Molnár Irma: az otthonból kikerült gyermekek helyt állnak az életben
„Ezen a mai vasárnapon emlékezünk elsősorban arra a harminc esztendőre, ami ebben a közösségben, gyülekezetben történt. Másodsorban pedig emlékezünk arra, hogy Isten miként avatkozik bele az életünkbe, amikor úgy gondoljuk, hogy nincs tovább. Amikor ez a közösség a rászoruló gyermekek nevelését felvállalta, Jézus Krisztus parancsát hajtotta és hajtja végre. Ez a közösség döntött egy értékrend mellett, nem sodoródnak az árral, mert megtalálták a helyüket. Ugyanakkor a gyülekezet nem feledkezhet meg azokról, akik itt szolgáltak, és akik életük egy részét odaáldozták, hogy ma itt lehessünk. A falunak megváltozott az élete, Isten úgy rendezte, hogy legyenek személyiségek, akik szolgálatukkal bizonyítottak. Fontos, hogy legyenek most is olyan példaképek, erős emberek, akik tudnak utat mutatni” – jelentette ki Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében, amelyet Józsué könyvének igéjére alapozott.
Nagy Alpár Csaba lelkész-igazgató beszédében kifejtette: számtalanszor szembesülünk azzal, hogy olyan akadályokat kell áthágni, amelyek emberi képességeinket messze meghaladják, és amelyek előtt tehetetlenül megadnánk magunkat, ha nem lenne ott a hit, mint Isten ajándéka.
„Bizakodással kezdtünk neki a családi otthonok építésének, de hamar meg kellet tapasztalni, hogy olyan helyzetbe kerültünk, amelyből kiút nem volt remélhető. Olyan akadályokkal szembesültünk, hogy kevésnek éreztük az elkötelezettségünket. Kínzott, hogy be kell zárni az otthont, és máshova viszik el azokat a gyermekek, akiknek testi és lelki fejlődéséért mi vállaltunk felelősséget. Leborultunk Jézus előtt, és kiáltottunk: Uram, most cselekedj csodát. Jézusba vetett hitünk nem vallott kudarcot, meghallotta buzgó könyörgésünket, és meglett a két otthon, amelyre ezeknek a gyermekeknek szüksége volt, hogy szívüket ne az elhagyatottság démonjai gyötörjék. Számunkra ez igazi hálaünnep, hálásak vagyunk Urunknak, hogy meghallgatta könyörgésünket, és harminc év után ezt a feladatot tovább végezhetjük” – hangsúlyozta a református lelkész.
Ruzsa Erzsébet, a gyermekotthon igazgatója elmondta: harminc éven át felelősséggel végzett munkával mindig megtalálták a kiutat. Több mint négyszáz gyermeknek adtak otthont, újraindíthatták az 1991-ben bezárt iskolát, munkahelyet teremtettek.
„Harminc év után fordulóponthoz érkezett az intézetünk, nulláról kellett kezdenünk, amit nem könnyű átélni. Lehetetlennek tűnő feladatnak bizonyul azok számbavétele, akik az elmúlt harminc évben vagy most mellénk álltak” – hangoztatta Ruzsa Erzsébet.
Molnár Irma, a gyermekotthont alapító Molnár János református lelkész özvegye először Sitta von Eckardstein grófnő köszöntő szavait olvasta fel.
„Milyen nagyszerű nap ez a mai. Harminc év múlt el, amióta a gyermekotthont felavattuk Zsobokon. Csiha Kálmán akkori püspök vendégeként érkeztem az avatási ünnepségre. Megtudtam, hogy a zsobokiak éjszaka végig szorgoskodtak, hogy lekövezzék az otthon épülete előtti teret. Kövek kerültek egymás mellé, hogyha esős idő kerekedik, mindenki száraz lábbal menjen a templomból az otthonig. A kövek nagyon egyenetlenek voltak, de a célnak megfeleltek. Minden kőlap az Istenben való bizakodás bizonyítéka volt. Számomra örömet jelentett, hogy az évek során támogattam ezt a létesítményt, az itt folyó életet figyelemmel kísértem. Ma is azt tudom mondani, hogy ezek az évek olyanok voltak, mint a kövezet: nem egyformán simák, de jó kövek voltak” – idézte a Németországban élő grófnő levelét.
Ezt követően Molnár Irma felidézte: a gyermekotthon működését 1994-ben nyitották meg az úgynevezett kisotthonban. „ Hogy mi lesz most a nagy gyermekotthon rendeltetése, amelybe a szívünket, lelkünket beletettük? Ez a jövő kérdése. Aminek építettük, aminek megálmodtuk, az a rendeltetése megszűnik. Amikor belelendültünk a nagy munkába, sokan mondták a férjemnek: „Miért csináljátok? Ha nyugdíjba mentek, úgyis mindennek vége lesz, meg fog változni”. Azt mondtuk, hogy Isten ezt helyezte a szívünkre, akkor ezt véghez kell vinni. Most kacag a szemem, mert a két új gyönyörű épületet betölti majd az a 24 gyermek, aki ott lakik. A sors iróniája, hogy arról az udvarról kiáltották az első átok szavakat a férjemre, ahol most felépültek az épületek. Istennek gondja van az övéire, hiszen az otthonból kikerült gyermekek helyt álltak az életben, és ez óriási dolog” – mondta meghatottan Molnár Irma.
Barta István Zsolt egykori zsoboki lelkipásztor kiemelte, új fejezet kezdődik, de Isten írja ezt a fejezetet is. Nem kell abbahagyni a támogatást, sem lelki, sem anyagi szempontból, továbbra is oda kell állni a gyermekotthon mellé – figyelmeztette a jelenlevőket, a helyi közösség erőfeszítését is értékelve.
„Felemelő jó érzés itt lenni harminc év után. Részese voltam annak a nagyszerű pillanatnak is, amikor felavattuk az első gyermekotthont itt. Az 1990-es évek egyik legnagyobb magyar megvalósítása volt. Közel 450 magyar gyermek került ki innen, akik felnőttként otthonuknak Zsobokot tekintik. Szilágy megyének ez a része sok szórványmagyar faluból áll, ahol egy iskolát működtetni nehéz volt. A gyermekotthon létrehozásával a környékbeli gyermekeket Zsobok felé irányították, hogy magyarul tanulva megmaradjanak magyarnak. Ez a zsobokiak érdeme. A gyermekotthonnak híre ment Erdélyben, igazi magyar értéket teremtettek. A Szilágyság tiszteli és szereti Zsobokot. Az új székház új kihívásokat teremtett, de ha összefogunk, akkor mindent meg tudunk oldani” – hangoztatta Seres Dénes RMDSZ-es képviselő.
Gál Máté István, Váralmás község polgármestere arról beszélt, közvetlenül átélhette, hogyan született meg a gyermekotthon építésének gondolata, miként valósultak meg a tervek, és hogy épült meg és működött.
„Vállvetve hozzákezdtünk az építkezésnek: felújítottuk a kisotthont, megépítettük a nagyotthont. Szomorú vagyok, hogy már nem működik a nagyotthon, és egyszerű tollvonással be lehetett záratni. Az otthonnak kettős funkciója van: a gyermekeknek otthont adni, és őket Isten igéjének megfelelően nevelni. Zsobok megtelt gyermekzsivajjal, és jövője van. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a polgári, az egyházi és az érdekvédelmi szervezet egy irányban dolgozott. Dolgozzunk továbbra is egy irányba” – buzdított az elöljáró.
„A megépült épületek váljanak a gyermekek otthonává és örömévé, továbbá a település hasznává. Sokat imádkoztunk önökért, és a pátyi református egyházközség nevében átadom azt a kerámiatáblát, amelyen Salamon király imádsága olvasható, arra kérve benne Istent, hogy óvja és őrizze ezt a hajlékot a benne levőkkel együtt” – mondta Szabó István, a magyarországi Páty helység önkormányzatának és a pátyi református gyülekezetnek a képviselője.
A felszólalók sorát Póka András György, a kalotaszegi egyházmegye főgondnoka zárta, aki beszédében emlékeztetett: amikor először hallották a családi típusú ház megépítéséhez szükség önrészre vonatkozó összeget, azt gondolták, hogy a zsobokiak megint nagy fába vágják a fejszéjüket.
„Ismerve a zsobokiakat, tudtam, hogy mire képesek. De ők is tudják, hogy Isten keze mindig vezeti azt, aki hittel halad az úton. Isten soha nem mondta, hogy könnyű lesz, hanem hogy soha nem hagy minket magunkra. Kívánom, hogy ezekben az épületekben, a templomban, az iskolában ne szóljon Isten igéje hiába” – zárta gondolatait.
Az esemény moderátora Marosán Csaba kolozsvári színművész volt, aki több jótékonysági estet szervezett a zsoboki családi típusú otthon felépítése céljából.
A jelenlegi gyermekvédelmi törvény nem engedélyezi a nagy létszámú gyermekotthonok működtetését, és a gyermekek elhelyezése csak családtípusú otthonokban lehetséges. Ebben a kényszerű helyzetben ahhoz, hogy az egyházközségi fenntartású és működésű Bethesda Gyermekotthon fennmaradhasson, családtípusú otthonná kellett átalakuljon. Ez viszont csak két családtípusú ház felépítésével volt megoldható, mivel egy épületben legtöbb tizenkét gyermek elhelyezése engedélyezett.
