség ügyvezető alelnöki székébe ültették. A nem politikus Hallerre szükségük van a politikusoknak, mert hiába, jó az öreg a háznál és jó Hallert is megkérdezni, mielőtt csinálnának valamit.” Már október 30-án a hatóságok felfüggesztik a szövetség működését. Novemberben újraszervezik a szövetséget, továbbra is Haller az ügyvezető. 1922. július 7-én újabb betiltás következik. December 28-án a magyarság pártjai egyesülve létrehozzák az Országos Magyar Pártot, amelynek továbbra is Jósika az elnöke, Haller pedig egyik alelnöke.
Utolsó sakkparti a Magyar Kaszinóban
Nem sokáig szolgálhatott a Magyar Pártban, mert február 20-án tragikus esemény történt. Amint nagyanyám is többször elmesélte: délután a Bánffy-palotában működő Magyar Kaszinóban szokásosan sakkozott, éppen jó barátjával, Óváry Elemérrel, a város egykori főügyészével játszott, amikor feje lehanyatlott, s mire lefektették a pamlagra, már halott volt. Az egész várost megdöbbentette az esemény, hiszen még csak az 50. évét taposta, s eddig nem betegeskedett. A gyászjelentésén e címeit sorolták fel: „Kolozsvár sz. kir. város volt polgármestere, a Magyar Párt és az Erdélyi Róm. Kath. Státus alelnöke, az Erdélyi Kárpát-Egyesületnek, az Erzsébet-Mária szanatórium választmányának elnöke, a kolozsvári Róm. Kath. Egyházközség választmányi tagja, a kolozsvári Róm. Kath. Főgimnázium világi gondnoka, a kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank igazgatósági tagja, a kolozsvári Szent Antal fiú-árvaház igazgató választmányának elnöke stb. stb.” Február 22-én, csütörtökön temették a piarista templomból, amely nem tudta befogadni a gyászoló tömeget. Hirschler József főesperes-plébános végezte a gyászszertartást, Balázs András kanonok a Státus nevében, Nemes Ferenc az egykori városi tanács képviseletében búcsúzott, végül Kecskeméthy István református teológiai tanár a Magyar Párt részvétét tolmácsolta. A gyászmenetben valamennyi kolozsvári magyar gimnázium diákjai, de még a felekezetek elöljárói is részt vettek. A Házsongárdi temető Haller-kriptája fogadta be a koporsót. A család ezen az ágon nem folytatódott.
