A döntés alapját a Nicuşor Dan rendelte közvélemény-kutatás képezi. E szerint a második fordulóba első helyen a szélsőségesen nacionalista George Simion, utána pedig a másik Călin Georgescu-epigon, Victor Ponta kerülne be. Dant a harmadik helyre sorolja az említett felmérés, innen tehát a kényszer, hogy volt pártja, az USR feláldozza saját jelöltjét, és felsorakozzon mögötte, ezzel is növelve Nicuşor továbbjutási esélyét. A felmérések egybecsengően azt jelzik: Dannak jó esélye van győzni Simionnal szemben.
Az USR döntése azok körében is felháborodást váltott ki, akik szerint Elena Lasconi teljesen alkalmatlan az államelnöki tisztségre. Egyrészt megkérdőjelezik a Dan által előrángatott felmérés hitelességét manipulációval vádolva az USR-t (kényszer)helyzetbe hozó jelöltet. Másrészt erkölcsileg is megkérdőjelezhetőnek tartják Fritzék átállását. Ezt a döntést két héttel korábban illett volna meghozni, még mielőtt Elena Lasconi leadja a jelölését, hiszen az erőviszonyok akkor sem voltak különbek. (Fritzék azzal védekeznek, hogy csak most sikerült megemberelniük magukat, senki sem szívesen vállalt konfliktust Lasconival.)
Ugyanakkor sokan érthetetlennek, szánalmasnak tartják Lasconi kétségbeesett kitartását, amiért reménytelen helyzete ellenére ragaszkodik jelöltségéhez. Még mindig azoknak a voksoknak a bűvöletében él – mondják –, amelyek – lám – nem feltétlenül az ő személyének, vagy pártjának szóltak, hanem a hitelét vesztett politikai elit iránt táplált ellenérzésekből fakadtak.
A decemberben egyrészt Georgescunál, másrészt Lasconinál landolt protesztszavazatok mostanra zömében Nicuşor Dan támogatottságát erősítik. Nem is csoda, hiszen a jelenlegi készletből ő áll a legközelebb a romániai választóknak az államelnökről alkotott illuzórikus profilképéhez. Egyrészt messze fénylik az őt körbevevő függetlenség aurája. Másrészt a sikeré, hiszen Dan kivételesen olyan jelölt, aki már nyert választást. (Az USR és a liberális párt támogatásával – tehetjük hozzá. Ennyit a függetlenségről…) Továbbá: Bukarest jelenlegi főpolgármestereként van tapasztalata az intézményvezetésben. Konzervatív, az általa alapított USR-től azért távolodott el, mert ellenezte az azonos neműek házasságát lehetővé tevő alkotmánymódosítást. Ugyanakkor mégsem annyira konzervatív, hiszen a hagyományos házasság helyett élettársi kapcsolatban él gyermekei édesanyjával. Imponáló az is, hogy bérli a lakását, nem vagyonával, legfennebb a Sorbonne-on matematikából szerzett doktorátusával kérkedhetne. (Nem is érti az ember, hogy ilyen – vélt vagy valós – előnyökkel miért csak a harmadik – legalábbis felmérése szerint – a minden hájjal megkent politikus, Románia egykori miniszterelnöke, Victor Ponta mögött?)
Az elmúlt hónapokban Nicuşor Danhoz átvándorolt Lasconi-szavazatokat most pártja, az USR is követi. Mert gyakorlatilag ez történik. Országérdek? Dehogy! Önző pártérdek! Másik felmérésből ugyanis az derül ki, hogy Lasconi visszalépése esetén annak a megmaradt 4 százaléknak legfennebb a felét kapná meg Dan, ami ugye nem nagy biznisz. A valódi haszonélvező itt csakis az USR. Fritzék sejtik, hogy Lasconi leszereplése a párt jelenlegi vezetőségén is csattanni fog. Ha viszont időben behódolnak a győzelemre esélyes Dannak, ki tudja? Még „elnöki párt” is válhat belőlük. Ennek minden privilégiumával együtt. Persze, meg kell fizetni az árát. Hogy Nicuşor Dan végül is mit nyer belőle? Nem százalékot. Inkább az átállás üzenetének lehet nagyobb hozadéka: az USR az esélyes mellé állt! Hadd lássa-hallja ezt a bizonytalanok nagy százaléka. Mert ott lehetnek még fontos tartalékszavazatok.
Az USR kalkulál. A lemorzsolódás ugyanis nemcsak Elena Lasconi támogatottságát emésztette fel, hanem őket is fenyegeti. Különösen ellenzékben. A kiközösített AUR-osok padtársaiként.
