Nem tudtam elhessegetni a gondolatot, hogy lám, egy-egy többséginek még mindig szúrja a szemét Mátyás király szobra a város főterén, és magyarság-ellenességének így akar hangot adni. Hiszen van épp elég szobor a városban, de úgy tűnik, mindenkinek a Mátyás-szoborral van „baja”. Egyetlen más, (román jellegű) szoborhoz sem nyúlnak hozzá, nem firkálják össze, nem öntik le festékkel, nem tesznek elé – suttyomban – mindenféle táblát. Persze, ezzel nem akarok senkit se arra buzdítani, hogy – viszonzásképpen – szobrokat rongáljon, lefessen, elrondítson.
Hiábavaló lenne arra visszavezetni ezeket a vandál tetteket, hogy ejnye-bejnye, a szoborrongálók nem részesültek otthon megfelelő nevelésben. Meggyőződésem, hogy ezekben az esetekben nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy egy-egy szobor mennyire ki van szolgáltatva ezeknek a minden jóérzést nélkülöző vandáloknak, akik primitív vagánykodásból, esetleg ittas állapotban rongálják meg az A kategóriás műemléket. Azt hittem, soha nem fogjuk megtudni, ki volt a tettes. Ezért is lepett meg, amikor a lefestést követő napon már jött is a közlemény, miszerint a rendőrség elkapta a feltételezett tettest, aki ellen büntetőeljárás indulhat. Kíváncsi vagyok: vajon tényleg az igazi tettest kapták-e el, és ha igen, milyen büntetéssel fogják sújtani. És akik majd utána jönnek?
Úgy tűnik, csak nekünk, kolozsvári magyaroknak fáj minden lefestett négyzetcentiméter, minden meggörbült kis fémdarab. A többségi sajtó épp csak megírta, mi történt, de senki nem írt felháborodott vagy akár elkeseredett hozzászólást ezekhez a különböző portálokon megjelent cikkekhez.
Nem ez az első eset, amikor ez a szegény Mátyás „megjárja”. Ezért felmerül bennem a kérdés: az önkormányzat miért csak ígérgeti – évek óta – a térfigyelő kamera vagy kamerák felszerelését? Nehezen hiszem el, hogy pénzkérdés lenne egy térfigyelő rendszer felszerelése ebben a virágzó gazdaságú városban. Bármennyire bonyodalmas és nehézkes lenne az eljárás, ezt már a szobor 2011-es felújítását követő átadáskor meg kellett volna valósítani.
Visszatérve: akármennyire is szeretném, nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy ennek a szoborrongálásnak (is) volt etnikai vonzata, oka. Nem ütlegelnek, de megrongálják a szobrainkat, műemlékeinket. Lehet, tudják, hogy az ilyen cselekedet legalább annyira fáj, mint egy hatalmas pofon.