A politológus egy teljesen más nézőpontból elemzi a Șoșoacă-ügyet, mint ahogyan azt lereagálták a politikai pártok, a civil szervezetek közleményeikben, vagy a médiában megjelent cikkekben. Szintén kérdéssel folytatja, amelyet a Nemzeti Liberális Párthoz intéz, miszerint hogyan engedheti meg magának a párt, hogy a jogállamiságot lejárató összeesküvés-elméletekkel táplálja a közbeszédet, az említett téma kapcsán.
Pippidi szerint az Alkotmánybíróság igazságosan döntött, amikor érvénytelenítette a Központi Választási Iroda határozatát Diana Iovanovici Șoșoacă elnökjelöltségének az iktatására – és, mint írja, állítja ezt anélkül, hogy idealizálná az igazságszolgáltatást, amelynek alárendeléséhez és manipulálásához mindkét kormánypárt régóta hozzájárul, szerencsére nem sok sikerrel. A cikkíró úgy véli, nem lehet olyan jelölt, aki lábbal tiporja a törvényt, amennyiben azt akarjuk, hogy bárki más is tiszteletben tartsa a törvényeket. Párhuzamot állít, miszerint Hitler tis meg kellett volna állítania az igazságszolgáltatásnak, és ugyanez a helyzet ebben az esetben is. Kiemeli, hogy sosem írt Șoșoacăról, mert nem követi annyira a hazai televíziós közvetítéseket, hogy kellőképpen ismerje az illető személyt, de elég volt látnia a megnyilvánulását, amikor a pandémia idején elállta a mentőautók útját a Foișor kórháznál. Mert bármennyire feszegette az USR és az AUR a politikai magatartás határait az elmúlt években, Șoșoacă említett cselekedete elég lenne az eltiltásához – fogalmaz a cikkíró, gyávasággal vádolva a hatóságokat, hogy akkor nem állították meg és vizsgálták ki, hiszen ilyen jellegű megnyilvánulások következménnyel járnak az emberek egészségére, nyilvános érvek, amelyek alapján az ilyen személyt jogi szankciókkal kellene sújtani, és nem csak a jelöltségtől kellene eltiltani.
Pippidi egy YouTube videót is megemlít, amelyben Șoșoacă kijelenti, a zsidók ölték meg Eminescut és Jézust – ezért a hatóságoknak szégyellniük kellene magukat, hogy nem hajtják végre a törvényt, amely tiltja a légionárius és antiszemita eszmék népszerűsítését, fogalmaz a cikkíró. A politológus szerint Șoșoacă hangoztathat oroszbarát és szuverenista véleményeket, de a mentők akadályozása,rasszista és légionárius eszmék terjesztése bűncselekménynek minősülnek. Úgy véli, az, hogy Șoșoacă – amint az illető magáról hangoztatja – nem a titkosszolgálatok embere, még nem elegendő ahhoz, hogy bármire jelöltesse magát azt követően, hogy ismételten felelőtlenül viselkedett a nyilvánosság előtt. Nem kell mártírt csinálni belőle, az Alkotmánybíróság egy fellebbezésre hozott döntést – írja Pippidi, aki szerint sem a speciáis törvények, sem az alkotmány nem jogosít fel bármilyen vélemény hangoztatására. Vannak kizárt vélemények, Németországban is, ahol a szuverenizmus legális, az antiszemitizmus nem. Romániának a lelkiismeretén van a jászvásári és az odesszai pogrom, nem beszélve a légiósok által elkövetett merényletekről. Akik szerint ezek a cselekedetek jók voltak, nem jogosultak jelöltként indulni, hiszen még megismételhetik – fogalmaz. Azok a demokráciák, amelyek nem tudják megvédeni magukat, elvesznek. Minden tisztogatásnak valahonnan el kell kezdődnie, és jó, ha a méltatlanokkal kezdődik. A demokrácia nem szenved csorbát, ha egy törvényt végrehajtanak, és egyetlen legitim véleményt sem zártak ki a szavazók választási lehetőségei közül – írja a cikkíró.
Borítókép: Alina Mungiu-Pippidi (romaniacurata.ro)
