A Mátyás-ünnep

A beszámolóból kiderül: október 12-én már a kora reggeli órákban megindult a zarándoklás a legnagyobb magyar király még leplekkel takart szobra elé.

„Egymásután vonulnak föl zenével a testületek zászlóik alatt s helyezik el a szobor talapzatán hódolatuk külső jelét: a szebbnél-szebb koszorúkat. Aztán elfoglalják helyüket az ősi katedrális körül, mely századoktól barnult falai közt oly sötét idők kezdetét látta elborulni a megszaggatott ország fölött — s amelynek szentélyében és égre emelkedő falai oldalán ragyogó fénnyel üli a hálás kegyelet ünnepét az erős, egységes magyar nemzet, dicsőségesen uralkodó királyi háza részvételével. Mozdulatlanul csügg alá a zászlók erdeje a tért övező fényesen díszített palotákról, melyeknek ablakaiba, valamint a két oldalt állított tribünökről Erdély híres szépségű hölgyei tekintenek ki a tízezrektől ellepett térre, hova fényes fogatokon robognak föl ragyogó, nemzeti díszöltözetű daliák, visszavarázsolva az ősi Erdély tün­döklő aranykorát a fejedelmi városba, melynek falai a nemzeti történelem annyi megszentelt emlékét őrzik.”

A városban már előző nap ünnepi hangulat uralkodott, Kolozsvár szombat este fényárban úszott.

„A leszálló alkony sem borított tegnap homályt az ünneplő városra. Tündéries fényár árasztott el utczát, teret mindenütt. A szépen földíszített házak pompáztak a sokszínű fényben. A szokottnál valamivel később vette kezdetét ezúttal a kivilágítás, hogy a főherczeg érkezésekor még égjenek a lángok. A boltok kirakataiban, a csillogó üvegtáblák mögött alkalmazott világító apparátusok intenzív fényt szórtak az utczákra.

A főtéren egyre elevenebb lett a sürgés-forgás, nagy tömeg hömpölygött a korzón. Ez élénk, mozgalmas környezetben úgy fél 8 óra után a Mátyás király-téri nagy templom kivilágított tornyából a kürtösök kurucz nótái hangzottak fel. Körülbelül 8 óráig gyönyörködhetett a nagy számban összevetődött közönség e ritka műélvezetben. A harsonák elmúlásával a Fellegváron rendezett remek tűzijáték kötötte le a közönség figyelmét. Sistergő, pattogó rakéták szállták fel a magasságba s aztán, mint egy valóságos aranyeső, hullottak vissza, millió sugarat szórva az éjbe. Időközben felgyúltak a Mátyás király-tér szi­várvány-színt játszó kandelláberei, majd a városháza pazar fényű kivilágítása vonzott nagy közönséget. Az erkély közepén a hatalmas magyar korona, két oldalt óriási láng-rózsával; a kupolán messze világító láng-csillag, míg a középső három ablakot szegélyező nagylángívek az elképzelhető leggyönyörűbb látványosságot nyújtották. A középületek és a magánházak ablakaiban is kigyúltak az öröm-lángok és már este 9 órakor fénytengerben úszott az ünneplő város. A közönség lávaszerűleg hömpölygött az utczákon, az ifjúság lobogókkal, hazafias dalokat énekelve, négyes sorban járta be a várost”, írja a látvány hatása alatt a lap tudósítója.

Fél tíz fele „a pályaházhoz” vezető Ferencz József-utat lepte el az ünneplő közönség, hogy láthassa a király képviselőjének, József Ágost főhercegnek a bevonulását. A honvéd-huszárőrnagyi egyenruhát viselő főherceget harsány ovációval fogadták, a magasrangú vendég pedig mosolyogva, ruganyos léptekkel szállt ki kocsijából és Széll Kálmán miniszterelnökkel meleg kézszorítást váltván a többi minisztereket, és a fogadására megjelent méltóságokat üdvözölte, majd a Bánffy-palotában levő lakására hajtatott.

„Fensége megköszönte a szíves fogadtatást, mire Széll Kálmán miniszterelnök, Béldi gróf főispán és Szvacsina polgármester kísérték föl lakására a főherczeget. A fejedelmi pompával bútorozott lakáshoz vezető lépcsőket a gondos rendezők valóságos exotikus erdővé varázsolták át. Remek délszaki növények díszpéldányaival, pálmákkal, cziprusokkal alkottak kétfelől sorfalat, míg a fölvezető lépcsőket hangfogó szőnyegekkel vonták be. A főherczeget igen kedvesen lepte meg a rendezőség figyelmessége”, írja a lap.

Az október 12-ei leleplezési ünnepségeket aSzent-Mihály-templomban tartott istentisztelet nyitotta meg.

„Mikor a mise végeztével a király személyét képviselő főherczeg kilépett a templomból, egetverő éljenkiáltás harsogott tel, mely egyszersmind jelezte a tulajdonképpeni leleplezési ünnepély kezdetét. Alighogy József Ágost főherczeg a király-sátorba ért, fölhangzott az egyesült dalkörök Szózat éneklése. Majd Széll Kálmán miniszterelnök megállva a király-sátor előtt, érczes hangon beszédet  intézte  a  királyt  képviselő  József Ágost  főherczeghez”, olvasható a tudósításban.

A beszámoló szerint a miniszterelnök beszédét „zúgó éljenzés követte, mely továbbszállva végig hullámzott a tengernyi lelkes sokasságon mindig erősbödve”. Majd József Ágost főherczeg „bensöséggel és messzehangzón a sziveket föllelkesítő beszéde” következett.

„A magyar jellemének egyik fővonása a háladatosság és kegyelet, a hűség és a törhetetlen ragaszkodás azok iránt, akik őt szeretettel, atyai gondoskodással veszik körül. Ezt ma bebizonyítja Kolozsvár és vele az egész nemzet, szobrot emelvén nagy királyunknak, Korvin Mátyásnak. Ki mint uralkodó, új életre gerjeszté ezt az országot, e nemzetet, ki vaskezével, mint hódító vezér, ellenségeit megfékezte és ki a tudományokat, a szépművészetet itt meghonosította; Korvin Mátyásnak, ki a nemzet igazságszerető atyja volt. Hálatelt szívvel fordul ma a nemzet a nagy király felé, neki egy századokra szóló, fényes emléket emelvén, szeretetének és hűségének ércz-zálogát tevén le. Ő császári és apostoli Felsége, legkegyelmesebb urunk és királyunk nevében elrendelem ezennel e szobor leleplezését”, idézünk a beszédből.

„Abban az egetverő éljenkiáltás zúgása közben, mely a főherczeg hazafias érzéstől áthatott gyönyörű beszédét követte, egyszerre lehullott a szobrot körülvevő lepel. Előttünk egyszerre a nagy király kolosszális érczalakja, melynek arany koszorú fején, fönséges kifejező arczán először törtek meg a reá hulló napsugarak. A nagy meglepetés és elragadtatás, melyet a remek művészi alkotás első benyomása keltett, egyszerre tört ki viharos éljenzésbe. Mindenki büszke örömmel szemlélte a szobor-művet, melyen a harczi ménen ülő királyt hódoló vitézei környezik. Az éljenriadalon szüntelen hangzott és megsokszorozódva szállt végig az egész ünneplő városon. A főherczeg beszéde után lejött az emelvényről s kezet szorított a miniszterelnökkel. Majd visszamenve az emelvényre, a miniszterelnök bemutatta a szobor megteremtőjét, Fadrusz János művészt, a főherczegnek. Ő Fensége teljes megelégedését fejezte ki a mesternek, majd megkérdezte, hogy a mellékalakok mit ábrázolnak. Fadrusz a főherczeg kérdésére válaszolva megmagyarázta, hogy a szobor mellékalakjai Mátyás király fekete-seregének vitéz harczosait ábrázolják. Majd örömét felezte ki ő Fensége, hogy a leleplezés fényes aktusát eső nem zavarta meg és az ünnepségek szép, verőfényes időben folyatnak le…”