Már nem „trendi” egy munkahelyen ledolgozni az életet
A magánszférában tíz hazai munkavállalóból csak kettő lojális a munkaadójához, hét pedig azt nyilatkozta, hogy megfontolná a váltást, ha találna egy jobb ajánlatot – derül ki az UP! Your Service által szeptember folyamán készített és a napokban bemutatott felmérés eredményeiből. A megkérdezettek szerint a fő ok, ami a lojalitást befolyásolja, nem a kis fizetés, hanem az, hogy a munkáltató nem ismeri el érdemeiket – ezt a válaszadók 44,8%-a sorolta az első helyre. A bérezés és az egyéb juttatások a „sóhajok” második helyére kerültek (32,3%), a lojalitást befolyásoló további tényezők pedig a sok munka (28%), a stresszes környezet (24,8%) vagy a túlzott ellenőrzés a felettesek részéről (24%). A munkahelyi hűség rovására megy továbbá, ha nincsenek előrelépési lehetőségek (20,6%), a nehézkes munkafolyamatok (17,8%), a főnökkel való kapcsolat (16,8%), a szakmai fejlődési lehetőségek hiánya (16,5%), a büntetések és fizetéslevonások (14,2%) és a kollégákkal való kapcsolat (12%).„Habár a fizetés a fő szempont egy munkahely kiválasztáskor, az aktuális munkahelyről való távozás első számú oka már korántsem a bérezés. Úgy fogalmazhatnák, az elismerés hiánya az elsődleges tényező, amely miatt a munkavállaló fontolóra veszi a munkahelyváltást. Az elismerésnek nem feltétlenül a menedzsertől kell jönnie, és nem feltétlenül jelent plusz juttatásokat, hanem arra a kérdésre kell választ adnia: mennyire vagyok én itt fontos? Ha erre nem kap kielégítő választ a dolgozó, akkor csábító lesz számára az új munkahely gondolata, a választását pedig az fogja döntően befolyásolni, hogy ott mennyi fizetést kapna, és mennyivel ismertebb az új cég brandje az aktuálisnál” – foglalta össze a felmérés eredményeit Elena Călin, az UP! Your Service vezetője.Romániában tízből négy munkavállaló érzi jelenleg úgy, hogy a cégvezetők nem támogatja fejlődését, és több mint öten, hogy a menedzserektől nem kapnak értékes visszajelzéseket, amelyek a szakmai fejlődésüket, készségeik fejlesztését segíthetné. Tízből hatan vélik, hogy a szervezet, amelynek dolgoznak, nem ad lehetőséget arra, hogy karriert építsenek, de még csak szakmai továbbképzéseket se biztosít számukra. A megkérdezettek egyharmada szerint alkalmazójuk egyáltalán nem él a lojalitás kialakításának lehetőségeivel. Ahol mégis, ott elsősorban a csapatépítésre, csapatmunkára figyelnek (33%), a kellemes és nyugtató munkakörnyezetre (24,5%), az ötletek szabad elmondására és állandó visszajelzésre (24%). Emellett fizetésen túli juttatáscsomagok vannak (16,5%), és igyekeznek megteremteni az egyensúlyt a magánélet és a szakmai élet között (16,5%) stb.Húsz százalék a „csali”Pálfi Szilárd, a Hummark humán erőforrás szakcég tulajdonosa lapuknak elmondta: úgy véli, a felmérésben emlegetett 70 százalékos arány ugyan kissé magas érték, de szerinte is 50% felett van azoknak az aránya, akik könnyen „elcsábíthatók” egy új munkahelyre.
Az alkalmazottak közel 60 százaléka választana más munkahelyet jobb ajánlat esetén– Tapasztalatom szerint az alkalmazottak olyan 60 százaléka választana más munkahelyet, ha egy másik cégtől jobb ajánlatot kapna. Ha most megállítok valakit az utcán, s megkérdezem, mennyit keres, s azt mondom, hogy én 20 százalékkal többet vagyok hajlandó fizetni neki, akkor minden bizonnyal az én vállalatomhoz jönne dolgozni. Minél kevesebbet keres valaki, annál érzékenyebb a fizetések közötti különbségre. A csupán minimálbérben részesülők folyamatosan irigykednek azokra, akik akár csak 50 lejjel többet kapnak munkaadójuktól. Amennyiben valaki odamegy egy rakodómunkáshoz, aki 1162 lejt keres, és 1200–1300 lejt ajánl neki, akkor az illető azonnal munkahelyet fog váltani – mondta a szakember.Arra a felvetésre, hogy a sokat és nagyon sokat keresők körében, például a számítástechnikai és távközlési iparágban dolgozók között is ilyen magas a humán erőforrás fluktuáció, Pálfi Szilárd azt válaszolta: ebben az esetben a sokkal magasabb hozzáadott érték a mérvadó. – Itt már nem húsz eurókról van szó, hanem 100–500-ról, így a többlet aránya megmarad – tette hozzá.A Hummark képviselője kifejtette: régebben jellemző volt, hogy ha elment egy alkalmazott a cégtől, tízen is jöttek volna a helyébe. – Most csak körülbelül hatan vannak a várólistán, de többnyire olyanok, akiket a cég nem venne fel, mert nem megfelelőek – fogalmazott.Arra is kíváncsiak voltunk, mégis mi motiválja azokat az alkalmazottakat, akik aránylag keveset keresnek, mégsem hagynak el egy-egy céget. – A családi hangulat kialakulásához, az úgynevezett jó fej munkatársakkal való összerázódáshoz idő szükséges. Az emberek igénye és vágya összetett kérdés. Vannak, akik azt mondják, hogy eltelt hét év a munkahelyen, így bármilyen jó volt, valami mással foglalkoznának, s ha ezért a másért még többet is fizetnek, akkor annál inkább váltanának. Mások, még ha a fizetésük csak átlagos is, de megvan a komfortérzetük, nem állnak tovább: ismerik a csapatot, integrálódtak benne, nincsenek súrlódások, feszültségek, a vállalat biztonságot nyújt, hosszú távon kiszámítható. Van, aki nem akar „vacakolni”, új helyre kerülni, megszokni az új főnököt, alkalmazkodni új helyzetekhez, munkakörülményhez – fejtette ki Pálfi Szilárd, aki úgy gondolja, a váltást megelőző döntéskor sokat nyom a latban az is, hogy a munkahely mennyire esik távol a lakhelytől. – S akkor a központból vagy a város másik végéből menjek minden nap Kisbácsba dolgozni?! Áááá, nem… A minap beszélgettem valakivel, aki bútorgyárban dolgozott, de a vállalat befuccsolt. Külföldre ment, ott körülbelül négy évet dolgozott, s most mintegy négy hónapja tért haza. Egy ruhákat árusító üzletben kezdett el dolgozni, de elhívták egy bútorokat forgalmazó vállalathoz, mert tudták, hogy van tapasztalata és szereti ezt a munkát. Mégis úgy döntött, nem szegődik el, mert messze van a munkahelye az otthonától. Az alkalmazottak körülbelül 30 százaléka gondolkozik ekképp – mondta Pálfi Szilárd.A szakember szerint a művész típusú emberek azok, akik a személyi és munkahelyi szabadság fejében elfogadják az alacsony fizetést. – Van, akinek értékesebb a szabadság, mint a pénz. A Maslow-piramis szerint is a legfontosabb többek között az önmegvalósítás, a vitalitás, a kreativitás. Plasztikusan fogalmazva: én inkább kevesebbet eszek, de legalább azt csinálom, amit szeretek – fogalmazott, és arra is felhívta a figyelmet: az utóbbi időben hatalmas a munkaerő kivándorlása, így sok esetben nem egy hazai jobb állás, hanem a külföldi kecsegtető lehetőség miatt „csalják meg” munkaadójukat a dolgozók. – Romániában majdnem minden tágabb értelemben vett család legalább két tagja külföldön dolgozik. Az én családomból például tizenketten – élt a személyes példával a humán erőforrás cég tulajdonosa.
