Mátyás, mialatt királynak választották, Prágában Podjebrád György vendégfoglya volt. Vitéz János püspök tárgyalt a cseh kormányzóval a szabadulás feltételeiről. Podjebrád lánya elvétele mellett még 50 ezer arany váltságdíjat is követelt. Február 8-án a Morva folyó menti Sztrasznicnál (Stražnice) aztán átadta a királyt a Szilágyi Mihály vezette főúri küldöttségnek. Február 14-én fogadták Mátyást Budán a főpapok, főnemesek, városi tanácsosok élen a főbíróval. A Nagyboldogasszony-templomba vitték az ifjú uralkodót, s ott hálaadó misét követően trónra ültették, majd átkísérték a királyi palotába. Koronázásra nem kerülhetett sor, mert a királyi jelvényeket ekkor még III. Frigyes birtokolta.
Nehéz feladat várt a 15 éves királyra. Rövid időn belül bizonyítania kellett, hogy rátermett a trónra, rendet tud teremteni az országban, s fel tudja venni a harcot a külső ellenséggel. Minden irányból ellenség fenyegette ekkoriban Magyarországot. Keletről a török szultán készült hódítani. Nyugatról III. Frigyes remélte, hogy Mátyás bukása esetén megtarthatja magának a koronát. Északról a lengyel Kázmér király is magának vagy fiai közül valamelyiknek örökösödés címén megszerezte volna a trónt. Ráadásul délen Velence is igyekezett Dalmácia területeiből minél többet magának megkaparintani. Eleinte még Szilágyi kormányoz. Így 1458. január 31-én ő rendeli el, hogy Kolozsvár önkormányzatát az addigi 60 tagú tanács helyett száz férfiú vezesse, közülük 50 legyen a magyar, ugyanannyi pedig a szász náció tagja. A 12 esküdt is fele-fele arányban képviselje a nemzetiségeket. A bírót évenként felváltva válasszák a két nációból. Szilágyi kormányzását tehernek érezte Mátyás, s igyekezett őt távol tartani az udvartól, amiért ez 1458 nyarának végén lemondott hivataláról.
1458 nyarán Mátyás már kezében tartja a kormányzást. Június 8-án Budán fogadja szülővárosa elöljáróit, s két oklevélben erősíti meg a korábbi kiváltságokat, szélesbíti a város bíráskodási körét, s minthogy anyját és nagybátyját segítették, három évre adómentességet kapnak.
A törökök az ifjú király tapasztalatlanságára számítva 1458 augusztusában elfoglalják a Duna mentén fekvő Galambóc várát. Mátyás kiküldött seregei már szeptemberben visszafoglalják a várat. Hadakozásaihoz pénzt biztosítandó Mátyás adót vet ki az országra az országgyűlés jóváhagyása nélkül. Erre a család korábbi ellenségei, Újlaki, Garai maguk pártjára vonván Szilágyi Mihályt is szövetkeznek ellene. Vitéz János elsimítja az ellentéteket. Még 1458 decemberében Mátyásnak a szegedi országgyűléssel sikerül elfogadtatnia haderőreformját, melynek lényege egy állandó hadsereg felállítása – az addigi, csak alkalmilag összehívott seregen kívül.
A főurak még mindig nem tudnak belenyugodni Mátyás országlásába. 1459 februárjában néhányan összegyűlnek Újlaki Miklós németújvári várában, s megválasztják III. Frigyes császárt magyar királynak. A császári csapatok rá is törnek az országra, de Mátyás egységei kiűzik őket, még Stájerországba is behatolnak. Csak 1463-ban tud Mátyás Vitéz János közvetítésével békét kötni III. Frigyessel. A bécsújhelyi béke leglényegesebb pontja: a császár 60 ezer korona fejében visszaszolgáltatja a Szent Koronát.
Közben Mátyás szavának áll, s 1461 tavaszán feleségül veszi a 12 éves Podjebrád Katalint. A tényleges egybekelésre azonban csak két év múlva kerülhet sor a királyné kiskora miatt. Katalin rövidesen teherbe esik, de 1464 januárjában csecsemőjével együtt belehal a szülésbe. Az ifjú királynak egyfolytában hadakoznia kell, hol a felvidéken Jan Giskra cseh zsoldosvezérrel, hol Havasalföldön, hol pedig a Délvidéket uralni szándékozó törökkel.
Az 1460-as évek elején veti meg az alapjait Mátyás állandó hadseregének, a „Fekete sereg”-nek. Tíz év alatt fejleszti ezt a korabeli Európa egyik legerősebb katonai egységévé. Állandó zsoldos csapat, mely a 70-es évek végén 10 ezer, a 80-as évek közepén pedig 28 ezer fős lehetett. Akadnak olyan számítások, melyek szerint Mátyás akár 140 ezer fős sereget is ki tudott állítani országos mozgósítással. A csapatok képzésében néha maga is részt vett, csatákban nem egyszer fegyvert fogott, vagy veszélyes feladatokat hajtott végre. Néhányszor meg is sebesült. Zseniális stratéga volt, aki gyors csapatmozdulatokkal, de ha kellett kiéheztetéssel csikarta ki a győzelmet.
A határok biztosítását követően Mátyás 1464. március 29-én sort kerít a koronázási ünnepségekre. A III. Frigyestől visszakapott Szent Koronát a székesfehérvári bazilikában Szécsi Dénes esztergomi bíboros érsek helyezi a király fejére. E koronázással Mátyás teljes jogú királya lesz az országnak, minthogy a felnőtt kort is elérte, s bebizonyította: tud hadakozni, uralkodni.
A 60-as évek közepén bontakozik ki Mátyás humanista művelődéspolitikája. Egyetemet létesít és könyvtárat alapít. Az egyetem alapítását nagy valószínűséggel az esztergomi érsekké előléptetett Vitéz János kezdeményezte Janus Pannonius pécsi püspökkel egyetértésben. De a királyi udvartartás fényét is emelhette egy európai hírű oktatási intézet. Úgyhogy a király nevében 1465. május 19-én Rómában Janus Pannonius kért jóváhagyást egy egyetem alapítására II. Pál pápától. A pápa jóváhagyta a folyamodványt, s az egyetem szervezésével Vitéz János érseket bízta meg, a székhely kiválasztását pedig a királyra bízta. Mátyás Vitéz Jánossal egyetértésben az ország akkori második legnagyobb városát, Pozsonyt jelölte ki székhelyül. Az Universitas Istopolitana – ahogy Pozsony latin nevéről szokták e tanintézetet nevezni – a pécsi és az óbudai kezdeményezés után a harmadik a magyar felsőoktatás történetében.
Az egyetemalapítással is összefügghet Mátyás könyvtárának kialakítása. Az uralkodóval még Vitéz János szeretteti meg az akkoriban ritka és drága kéziratos könyveket, kódexeket. Trónja megszilárdulása után, a 60-as évek második felében a király egyre tervszerűbben gyűjti a köteteket, a huzamosabban Magyarországon tartózkodó olasz Galeotto Marzio humanistát tékája vezetésével bízza meg. Ekkor jön létre a híres Corvina Könyvtár magja.
A 60-as évek második felének felismerése Mátyás részéről az is, hogy a hadsereg fenntartásához, a hadakozáshoz, de az uralkodói építkezésekhez, pompához is annyi pénzre van szükség, amennyit az érvényben lévő adózás útján sehogy sem tud behajtani. Tehát meg kell újítani az adózási-pénzügyi rendszert. Ennek kidolgozásával Ernuszt János körmöci kamaraispánt bízza meg. A reform értelmében az eddigi adók, vámok új elnevezést kapnak, a mentesítések megszűnnek, s az összes adó a kincstartóhoz folyik be, aki ezután tisztviselő, nem pedig valamely főúr. A király állandó értékű ezüst- és aranypénzeket veret.
Mátyás átszervezte az igazságszolgáltatást is, s megpróbálta szétválasztani a közigazgatástól. Elvileg bármely nemes ember egyenesen a királyhoz folyamodhatott peres ügyével, s ha nem is maga a király, de helyettese, a királyi kiskancellária vezetője – jogilag képzett személy – hozott döntést az ügyben.
Az adóügyi újítások ezúttal Erdélyben váltottak ki tiltakozást, összeesküvést. Farnasi Veres Benedek vezetésével szervezkedtek az itteni urak és főpapok, Szentgyörgyi János erdélyi vajdát az országrész független uralkodójává akarták nyilvánítani. Még 1467 nyarának végén Mátyás Erdélyben terem csapatával, könnyedén szétszórja az ottani sereget, a főurak egy részének megkegyelmez, néhányukat kivégezteti. A Kolozs megyei nemesek kegyelmet kapnak. Ekkor, szeptemberben bocsátja ki Kolozsváron a szülőházát adómentesítő privilégium-levelét is. Erdélyből tovább folytatja útját Moldva felé, mert az ottani Nagy István (Ştefan cel Mare) vajda nem akarja elismerni a magyar fennhatóságot, inkább Lengyelország felé tájékozódik. E hadjárat kudarccal végződik, mert Moldvabányán éjnek idején rátörnek István csapatai, a magyarok alig tudnak a városból kimenekülni, maga Mátyás is megsebesül.
Az északnyugati határ mentén is dolga akad Mátyásnak. A Csehország királyává választott Podjebrád György többé-kevésbé pártolja a huszitákat, úgyhogy a pápa 1466-ban eretnekké nyilvánítja. IV. Kázmér lengyel királyt szólítja fel, hogy távolítsa el a trónról Podjebrádot. Ez azonban nem mozdul. Helyette Mátyás lép fel. 1468. április 8-án hadat üzen egykori apósának, majd győzedelmesen bevonul Olmützbe (Olomouc), ahol 1469. május 3-án a katolikus rendek cseh királynak választják, s 13-án Brünnben (Brno) meg is koronázzák. Morvaországot és Sziléziát hajtja uralma alá.
Alighogy a csehországi hadjárat nyugvópontra jut, Mátyásnak már újra otthon kell intézkednie. Ezúttal közvetlen munkatársai szervezkednek ellene. Vitéz János érsek, Janus Pannonius püspök és több főpap valamint főúr azért háborog, hogy Mátyás megnyirbálta az egyházi jövedelmeket, s a török elleni harc helyett nyugaton háborúzik. A főpapok azt is rossz néven veszik, hogy a német Beckensloer János egri püspök mind nagyobb befolyásra tesz szert a királyi udvarban. A lázadók IV. Kázmér lengyel király másodszülött fiának, a 13 éves Kázmér hercegnek ajánlják fel a trónt. 1471 júliusában Mátyás hirtelen hazatér Morvaországból, s rövid idő alatt rendet teremt. Vitézt fogságba veti, Janus Pannonius elmenekül. A következő évben mindketten meghalnak.
A lengyel királyi család, mely a cseh trónt is részben birtokolja, mindenképpen szeretné Csehország Mátyáshoz tartozó részét is megszerezni. 1473-ban és a következő évben több tárgyalást folytatnak erről. Végül 1474 októberében egy hatalmas csapat, 60 ezer lengyel, 20 ezer cseh fegyveressel, a Boroszlóban (Wrocław) tartózkodó Mátyás ellen vonul. A szorongatott magyar király mindössze 10 ezer fegyveresével olyan ügyesen taktikázik, hogy a támadókat mindig elvágja az utánpótlástól, rendre kiéhezteti, végül kénytelenek békét kérni. Kázmér király és fia, Ulászló együtt járul Mátyás elé. Az 1474. december 8-i boroszlói béke meghagyja Mátyás kezében Morvaországot és Sziléziát, s három évre fegyverszünetet biztosít.
Fejezet Gaal György: Születtek Kolozsvárt (Polis Könyvkiadó, 2016) c. kötetéből.
