Az elnökjelölteknek az első forduló előtti tévévitái alkalmával kapott el először az émelygés Elena Lasconi hisztérikus magatartását látva. A sértett, toporzékoló asszonyság, aki képtelen tovább lépni saját frusztrációin! Rémülten látjuk, hogy Románia leendő elnöke nagy eséllyel egy lökött futballhuligán lesz, az ország a gazdasági recesszió küszöbén, a világ rendje fenekestül fordul fel, a szomszédban háború, de Elena Lasconi számára ez mind nem tartozott a vitára érdemes témák közé. Minden adódó alkalommal csak a magáéhoz ragaszkodott: hogy merészelt Nicușor Dan indulni az elnökválasztáson és lenullázni az ő esélyeit?
Ez van akkor, gondoltam, amikor a politikus maga is elhiszi, amit a választóknak szán. Kétségtelen, a novemberi kampányban Elena Lasconi becsületesen állta a sarat, járt-kelt, megölelt több ezer szavazót, merthogy az emberek megértésre, empátiára vágynak, egy kis anyáskodásra, hiszen a szép szavakból és a ronda valóságból elegük volt – biztathatták a jelöltet politikai marketingesei. Ez volt a kampánystratégia, az igyekezetnek pedig meg is volt a gyümölcse: novemberben a második helyen végzett. Az emberek hitték is, meg nem is, hogy ő, csakis ő, az USR jelöltje tudja megmenteni ezt az országot, tény, hogy a novemberi első fordulóban Lasconi kapta meg a proteszt-szavazatoknak azt a részét, amely épp nem Călin Georgescunál vagy George Simionnál csapódott le. Ezek a voksok tehát nem feltétlenül Lasconi nagyszerűségéről, hanem a választók egyre kontrollálhatatlanabb dühéről, kiábrándultságáról szóltak, a sikeren való felbuzdulás tehát teljesen indokolatlan, önámítás.
Hogy valójában mennyire nincs szó semmiféle “nagyszerűségről”, már ami Lasconi személyét illeti, annak épp az a magatartás a bizonyítéka, amit akkor tanúsított, amikor kiderült: Nicușor Dan indulásával ő valójában már nem számít, nincs piacon. Ekkor kellett volna bölcsen visszakozót fújni, kicsit durcizni, majd elmerengeni azon, vajon az új helyzetet hogyan lehet valamilyen mértékben mégis a maga javára fordítani. Nem ez történt. Akiknek esetleg lettek volna kételyei, azok is megbizonyosodhattak: Elena Lasconi olyan buta és önző, hogy vészhelyzetben sem képes saját érdekeit a köz érdekei elé helyezni. Nem is tudatosult benne, hogy egyáltalán van ilyen elvárás a politikai tisztséget vállalók iránt.
Másodszor émelygést Crin Antonescu miatt éreztem, aki szerda este keményen kiosztotta a versenyben maradt két jelöltet. Hogy egyik olyanabb a másiknál. Akár igaza is lehet, de ennek a Facebook-posztnak nem most van itt az ideje. Leírta: nem kér ebből az egész cirkuszból, fenntartja magának a távolmaradás jogát. „Engem nem fognak beterelni ebbe a nyájba az ország újbóli „megmentése” érdekében!” – fogalmazott.
Nem ismerem Antonescu felkérésének kulisszatitkait, de valahogy nem hiszem, hogy amikor váratlanul rácsörögtek koalícióék, olyasmit mondtak volna neki: Crin, ébredj, az egész ország Te rád vár, vezesd ki őket a sötétségből!” Valami olyasmit kellett mondaniuk: „figyelj, Crin, abból a szegényes felhozatalból, ami rendelkezésünkre áll, te vagy az a fickó, akiről talán elfelejtették, hogy annó ugyanolyan részese volt ennek a rendszernek, mint más. Talán az egyetlen vagy, akit a PSD és volt pártod, a PNL elfogad tekintettel a rendkívüli helyzetre, bár mindketten annak idején jól átvertek. Kell legyen benned annyi törlesztési vágy, bizonyítási kényszer, hogy végigvidd ezt a lehetetlen kampányt, lesz, ami lesz. Kapd hát össze magad!” Én még azt is hozzátettem volna: „mondtál te mindenféle undorító dolgot a magyarokról, de most hagyjuk ezt. Úgy ismerünk, hogy ha érdeked másként kívánja, akkor az ellenkező álláspontot is pont olyan meggyőzően tudod képviselni, szóval te vagy a mi emberünk! Egy felfújt hólyag, egy eszköz, de mostantól a mi eszközünk!”
Mi lett az egészből? Crin vesztett, és még demobilizál is ebben a válságos helyzetben. A koalíció jelöltje, aki bónuszként kapott az élettől egy esélyt, hogy tíz év semmitevés után mégiscsak diadalmasan végezze be politikai pályafutását, sértetten, fintorogva elutasítja, hogy Dant támogassa. Ehhez végülis szíve joga. De akkor legalább ne gyalázza most, amikor a tét: egy vasgárdista-szimpatizáns, vagy egy nem vasgárdista-szimpatizáns lesz Románia elnöke az elkövetkező öt évben.
Ráadásnak itt van a minden hájjal megkent Victor Ponta. Aki nem hisztizik, nem gyalázkodik, hanem alkudozik. Mert ugye az ország sorsa alku tárgya. Ajánlatot – nagyon jó ajánlatot! – vár - és hamarosan kap - a rá adott 1,2 millió szavazatért cserébe. Az ördöggel is összefekszik, ha kell - apropó jellem, kudarc, veszteségfeldolgozás…
