A Házsongárdi temető (4.)

A CIKKSOROZAT ELŐZŐ RÉSZÉT ITT OLVASHATJÁK.

A 19. században még mindig készítettek ereszes és koporsó alakú sírköveket is, de egyre jobban elterjedtek a díszes fejezetű barokkos emlékoszlopok, egyik-másikat urna zárta le. A neogótikus obeliszkeket már tanultabb mesterek faragták. 

Mauksch Tóbiás (†1802) gyógyszerész pompás, klasszicista és barokk elemeket kombináló latin feliratos kőoszlop alatt nyugszik. A felvidéki Késmárkról került Kolozsvárra gyógyszerészinasként. Mestere halála után rászállt a gyógyszertár vezetése, s erre 1752-ben királyi privilégiumot kapott. Rövidesen a város köztiszteletben álló polgára, az evangélikus egyház gondnoka lett. Az ő idejében költözött át a gyógyszertár a Nagypiac és a Híd (Wesselényi, ma Reg. Ferdinand) utca sarkán álló épületbe. Mauksch egyik unokája Hintz György lutheránus lelkész felesége lett, s ezen a réven a Hintz családra szállt a patika, s az államosításig ők vezették. A patikahelyiségekben 1954-től gyógyszerészeti múzeum működött. Az épület visszaszolgáltatása és felújítása után tavaly újra megnyitotta kapuit a múzeum. Mauksch eredeti, restaurált sírköve a lutheránus temetőben található. 

Gyarmathi Sámuel (1751–1830) sokoldalú tudós ember, a 18. század végének legnagyobb magyar nyelvésze volt. Kolozsvárt született, Bécsben 1782-ben orvosi diplomát szerzett, utána gyalogosan bejárta a német tartományokat, Berlinbe is eljutott. 1783-tól főúri családoknál nevelősködött, fiaikat elkísérte külországi egyetemekre. Pozsonyban a korabeli Magyarország első léggömbjét ő bocsájtotta fel. Egy ideig Hunyad megye tisztiorvosa volt, aztán a zilahi református gimnáziumban tanított tíz évig. Tudományos elismertségét nyelvészeti munkáinak köszönheti. Az Okoskodva tanító magyar nyelvmester (1794) az első magyar leíró nyelvtanunk, amely teljesen szakít a latin nyelvtanok rendszerével. Nyelvhasonlító munkásságával új tudományágat teremtett: a finnugor összehasonlító nyelvészetet. Történt ugyanis, hogy Sajnovics János jezsuita csillagász miközben Hell Miksa társaságában Norvégia lappok lakta északi csücskén, Vardö szigetén 1769-ben a napfogyatkozást figyelte, a lapp nyelvet is tanulmányozta, sőt a magyar–lapp rokonságra is felfigyelt, s erről 1770-ben tanulmányt jelentetett meg. Mint a magyar tudósok többsége, Gyarmathi is kételkedett a rokonításban. Göttingenben August Schlözer ottani nagyhírű professzortól kapott gazdag nyelvi anyagot és biztatást a nyelvrokonság tanulmányozására. Végül nem tudta Sajnovicsot megcáfolni, hanem rájött, hogy a lappon kívül más finnugor nyelvekkel is rokon a magyar, úgyhogy a nyelvrokonságot hét nyelvre terjesztette ki 1799-ben megjelent latin nyelvű munkájában.

Kendeffy Ádám gróf (1795–1834) monumentális, az I. C parcellában álló síremlékét sokan megcsodálják: egy ráccsal övezett sírkertben négy síró oroszlán őriz egy hatalmas, urnával lezárt kőobeliszket. Az urnát egy szomszédos fa ága pár éve letörte. A klasszicista emlékművet a bajor származású Hess János szobrászművész készítette. Nevet nem véstek az oszlopra, mert akkoriban nem akadt Kolozsváron ember, aki ne hallott volna az ide temetett legendás egyéniségről. Ezüst temetési címerét máig őrzi a Farkas utcai református templom.

A bécsi katonai akadémiáról hazatért ifjú Kendeffy gátlástalan lovagként, Erdély első gavallérjaként indult, de hamar megkomolyodott, s Wesselényi Miklóssal együtt az ellenzéki politikusok vezéregyénisége lett. Mint kitűnő vívó és céllövő 1824-ben elvállalta a Biasini vezette Vívóiskola elnöki tisztségét. 1833-ban a Kolozsvári Kaszinó egyik alapítója. Az 1834-es kolozsvári országgyűlésen az ellenzék egyik vezére volt. Ekkoriban lányával egy bálon vett részt, majd hazatérve lányát kisegítette a hintóból, s az emeletre érve összerogyott. Bizonyára szívszélhűdés végzett vele, de évekig azt suttogták, hogy a bálon halálos mérget kevertek az italába. Nem csoda, hogy egész Kolozsvár kivonult a temetésére.

Bölöni Farkas Sándor (1795–1842)  az erdélyi reformkor vezéregyénisége méltó neogótikus obeliszk alatt pihen. Az oszlop tetején kő mellszobra látható. A vakmérműves oszlopot Kagerbauer Antal tervezte, közadakozásból emelték. Bölöni Farkas a kolozsvári Unitárius Kollégiumból indult, elvégezte a jogakadémiát. Amikor Kazinczy Ferenc 1815-ben Kolozsváron jár, a magyarság Schillerét vélte benne felfedezni. Aztán 1817-ben felesküdt a Főkormányszékhez tisztviselőnek, s haláláig ott dolgozott. A lélekölő hivatali munka mellett írt, szervezett és utazott. 1825-ben megalapította a Gondoskodó Társaságot, az első kolozsvári takarékpénztárt, amely a segélynyújtást is célul tűzte ki. 1830 novemberében Béldi Ferenc gróf társaságában amerikai útra indult, bejárva Nyugat-Európát is. Másfél évi utazásáról naplót vezetett, s 1834-ben kiadta Utazás Észak-Amerikában című nagyhatású könyvét. Ebben minduntalan összeveti a hazai elmaradt társadalmi viszonyokat az amerikai demokráciával, egy új világot fed fel a magyar olvasók számára. A könyv hihetetlen sikere meghozta az akadémiai levelező tagságot szerzője számára. Béldivel és Kendeffy Ádámmal összefogva 1833-ban létrehozta a Kolozsvári Kaszinót „a míveltebb társalkodás, nemzetiség előmozdítására, a közértelem és érzés terjesztésére”. Majd kezdeményezte, hogy a kaszinó adjon ki hetilapot. A kolozsvári színjátszásnak szintén pártfogója, egy ideig a színház titkára. Tüdőbaja miatt nem érhette meg az 1848-as forradalom kitörését, de annak eszmei előkészítésében részes volt. Ez abból is kitűnik, hogy amikor 1873-ban Kolozsváron először ünnepelték meg március 15-ét, a Házsongárdi temetőben e sír köré gyűlt össze pár száz polgár.

Gaetano Biasini vagy magyarosan Biasini Kajetán (1790–1847) Lombardiában született, a napóleoni háborúk után Bécsben nyitott vívóiskolát, innen hívta meg Béldi Ferenc gróf Marosvásárhelyre, majd Kendeffy Ádám és Wesselényi Miklós felkérésére Kolozsvárt telepedett le, s itt a vívóiskola veze­tése mellett a polgárosodás intézményeinek sorát nyitotta meg: bérkocsi- és vá­rosközi gyorskocsi-vállalatot, cselédszerző hivatalt, modern szállodát. Ez utóbbi pont a temető kapuja mellett volt, épülete ma is áll, rajta emléktábla, hogy ott szállt meg Petőfi Szendrey Júliával 1847 októberében. Liszt Ferenc is lakott benne 1846-ban. Biasini nevéhez fűződik az „új modo­rú” halottaskocsi és a „mívelt körökhöz illő temetési tisztességtétel” beveze­tése. Családja számára urnákkal lezárt klasszicista kriptát emeltetett, s ezzel a kriptaépítés divatját is ő indította el a temetőben.

Tamás András (1784–1849) az 1848/49-es forradalom és szabadságharc vértanúja volt. Csíkmádéfalván született, 1800 és 1839 között székely határőrezredben hivatásos katonaként az őrnagyi rangig emelkedett. A szabadságharcban nemzetőrnek jelentkezett. Először Csíkszereda térparancsnoka, majd Csíkszék nemzetőr főparancsnoka alezredesi rangban. Sándor László (1796–1849) zászlóaljparancsnok őrnaggyal együtt Csíkban tartóztatták le őket a forradalom bukását követően. Kolozsvárt kerültek Karl Urban császári ezredes katonai törvényszéke elé, és mindkettőjüket kötél általi halálra ítélték. Október 18-án Szamosfalva határában végezték ki őket. A forradalom leverését követő önkényuralom enyhülésével a Csíkszéki Honvédegylet emléket akart állítani Tamás Andrásnak, de akkoriban sem a kivégzés helyszínét, sem a sírhelyet nem tudták azonosítani. Így csak feltételezték, hogy a Házsongárdba kerültek, s ide állítottak urnával lezárt három méter magas emlékoszlopot, amely az 1990-es évekre nagyon elmállott, úgyhogy újra kellett faragni. Az 1890-es években tanúkihallgatásokkal sikerült azonosítani a kivégzés helyét, s annak közelében 1896-ban felállították a szamosfalvi vértanú-emlékművet. 1990 óta mindkét helyen koszorúzást tartanak március 15-én.