Az új tulajdonos, Kovács Gáspár városi tanácsos, egy ideig főbíró, tulajdonképpen nem élvezhette az adómentességet, de hogy ezt megtartsa, II. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez fordult, aki 1649. december 12-i oklevelével a kiváltságot most már a házhoz kötötte, s minden ezutáni tulajdonost mentesített az adózás alól. A kiváltságot utóbb, már a Habsburg fennhatóság idején, Lipót császár 1692. szeptember 22-i parancslevele is megerősíti, ennek betartására 1716-ban a Főkormányszék újból figyelmezteti a városi tanácsot.
A város vezetőségének ez a mentesség sehogy sem volt ínyére, s amikor Kovács ükunokája, Joó Borbála áruba bocsátja a szülőházat, előjogával élve megvásárolja az ingatlant. Ennek 1730 körül kellett történnie, mert az 1734-es városleírás már így ír róla: „A déli részen, éppen szemben a déli kapuval, áll az a ház, mely hajdani fenséges Korvin Mátyás király születéséről híres, amint ezt az épület régisége is egész biztosra elárulja; nagy kiváltságokat élvezett; ma a városi tanács fennhatósága alatt áll.” 1746-ban a város elöljárósága tanúkihallgatást rendel el a házzal kapcsolatban, 24-en mondják el, mit tudnak a ház történetéről, korábbi tulajdonosairól, kiváltságairól.
A patinás épületben a város 1769-ben kórházat szeretne berendezni, végül katonai beszállásolási hely lesz, az 1830-as években transzportház, a városon átszállított foglyok szálláshelye. 1868 szeptemberében, mikor a Magyar Történelmi Társulat Kolozsvárt tartja „első vidéki” gyűlését, a megalakított régészeti bizottság felkeresi a nevezetes épületeket, így e házat is, s figyelmeztet megóvására. Másfél évvel később, Jakab Elek Kolozsvár történetében leírja az akkori katonai laktanya siralmas állapotát. Falai ki- s bedűlnek, emeletét vassínek tartják össze, folyosói, udvara elhanyagolt. Kapuja mellett bódé az őrt álló katona részére. Kapuján már nyoma sincs a hollós jelvénynek. 1879-ben aztán Szabó Károly történettudós a városi levéltárban ráakad Mátyás kiváltságlevelének egy 1648-as hitelesített másolatára, valamint Rákóczi 1649-es megerősítő okiratára is, s ezeket a következő évben közzéteszi. Ennek hatására születik meg Haller Károly jogászprofesszor, a későbbi polgármester 1880 júniusában a város törvényhatósági bizottságához benyújtott javaslata: jelöljék meg emléktáblával a szülőházat. Öttagú bizottságot neveznek ki e célból, de az ügy alig halad. Pedig 1881 nyarán arról is határoznak, hogy a házat stílszerűen renoválni kellene, s valamilyen kulturális intézmény, múzeum céljaira hasznosítani. 1882-től előtérbe kerül a Mátyás-szobor felállításának ügye, a szülőházról csak ennek kapcsán esik szó.
Ferenc József király 1887-es kolozsvári látogatása és adománya az emléktáblára hozza ismét a figyelem középpontjába a Mátyás-szülőházat: két évvel később, 1889. szeptember 2-án tartják a Pákei Lajos tervei szerint Zala György megmintázta emléktábla leleplezését. Rajta Hegedüs István klasszika-filológus professzor sorai olvashatók.
Az ünnepségre már az egész ország felfigyelt, hiszen megjelent Szapáry Gyula földművelésügyi miniszter, Jókai Mór és Orbán Balázs. Az írófejedelem ez alkalomra írt ódáját (Korvin Mátyás király) maga szavalta el. Az ünnepi beszédet Hegedüs Sándor országgyűlési képviselő mondta, tőle vette át a táblát Albach Géza polgármester. Akkor változtatták a házhoz vezető utca nevét is „Mátyás király”-ra. A leleplezési ünnepséget kétszáz fős bankett, este pedig színházi díszelőadás követte.
Hanem a ház állapotán a tábla elhelyezése nem sokat segített. A millennium évének kellett eljönnie, hogy újra ráfigyeljenek. A városi törvényhatóság 1896. május 17-i díszközgyűlésén határozatban mondják ki, hogy megjavíttatják a Mátyás-szülőházat s valamely közművelődési célra fordítják. A katonaság még az évben ki is költözik belőle. De falai annyira düledezők, hogy az utca felől oszlopokkal kell őket megtámasztani. Csak az évtized végére gyűl össze elég pénz, hogy a fővárosi Gyalus László építész tervei szerint nekifogjanak a restaurálásnak. Az akkor divatos eklektika szellemében, mázas cseréppel fedve újítják meg a házat. A városi tanács 1899-es határozatával az épületet az Erdélyi Kárpát-Egyesület rendelkezésére bocsátja, hogy néprajzi múzeumot létesítsen benne. A múzeum megnyitására 1902. október 12-én kerül sor Fadrusz János Mátyás szobrának leleplezését követően. Az idővel több mint 7000 darabra felszaporodott néprajzi-turisztikai-balneológiai gyűjtemény mellett kiállították a Mátyás-szoborra kiírt pályázat mintapéldányait is. A ház újabb, 1942–43-as, Kós Károly tervei szerint történt renoválásakor kapja mai puritán, korhű külsejét.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
