A csütörtöki sajtótájékoztató kezdetén Tompa Gábor színházigazgató elmondta: az archaikus, ritualisztikus világot idéző Ősvigasztalás a jubileumi 230. évad második bemutatója, hiszen az első alkalommal július 6-án játszott, Ifj. Vidnyánszki Attila által rendezett Ifjú barbárok is már a 2022/2023-as évad részét képezte. „Szeptember 19-én múlt 125 éve, hogy megszületett Farkaslakán Tamási Áron, az erdélyi és egyetemes magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb próza- és drámaírója” – fogalmazott az igazgató, kiemelve: Tamási előtt tisztelegve most az első és talán az egyik legritkábban játszott színdarabjának bemutatását tűzik műsorra.
Az Ősvigasztalást Tamási 1924-ben írta meg Amerikában, kolozsvári jelentősége pedig, hogy az akkor Janovics Jenő által vezetett kolozsvári magyar színház drámapályázatára küldte be névtelenül – emelte ki Tompa Gábor, hozzátéve: a stílusában és hangnemében is szokatlan mű – amelyhez az író a Max Reinhardt-féle középkori misztériumjátékokból ihletődött – csupán dicséretben részesült a pályázaton, ezt követően pedig hosszú évekre a fiókban maradt, kéziratát később elveszettnek is hitték. „Lehet, hogy ha ez a színdarab nem marad asztalfiókban ötvenkét évig, hanem már megírását követően színpadra kerül, akkor egészen másképp alakult volna egyrészt Tamási Áron későbbi dramaturgiai munkássága, másrészt pedig talán a magyar drámairodalom is” – hangsúlyozta Tompa Gábor. Hozzátette, hogy azokban a háború utáni években számos olyan avantgárd mű született magyar írók tollából – Déry Tibor Óriáscsecsemője, Bartha Sándor Cirkuszkapitalizmusa –, amelyek az Ősvigasztaláshoz hasonlóan szintén fiókban rekedtek és nem kerül(het)tek bemutatásra a maguk idejében. „Valószínűleg mindez egyfajta konzervatív ízlésnek, az említett drámák meglepően új hangjának és a közönségsiker hiányától való félelem – ma is létező – jelenségének volt »köszönhető«” – tette hozzá. Tompa Gábor kiemelte: megfigyelhető napjainkban a Tamási-művek egyfajta félreértelmezettsége is, amikor az általa írt darabokat túlzott népieskedéssel megtűzdelt formában állítják színpadra, elsikkadva a történetek gyakran görög tragédiákhoz hasonlítható mélységei felett.
Központi elem a fakereszt
Béres László rendező elmondta: már a Hegedűs a háztetőn bemutatóját követően megfogalmazódott benne, hogy hasonló szereposztásban szeretné színpadra állítani az Ősvigasztalást is, szerinte ugyanis a két darab hasonlóságot mutat, közös bennük az istenkeresés motívuma. A rendező szerint Tamási Áron ebben a művében a végakaratot teljesítő és ezért testvérgyilkossággal vádolt Csorja Ádám történetével specifikus mitológiát teremt, amelyben a kereszténység előtti elemek a zárt szabályrendszer szerint működő székelység keresztény hitével kapcsolódnak össze.
Béres László és Tompa Gábor a sajtótájékoztatón
Az előadás díszlet- és jelmeztervezője, Bocskai Gyopár kiemelte: a forgószínpad központi eleme a kereszténységet és a kereszténység előtti ősi elemeket szimbolizáló fakereszt, amely a forgás hatására hol keresztet, hol az alsó és felső világot összekötő életfát formál, az ősiséghez illeszkedve pedig a teljes díszletet az egyszerűség, a lecsupaszítottság jellemzi. A jelmezeket illetően úgy fogalmazott: az öltözékek nem feltétlenül tekinthetők autentikusnak, de mindenképpen tartalmaznak korhű elemeket. Béres László hozzátette: a színpadképpel olyan rituális helyszínt szerettek volna szimbolizálni, amely nem kifejezetten csak a székelység, hanem bármely más közösség gyülekezőhelyét is idézheti.
Bokor Attila koreográfus elmondta, hogy amikor Béres László megkereste őt az Ősvigasztalással kapcsolatban, úgy fogalmazott: az előadás mozgásszínház lesz, ahol mozgással kell segíteni a történetmesélést. A végső koreográfia a szertartásjellegű táncok, a kortárs modern táncok, valamint a tájegységnek megfelelő néptánc részegységeinek ötvözetéből jött létre, amelyet Bokor Attila szerint a szereplőgárda – a maszkhasználat és a mozgószínpad okozta nehézségek ellenére is – remekül elsajátított a próbák során.
Illatok, ízek, szavakmögöttiség
A Csorja Ádámot alakító Bogdán Zsolt úgy fogalmazott: második alkalommal játszik Tamási-darabban, így most fedezi fel „ezeket az illatokat, ízeket, a szavakmögöttiséget, azt a színházat, amely nem a szavak jelentésében rejlik, hanem a szavak mögötti zeneiségben”. „Bár ezt a világot csíkszeredai születésűként a bőröm alatt hordom, mégis rendkívül nehéz megfogni, rácsodálkozni és valamiféleképpen érvényt szerezni neki. Talán azért, mert túlságosan közel van hozzám és túlságosan közel van hozzám Csorja Ádám is mint szereplő” – fogalmazott. Hozzátette: mindig lenyűgözi az a fajta tisztánlátás, amellyel Béres László a dolgokat rétegesen egymás mögé helyezi, ahogy kibont egy-egy jelenetet, ahogy a minimális eszközökön alapuló színháznak is megadja a maga rendkívül színes árnyalatait.
A forgószínpad központi eleme a kereszténységet és a kereszténység előtti ősi elemeket szimbolizáló fakereszt
„Ez a negyedik vagy ötödik előadásom, amelyikben az általam megformált szereplő az első tíz percben meghal. De semmi baj” – fogalmazott tréfásan a Csorja Ádám bátyját, Ambrust játszó Orbán Attila. Elmondta, hogy bár ő nem csíkszeredai születésű, de kiskorától ott élt, így majdnem tökéletesen ismeri azt, amiről Tamási szól. Kiemelte, hogy számára sem szövegileg, sem helyzetileg nem volt nehéz beleilleszkedni a darabba, mert már gyerekkorában is találkozott olyan „havasi emberekkel”, akik ezt a világot képviselték, akiknek életében jelen volt ez a fajta „kereszténység mögötti pogányság”.
A falusi bíró szerepében színpadra lépő Laczkó Vass Róbert úgy fogalmazott: azért találja érdekesnek a szöveget és ezáltal a belőle készülő előadást is, mert a lokális történetből mutat az univerzális felé. „Olyan világot idéz, amelyet – azok közül, akik Székelyföldön nőttek fel – nagyon sokan nyomaiban azért még ismernek, de ugyanakkor a történet kibomlik, és valóságaiban, feszességében, mélységében olyanná válik, mint egy antik tragédia” – tette hozzá. Marosán Csaba úgy fogalmazott: „Tulajdonképpen ez a bemutató most igazságtétel 98 év távlatából, hiszen a darab most abban a színházban kerül színpadra, ahová Tamási Áron egykor pályázatként beküldte.”
Az Ősvigasztalás című produkciót első alkalommal október 5-én, szerda este 8 órakor láthatja a közönség a nagyszínpadon, majd október 8-án és 26-án is megtekinthető.
(Borítókép: Jelenet az Ősvigasztalás egyik próbájáról. Fotók: Biró István)
