Szépapám családjának származását eddig nem sikerült levezetni. Csak a szülei neve ismert: Grois Jakab (1780–1829) és Mundschütz Klára (1784–1849). Mindketten római katolikusok voltak és Kolozsvárt haltak meg. Valószínűleg a családban németül beszéltek. Hét gyermekükről maradt feljegyzés: Gusztáv a legidősebb, Katalin (Bogner Józsefné), Jakab (1813–1865), Miklós, József (1816–1864), Károly (1823–1894) és Ferdinánd/Nándor (1827–1870). Ők már mind a magyaros Groisz névírást használták. Közülük a hites ügyvéd Ferdinánd és a számtiszt Károly volt még ismertebb a városban.
Groisz Gusztáv 1811. április 16-án született Kolozsvárt. Akárcsak kisebb testvérei, ő is a piaristák vezetése alatt álló Királyi Líceumban végezte tanulmányait 1827-ig, amikor a bölcseleti tanfolyam II. évét abszolválta – ez a mai érettséginek felelne meg. Ezután beiratkozott a kétéves jogi tanfolyamra, s 1830. augusztus 29-én nyert diplomát, feltételezhetően letette az ügyvédi vizsgát is Marosvásárhelyen a Királyi Táblánál. 1830-ban helyezkedett el a Királyi Főkormányszéknél mint írnok. 1836-ban Kolozsvár város szolgálatába szegődött. Iktató, jegyző, 1840-től pedig főjegyző lett. Hamar felismerték éles eszét és kitűnő szervezőkészségét. 1837-ben megnősült, vargyasi Szász Mózes unitárius pap leányát, Zsuzsannát (1815–1898) vette feleségül. Ő nemcsak megőrizhette vallását, de leányaikat is unitáriusnak keresztelték. Három gyermekük született: ifj. Gusztáv, Kornélia és a 19 évesen elhunyt Klára.
Hallj, láss, hallgass, ha békében akarsz élni
Groisz pályája 1841-től lendül felfelé. A november 15-től Kolozsvárra meghirdetett erdélyi országgyűlésre a város egyik követéül választják. A tanácskozások során felmerül a kolozsvári színház kilátástalan anyagi helyzete, úgyhogy bizottságot hoznak létre a színház megmentésére gróf Mikó Imre vezetésével, ennek tagja lesz Groisz is. Az 1843. február 4-én véget érő országgyűlés munkálatairól február 8-án követtársával, Méhes Sámuel tanár-szerkesztővel együtt jelentést terjeszt be a városi tanácshoz. Egy év múlva a város tíz szenátora közé választják. E minőségében őt bízzák meg az éppen befejezett tanácsháznak (városháznak) az 1845. szeptember 16-i felavatási ünnepélye szervezésével. 1846. február 26. a város történetében is feljegyzett időpont: ekkor engedélyezi a király, hogy a tanácsban rendőrigazgatói tisztséget létesítsenek. Eddig a rendőrség felügyelete a város második tisztségviselője, a királybíró hatáskörébe tartozott. Ezután hat évre választhatják a rendőrigazgatót, ami rangban a harmadik tisztségnek számított. 1846. április 29-én Groiszt választják meg e tisztségre, a 84 megjelent tanácstag közül 60 rá szavazott. Az 1846. szeptember 10-én megnyíló kolozsvári országgyűlésre a város bizalmából újra Groiszt és Méhest küldik követül. Az 1846 végén tartott kolozsvári főbíró-választáson a katolikusoktól jelölt Groiszra adják legtöbben szavazatukat, ő lesz a következő évi főbíró.
Groisz Gusztáv és felesége, vargyasi Szász Zsuzsanna (Sikó Miklós portréi)
Groisznak az 1830-as évek elejétől a Belső Magyar (Kossuth Lajos, ma 21 Decembrie 1989) utcában, az akkori 27. sz. alatt (ma 32. sz.) volt emeletes háza. Az 1870-es évek elején megvásárolta a 29. sz. alatti földszintes házat is. Ennek feliratos reneszánsz ajtókerete az „Audi, vide, tace si vis vivere [in] pace” (Hallj, láss, hallgass, ha békében akarsz élni) bölcs latin felirattal ma egy pincelejáratot díszít. Ugyanis ifj. Groisz Gusztáv a két házat eklektikus emeletes házzá egyesítette az 1890-es években. Majd 1899-ben bekövetkezett halálakor az ingatlant a Szent Erzsébet Aggházra hagyta. Érdemes megjegyezni, hogy Groisz Nándor is kettős telket birtokolt a Belső Szén (utóbb Jókai, ma Napoca) utca 5–7. sz. alatt, amelyet az örökösöktől a Református Egyházkerület vett meg, s 1893-ban hirdette a sajtóban, hogy földszintjét üzletekké alakíttatta, bérlők jelentkezését várja. 1910-ben a ház Veress Ferenc bőrgyógyászprofesszor tulajdonába került, tavaly pedig visszavásárolta a Református Egyházkerület a Sapientia Tudományegyetem részére.
A Kolozsvárt főbírói és királybírói tisztséget viselők hosszú névjegyzékét Jakab Elek ugyan összeállította, de máig sem jelent meg. Sok főbírónak éppen csak a nevét ismerjük, s alig néhányuk írta be magát a várostörténetbe. Ezek közül is kimagaslik Groisz Gusztáv, mert olyan forradalmi időkben élt, amikor minduntalan döntésre kényszerült, s tetteit már a sajtó is kommentálta.
„Derék főbírónk”, a „reakció embere”
Kolozsvárt 1848. március 21-e volt az első forradalmi nap. A városi tanács ülésezett, s a reformkövetelések jegyzékét fogalmazták meg. Közben a téren tömeg tüntetett. A követeléseket tartalmazó feliratot a tanácsház erkélyéről felolvassák a tüntetőknek. Ebben ilyen követelések szerepelnek: polgárőrség felállítása, országgyűlés összehívása, s ezen Magyarország és Erdély uniójának a megtárgyalása, a törvény előtti egyenlőség, közteherviselés, sajtószabadság. A feliratot egy Groisz vezette küldöttség vitte a Főkormányszékhez és adta át gróf Teleki József főkormányzónak, aki megígérte, hogy a nemzetőrség felállítása és a sajtószabadság kérdésében maga fog intézkedni, a többi követelést felterjeszti az uralkodóhoz. Ezután a sajtóban hol „szeretett főbírónk”, hol pedig „derék főbírónk” jelzővel emlegetik Groiszt. Az 1848. május 29-re összehívott erdélyi országgyűlésre április 19-én választja meg a város két követét: Groisz Gusztávot és Gyergyai Ferencet. Május 30-án az országgyűlés elfogadja a „Magyarország és Erdély eggyé alakulásáról” szóló 1848/1. törvénycikkelyt. Szeptemberben két ízben is a nemzetőrség századai esküt tesznek, mindegyik alkalommal Groisz mond lelkesítő beszédet. A császári hadsereg Szamosújvár és Torda felől november közepére megközelíti a várost. Készülődnek a védelemre. A tanács azonban Groisz főbíró javaslatára a feladás mellett dönt. Úgyhogy a katonai egységek november 16-ától kezdve nyugat felé kivonultak a városból. Mikor Groisz a tanácsház erkélyéről meg akarja magyarázni a polgároknak, hogy miért adják fel a várost, rálőnek. 17-én hajnalban Groisz és Mikó Imre a város képviseletében aláírják a császári parancsnokokkal a feladási szerződést. A város vállalja a nemzetőrség lefegyverzését és a hadifoglyok kiadását. A bevonulók megfogadják, hogy nem avatkoznak bele a város polgári közigazgatásába és megakadályozzák a rablást. Ettől fogva a Kossuth-párti sajtó Groiszt többnyire a „rosszhírű” jelzővel emlegeti, sőt a „reakció emberé”-nek titulálja. Groisz 1848. december 5-én írja meg végrendeletét, mely így indul. „A mostani zavaros körülmények között történhető halálom esetére rendelem…”, majd így zárul: „Minden igyekezetem arra volt irányozva, hogy városom javát szolgáljam és szeretett családomat boldogítsam, ha célt nem érhettem, Isten előtt mondom: oka nem vagyok”.
Groisz Gusztáv jogi diplomája (1830)
Karácsony első napján új világ köszönt Kolozsvárra. A császári csapatok elmenekülnek, s Bem tábornok seregei bevonulnak a városba. 1849. január 2-án a főkormányszék elnöke, Kemény Ferenc báró felfüggeszti e kormányszerv működését, minthogy az unióval Erdély is Magyarország részévé vált, nincs szükség külön kormányra. Április 26-án a város hódolatnyilatkozatot intéz Kossuthhoz, aláírói Groisz Gusztáv főbíró és Kenyeres Károly városi jegyző. 1849 augusztusának közepén újabb hadihelyzet áll elő: Grotenhjelm orosz tábornok csapatai felvonulnak a város keleti oldalán. A hevesvérű polgárok ismét védekezésre készülnek, egy kisebb csapat ki is tör a városból, de az oroszok körbeveszik, s alig tudnak megmenekülni. Augusztus 15-én a magyar csapatok elhagyják a várost, s 16-án reggel Grotenhjelm tábornok orosz és Urban ezredes császári csapatai kardcsapás nélkül bevonulnak a városba. Itt már nem sok szerep jutott Groisznak, nem ő döntött a város feladásáról. Utóbb azonban sokan bírálták nyugalmát a háborús időkben, mások viszont neki tulajdonították a város megmentését az utcai harcoktól, a szabad rablástól.
Jakab Elek Kolozsvár történetének III. kötetében így jellemzi Groisz eddigi tevékenységét: „egy igénytelen polgári származású férfi elébb al-, majd főjegyző, csakhamar tanácsos, rendőrigazgató, főbíró és országgyűlési követ – Groisz Gusztáv, aki patríciusi születés, nagy vagyon és egybeköttetések nélkül, egyedül közigazgatási képességei, gyors és könnyű dologfelfogása, rendkívüli munkaereje és megnyerő, sima modora által közkedvességben állott. Amint tanácsossá lett, a közigazgatás az ő kezében központosult ága mintha megelevenült volna. Elvégezte szakmáját, de társaiéból is sok adatott át neki előadás végett; ezenkívül a hátralékokat tisztázta, függőben levő, nehézségeikért régóta félretett ügyeket elintézett, a beligazgatás majdnem minden ágában javított és sok hasznos újítást közmegelégedésre vitt ki. Groisz a polgár igaz megtest[es]ülése, más osztályok irányában elfogultság nélkül, jelleme folytonos tevés, tervezés a város dísze s polgártársai java emelése.
A tanácsház-építés, rendőrintézmény, dolgozóház létrehozása, tisztviselők fizetésjavítása, a levéltár és vásárpiacok rendezése, kapuk tágasbítása, új utcák nyitása által a város szépítése s egészségesebbé tétele, kövezetjavítás az ő tevékenysége művei. Groisznak szerencséje volt, ez okozta sikereit, sikerei gyors emelkedését”.
Groisz, a Bach-huszár
Az önkényuralom idején a tisztségviselőket nem választották, hanem kinevezték. A magyarság passzív ellenállásba vonult, akik mégis tisztséget vállaltak, azokat megvetették, ők lettek a Bach-huszárok. Groisz is közéjük sorakozott fel. Erdélyt a császári adminisztráció 1850-ben hat „katonai vidékre” osztotta fel, ezek élére a katonai parancsnok mellé polgári biztosokat nevezett ki. Groisz lett Kolozsvár-vidék császári biztosa, s helyére az addigi városi tanácsost, Wendler Frigyest nevezték ki főbírónak. Groisz aztán olyan jól szolgált, hogy rövidesen áthelyezték Nagyszebenbe biztosnak. Ekkoriban újra Szeben lett Erdély fővárosa, az újjáalakított Főkormányszéket is ide telepítették. 1852-ben már Marosvásárhely-vidék biztosa, itt úgy megszeretik, hogy a város díszpolgárává avatják. Mint marosvásárhelyi „komisszár” kapja meg 1852. július 29-én a Ferenc József-rend lovagi fokozatát. Az 50-es évek végén áthelyezik Szilágysomlyóra körzeti biztosnak. Több sajtótudósítás arról számol be, hogy felvirágoztatta a kisvárost. Ő fogadta 1858 októberében Csúcsánál Lichtenstein herceg erdélyi helytartót szilágysági látogatásakor.
1860 őszén Bécs lazít az önkényuralmi rendszeren, megengedi a polgári önkormányzat újbóli bevezetését. A Kolozsvárra visszahelyezett Főkormányszék elnöke Mikó Imre lesz. 1861. május 16–17-én Kolozsvárt is megtartják az elöljárók választását: Pataki József polgármester, Gyergyai Ferenc királybíró lesz. Hanem 1861 szeptemberében az uralkodó elrendeli az erdélyi országgyűlés összehívását. Ez azt jelentette, hogy a kormányzat nem ismeri el az uniót. Erre tiltakozásként a Főkormányszék tisztségviselői élükön Mikó Imrével lemondanak, példájukat követi Kolozsvár elöljárósága is, újra kinevezik főbírónak Wendlert. 1862. január 22-én összehívják Kolozs vármegye rendkívüli közgyűlését, ezen bejelentik Béldi Ferenc gróf eddigi főispán leváltását, s ideiglenes királyi biztosnak Groiszt nevezik ki. 1863-ban az uralkodó Groiszt a főkormányszéki tanácsosi méltósággal tiszteli meg, ami akkoriban miniszteri rangot jelentett.
Regalista országgyűlési elnöki beszéd magyarul és németül
Minden tiltakozás ellenére Bécs 1863. július 1-re összehívja Erdély Nagyfejedelemség országgyűlését Nagyszebenbe. A magyar és székely választott követek nem jelennek meg. Július 15-én Folliot de Crenville gróf teljhatalmú királyi biztos bemutatja az országgyűlés kinevezett ideiglenes elnökét, Groisz Gusztávot. Rajta kívül még három magyar „regalista”, vagyis kinevezett országgyűlési tag vesz részt a tanácskozásokon. Így gyakorlatilag a szász és román képviselők döntenek minden ügyben. Valamennyi beszéd három nyelven hangzik el. Groisz magyarul és németül vezeti az ülést, minden mondatát románul is tolmácsolják. A kibocsájtott akták is háromnyelvűek. Október 23-án Groisz megkapja az állandó elnöki kinevezést. Az országgyűlés ülésszakait még többször összehívják, de a magyarok kitartanak a bojkott mellett, úgyhogy 1864. október 19-én felfüggesztik a tárgyalásokat, s a folytatás is elmarad. Közben 1864 januárjában Bécsben az erdélyi vasút kiépítéséről tárgyalnak. A szászok a szebeni útirányt részesítik előnyben. A Bécsben igen nagy tekintélynek örvendő Groisz viszont a magyar érdekek szerinti Nagyvárad–Kolozsvár irányért harcol. 1864 júliusában az uralkodó Groiszt az 1808-ban alapított Lipót-rend kiskeresztjével tünteti ki. 1865. május 28-án ünnepélyes keretek közt iktatják be Gyulafehérváron az új római katolikus püspököt, Fogarassy Mihályt. Groisz a Főkormányszék üdvözletét tolmácsolja, a püspök adta díszebéden az erdélyi vallásfelekezetek és nemzetiségek testvériségére emeli poharát.
Az európai politikai helyzet miatt 1865 őszén Bécs kénytelen újabb engedményeket tenni, november 19-re összehívja Kolozsvárra az erdélyi országgyűlést. Ezen 298-an jelennek meg (117 magyar, 75 székely, 56 szász, 50 román), itt is a tanácskozások három nyelven folynak, Groisz a regalisták közt szerepel. Egyetlen tárgypontot vitatnak meg: az unió életbe léptetését. Erről december 6-án születik döntés, de az uralkodó vonakodik azt aláírni. Utóbb, 1866. január 10-én annyi engedményt tesz Bécs, hogy az erdélyiek is küldhetnek követeket a december 10. óta Pesten működő magyar országgyűlésbe.
Groisz Gusztáv sírköve a Házsongárdi temetőben
Groisz 1866. november 5-én a Főkormányszék képviselőjeként jelenik meg Nagy Péter református püspök beiktatásán, s utána részt vesz a Mikó Imrétől adott díszebéden is.
A következő év márciusában éri el Groisz a legnagyobb megtiszteltetést. A főkormányzóként és így a Főkormányszék elnökeként is működő Folliot de Crenville elhagyja Erdélyt, s a kormányszerv ideiglenes elnöki tisztségét Groisz veszi át. A kiegyezéssel Erdély és Magyarország uniója valóvá válik. Az átmenet idejére a magyar kormány 1867. április 2-án gróf Péchy Manó királyi biztost nevezi ki. Mikor május 5-én megérkezik Kolozsvárra, a kormányszéknél Fogarassy püspök mond üdvözlőbeszédet, Groisz alelnök pedig bemutatja a tanácsosokat és titkárokat. 1867. augusztus 17-én Kolozsvár megválasztja tisztikarát, ekkor foglalja el helyét az új polgármester, Szentkirályi Zsigmond. Wendler Frigyest nyugdíjazzák. 1867 decemberében a kolozsvári katolikus egyházközség új világi vezetőket választ: Groisz Gusztáv lesz a főgondnok, Wolf János patikus az algondnok, Groisz Nándor ügyvéd pedig a pénztáros.
A Főkormányszék feloszlatására 1869. április 30-án kerül sor, ezen Péchy Manó külön méltatja Groisz érdemeit, Groisz pedig a Főkormányszék történetét vázolja fel. Záróakkordként Péchy gróf 50 terítékes vacsorát ad. A Főkormányszék szerepét részben átvevő Királyi Biztosság keretében is rövid ideig vezető tisztség hárul Groiszra, de aztán a Belügyminisztériumba nevezik ki miniszteri tanácsosnak. 1872 szeptemberében a Deák-párt őt jelöli Szászsebes szék és város képviselőjéül, s meg is választják. A minisztériumot 1873. április 15-ével átszervezik, s az új ügybeosztás szerint Groisz minisztériumi tanácsos és helyettes államtitkár lesz. Még abban az évben az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegye világi tanácsosai közé iktatják.
Üvegfedelű koporsó és posztumusz nemesség
A politikus váratlanul, „szívtúltengés” következtében hunyt el 1874. április 7-én délután Budán, Úri utcai lakásában. Ott történt a beszentelés is 9-én délben. Ezen megjelent Szlávy József miniszterelnök, a belügy részéről gróf Szapáry Gyula miniszter és Zeyk Károly államtitkár, az igazságügyi tárcát Pauler Tivadar miniszter képviselte, a tanügyit pedig Tanárky Gedeon államtitkár. A Belügyminisztérium majdnem minden alkalmazottja eljött, még Budapest helyettes polgármestere és rendőrfőkapitánya is megjelent. Az üveges fedelű koporsót Kolozsvárra szállították, s itt április 10-én délután 5 órakor indult meg a gyászmenet az „indóháztól” a Házsongárdi lutheránus temető felé. Ott az 1866-ban leánya számára épített föld alatti sírboltban helyezték el koporsóját. Tekintélyes sírkövét a család a Gyergyai-sírokhoz menekítette, ma is ott látható a Kertek parcellában.
Alig egy hónappal a halála után szenzációként hatott, hogy ifj. Groisz Gusztáv magyar nemességet kapott. Az apjának szánták, de ő elhalálozván a fiának és utódainak adták.
1874-ben a fővárosi lapok már csak Groisz erényeit méltatták, Kolozsvárt viszont emlékeztek még egykori dicstelen szerepére, köpenyegforgatásaira is. Ürmössy Lajos 1894-ben megjelent Tizenhét év Erdély történetéből című munkájában így ír róla: „Kár volt pedig e férfiúnak ily hazafiatlan szerepet játszani, mert nagy tehetségénél fogva a magyar közéletben mindég kiváló helye lett volna és dísze a szűkebb kis hazarésznek. Annyira készült férfiú volt, hogy a magyar minisztérium nem tudta az erdélyi dolgok miatt nélkülözni, s kénytelen volt miniszteri tanácsosi ranggal a belügyminisztériumba vinni, fátyolt vetve ezáltal hazafiatlan múltjára, de amelyre a történelem a feledés fátyolát nem vetheti. Erdély hivatalnokai közül egy fővel kimagaslott…” Mai szemmel nézve nem csak hivatalnok, hanem igazi politikus is volt, aki mindig használni akart. Időnként nem a jó oldalra állt.
Ifj. Groisz Gusztáv, a híres védő
Groisznak 1840. július 16-án Kolozsvárt született egyetlen, szintén Gusztáv nevet viselő fia, akit rendszerint az ifj. vagy dr. jelzővel különböztettek meg. Hogy tökéletesen megtanuljon németül, 1850-ben a nagyszebeni Római Katolikus Gimnáziumba íratták be, 1858-ban tett érettségit. Vágya volt, hogy orvos lehessen, de szülei nem engedték el a bécsi egyetemre. Ehelyett a szintén szebeni Jogakadémia hallgatója lett, s 1861-ben kiállta a záróvizsgát. Már 1859-től a helytartó tanácsnál fogalmazó díjnokként alkalmazzák. A Főkormányszék visszaállításakor fogalmazó gyakornok. 1863-ban megnyílik a magyar tannyelvű kolozsvári Királyi Jogakadémia, s ennek büntetőjog, büntető és polgári eljárás tanszékére helyettes tanárnak nevezik ki. Miután Budapesten megszerzi a doktorátust, rendes tanár lesz. Az 1872-ben megnyíló kolozsvári egyetem jogi karán a büntetőjogi tanszéket kapja. A kar első dékánjául választják, így november 10-én rá hárul az első rektornak, a jogakadémia utolsó igazgatójának, Berde Áronnak a beiktatása. Az új egyetem három reprezentatív tanára lesz Berde, Groisz és Haller Károly. 1888-ban egyszerre ünneplik meg az egyetemen a 25 éves tanári jubileumukat. Akkoriban minden évben új rektort és dékánokat választottak. Groisz a hatodik tanévben, 1877/78-ban töltötte be a rektori tisztséget, 1888/89-ben ismét dékán lett. 1892-ben – akárcsak korábban apját – őt is a katolikus egyházközség főgondnokául választották. Nevéhez fűződik a Szentegyház utca meghosszabbításának és a Státusházak építésének ötlete, több katolikus óvoda és elemi iskola felállítása. Ugyancsak 1892-ben a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank vezérigazgatói tisztségét is elnyerte. Miután betöltötte a kötelező 30 évi szolgálati időt, 1894-ben az egyetemről nyugalomba vonult. Ekkoriban az ügyvédi tevékenységgel is felhagyott, pedig olyan híres védő volt, hogy beszédei meghallgatására a nem is érdekeltek beültek, csodálták vaslogikáját.
Groisz Gusztáv édesapja nyomába kívánt lépni a politika terén. Eleinte a Deák-párt híve volt, majd Apponyi Albert tisztelőjeként belépett az általa alapított Nemzeti Pártba. Ennek jelöltjeként lépett fel 1892 januárjában a kolozsvári képviselőválasztáson, megbukott. 1894-ben pártja Gyergyószentmiklóson jelölte, ott is megbukott. Ebből az ellenzéki pártból az 1896-os választások előtt átigazolt a szabadelvű (kormány)párthoz, mely aztán Kolozsvár II. kerületében jelölte, s Kossuth Ferenccel szemben fényes győzelmet aratott. A képviselőházban beszédei közben gyakran bekiabálták, hogy „köpenyegforgató”. 1896-ban „a közügyek terén szerzett érdemei” elismeréséül megkapta a miniszteri tanácsosi címet. Ő volt a kolozsvári egyetem első tanára, akit e méltóságra emeltek, de éppen az egyetem fájlalta, hogy nem utaltak tanügyi érdemeire. Groisz hosszas betegeskedés után 59 éves korában Budapesten hunyt el. Onnan Kolozsvárra hozták koporsóját, s az állomástól kísérték ki a temetőbe. 1892-ben elhunyt felesége sírjába temették. Sírját már felszámolták. Házasságukból egyetlen leányutód született: Helén (Vincenti Károlyné, 1867–1946).
Apa és fiú nevét is Kolozsvárt megörökítették: id. Groisz neve a főtéri templom tornyán lévő emléktáblán olvasható, ifj. Groisz pedig mint a Mátyás-szoborbizottság tagja, szerepel a szobor 1896-ban elhelyezett alapkövébe zárt okmányon.
Ferenczi Szilárd tanulmánya itt érhető el
