Mitológiateremtés Tamási-módra – egyszerűségében Ősvigasztalás, mélységében antik tragédia

Mitológiateremtés Tamási-módra – egyszerűségében Ősvigasztalás, mélységében antik tragédia
Javában zajlik a Kolozsvári Állami Magyar Színház jubileumi 230. évada, a 125 éve született Tamási Áron előtt tisztelegve pedig a társulat soron következő bemutatóként az író Ősvigasztalás című első drámáját állítja színpadra Béres László rendezésében. Az 1924-ben írt darab – amelyet egy alkalommal Tamási „komor és darabos vázlatként” említett – a maga korában nem került bemutatásra, sokáig elveszettnek is hitték, kézirata az író halála után került csak elő, és végül 1978-ban a Pécsi Nemzeti Színházban volt az ősbemutatója. Az Ősvigasztalást a kolozsvári közönség első alkalommal október 5-én tekintheti meg, az előadás és a próbafolyamat részleteiről szeptember 29-én tartott sajtótájékoztatót Tompa Gábor színházigazgató, Béres László rendező, Bocskai Gyopár díszlet- és jelmeztervező, Bokor Attila koreográfus, valamint a szereposztás tagjai.
„Cselekményét tekintve az Ősvigasztalás Csorja Ambrus halálával kezdődik, akinek utolsó kívánsága, hogy öccse égesse el őt. Ádám teljesíti kérését, de e szokatlan tett testvérgyilkosság gyanújába keveri, amiért börtönbe kerül. A börtönből Gálfi Bence segít neki megszökni, de amikor kiderül, hogy mindketten ugyanabba a lányba, Kispál Julába szerelmesek, Gálfi megöli Csorját. A székely Csorja fivérek halála egymásból következik, viszont a tragédiájuk bemutatása túlmutat a cselekményen, hiszen a történeten keresztül Tamási olyan kérdésekre keresi a választ, hogy milyen ellentét feszül hagyomány és mindennapok, hit és összetartozás, harmónia és káosz között, hogyan ágyazzák meg az ősi hagyományok az ember és természet harmonikus kapcsolatát, valamint ennek feladása milyen következményekkel jár” – olvasható az előadás leírásában.

A csütörtöki sajtótájékoztató kezdetén Tompa Gábor színházigazgató elmondta: az archaikus, ritualisztikus világot idéző Ősvigasztalás a jubileumi 230. évad második bemutatója, hiszen az első alkalommal július 6-án játszott, Ifj. Vidnyánszki Attila által rendezett Ifjú barbárok is már a 2022/2023-as évad részét képezte. „Szeptember 19-én múlt 125 éve, hogy megszületett Farkaslakán Tamási Áron, az erdélyi és egyetemes magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb próza- és drámaírója” – fogalmazott az igazgató, kiemelve: Tamási előtt tisztelegve most az első és talán az egyik legritkábban játszott színdarabjának bemutatását tűzik műsorra.

Az Ősvigasztalást Tamási 1924-ben írta meg Amerikában, kolozsvári jelentősége pedig, hogy az akkor Janovics Jenő által vezetett kolozsvári magyar színház drámapályázatára küldte be névtelenül – emelte ki Tompa Gábor, hozzátéve: a stílusában és hangnemében is szokatlan mű – amelyhez az író a Max Reinhardt-féle középkori misztériumjátékokból ihletődött – csupán dicséretben részesült a pályázaton, ezt követően pedig hosszú évekre a fiókban maradt, kéziratát később elveszettnek is hitték. „Lehet, hogy ha ez a színdarab nem marad asztalfiókban ötvenkét évig, hanem már megírását követően színpadra kerül, akkor egészen másképp alakult volna egyrészt Tamási Áron későbbi dramaturgiai munkássága, másrészt pedig talán a magyar drámairodalom is” – hangsúlyozta Tompa Gábor. Hozzátette, hogy azokban a háború utáni években számos olyan avantgárd mű született magyar írók tollából – Déry Tibor Óriáscsecsemője, Bartha Sándor Cirkuszkapitalizmusa –, amelyek az Ősvigasztaláshoz hasonlóan szintén fiókban rekedtek és nem kerül(het)tek bemutatásra a maguk idejében. „Valószínűleg mindez egyfajta konzervatív ízlésnek, az említett drámák meglepően új hangjának és a közönségsiker hiányától való félelem – ma is létező – jelenségének volt »köszönhető«” – tette hozzá. Tompa Gábor kiemelte: megfigyelhető napjainkban a Tamási-művek egyfajta félreértelmezettsége is, amikor az általa írt darabokat túlzott népieskedéssel megtűzdelt formában állítják színpadra, elsikkadva a történetek gyakran görög tragédiákhoz hasonlítható mélységei felett.

Központi elem a fakereszt

varosnapokHirdetés

Béres László rendező elmondta: már a Hegedűs a háztetőn bemutatóját követően megfogalmazódott benne, hogy hasonló szereposztásban szeretné színpadra állítani az Ősvigasztalást is, szerinte ugyanis a két darab hasonlóságot mutat, közös bennük az istenkeresés motívuma. A rendező szerint Tamási Áron ebben a művében a végakaratot teljesítő és ezért testvérgyilkossággal vádolt Csorja Ádám történetével specifikus mitológiát teremt, amelyben a kereszténység előtti elemek a zárt szabályrendszer szerint működő székelység keresztény hitével kapcsolódnak össze.

Béres László és Tompa Gábor a sajtótájékoztatón

Az előadás díszlet- és jelmeztervezője, Bocskai Gyopár kiemelte: a forgószínpad központi eleme a kereszténységet és a kereszténység előtti ősi elemeket szimbolizáló fakereszt, amely a forgás hatására hol keresztet, hol az alsó és felső világot összekötő életfát formál, az ősiséghez illeszkedve pedig a teljes díszletet az egyszerűség, a lecsupaszítottság jellemzi. A jelmezeket illetően úgy fogalmazott: az öltözékek nem feltétlenül tekinthetők autentikusnak, de mindenképpen tartalmaznak korhű elemeket. Béres László hozzátette: a színpadképpel olyan rituális helyszínt szerettek volna szimbolizálni, amely nem kifejezetten csak a székelység, hanem bármely más közösség gyülekezőhelyét is idézheti.

Bokor Attila koreográfus elmondta, hogy amikor Béres László megkereste őt az Ősvigasztalással kapcsolatban, úgy fogalmazott: az előadás mozgásszínház lesz, ahol mozgással kell segíteni a történetmesélést. A végső koreográfia a szertartásjellegű táncok, a kortárs modern táncok, valamint a tájegységnek megfelelő néptánc részegységeinek ötvözetéből jött létre, amelyet Bokor Attila szerint a szereplőgárda – a maszkhasználat és a mozgószínpad okozta nehézségek ellenére is – remekül elsajátított a próbák során.

Illatok, ízek, szavakmögöttiség

A Csorja Ádámot alakító Bogdán Zsolt úgy fogalmazott: második alkalommal játszik Tamási-darabban, így most fedezi fel „ezeket az illatokat, ízeket, a szavakmögöttiséget, azt a színházat, amely nem a szavak jelentésében rejlik, hanem a szavak mögötti zeneiségben”. „Bár ezt a világot csíkszeredai születésűként a bőröm alatt hordom, mégis rendkívül nehéz megfogni, rácsodálkozni és valamiféleképpen érvényt szerezni neki. Talán azért, mert túlságosan közel van hozzám és túlságosan közel van hozzám Csorja Ádám is mint szereplő” – fogalmazott. Hozzátette: mindig lenyűgözi az a fajta tisztánlátás, amellyel Béres László a dolgokat rétegesen egymás mögé helyezi, ahogy kibont egy-egy jelenetet, ahogy a minimális eszközökön alapuló színháznak is megadja a maga rendkívül színes árnyalatait.

A forgószínpad központi eleme a kereszténységet és a kereszténység előtti ősi elemeket szimbolizáló fakereszt

„Ez a negyedik vagy ötödik előadásom, amelyikben az általam megformált szereplő az első tíz percben meghal. De semmi baj” – fogalmazott tréfásan a Csorja Ádám bátyját, Ambrust játszó Orbán Attila. Elmondta, hogy bár ő nem csíkszeredai születésű, de kiskorától ott élt, így majdnem tökéletesen ismeri azt, amiről Tamási szól. Kiemelte, hogy számára sem szövegileg, sem helyzetileg nem volt nehéz beleilleszkedni a darabba, mert már gyerekkorában is találkozott olyan „havasi emberekkel”, akik ezt a világot képviselték, akiknek életében jelen volt ez a fajta „kereszténység mögötti pogányság”.

A falusi bíró szerepében színpadra lépő Laczkó Vass Róbert úgy fogalmazott: azért találja érdekesnek a szöveget és ezáltal a belőle készülő előadást is, mert a lokális történetből mutat az univerzális felé. „Olyan világot idéz, amelyet – azok közül, akik Székelyföldön nőttek fel – nagyon sokan nyomaiban azért még ismernek, de ugyanakkor a történet kibomlik, és valóságaiban, feszességében, mélységében olyanná válik, mint egy antik tragédia” – tette hozzá. Marosán Csaba úgy fogalmazott: „Tulajdonképpen ez a bemutató most igazságtétel 98 év távlatából, hiszen a darab most abban a színházban kerül színpadra, ahová Tamási Áron egykor pályázatként beküldte.”

Az Ősvigasztalás című produkciót első alkalommal október 5-én, szerda este 8 órakor láthatja a közönség a nagyszínpadon, majd október 8-án és 26-án is megtekinthető.

Az előadás szereposztása: Csorja Ádám, székely ősgyökér – Bogdán Zsolt; Csorja Ambrus, bátyja – Orbán Attila; Kispál Jula, árva leány – Román Eszter; Botár Márton, mostohaapja – Dimény Áron; Gálfi Bence, csendőrlegény – Kiss Tamás; Községi jegyző – Farkas Loránd; Falusi bíró – Laczkó Vass Róbert; Törvénybíró, csendőr, kar – Sinkó Ferenc; Ügyész, csendőr, kar – Marosán Csaba; Védő, csendőr, kar – Gedő Zsolt; Három legényke, kar – Ábrahám Gellért, Fazakas Hunor, Tulogdi Botond (a BBTE színművészeti szakának hallgatói). Rendező Béres László, díszlet- és jelmeztervező Bocskai Gyopár, zeneszerző Cári Tibor, koreográfus Bokor Attila, zenekar Antal Attila (nagybőgő), Gyenge Zoltán Balázs (hegedű), Tatár Enikő (klarinét, basszusklarinét).

(Borítókép: Jelenet az Ősvigasztalás egyik próbájáról. Fotók: Biró István)