ZSIGMOND JÚLIA
Két év kényszerszünet után újra tartalmas, szórakoztató és színvonalas falunapot szervezett a Zsobokért Kulturális Egyesület a helység és a környék nagy örömére – aki eljött, szívében mosollyal, hangulatos élményekkel gazdagodva távozott. A művelődési ház udvarát, színpadát, utcarészét ünnepi izgalom, sürgés-forgás, felszabadult öröm töltötte be.
A faluban született és nevelkedett Gál Jankó Barbara elsőéves pedagógushallgató üdvözölte a szervezőcsapat képviseletében az egybegyűlteket, majd konferálta fel a különböző előadókat és eseményeket. – Bár a Covid sok mindentől megfosztott, most mégis inkább a hálára van okunk, mint a sajnálkozásra – mondta, és sorolta is ezeket az igen meggyőző okokat: a járvány nem vitt el az élők sorából egyetlen hozzátartozót sem a faluból; a megszorítások ellenére is megtalálták a módját annak, hogy emberi kapcsolataikat ápolják, és a közösségért tenni tudjanak; a legutóbbi választások eredményeként zsoboki polgármester került az almási községházára; a nemrég megválasztott református lelkész; a sok jó visszajelzés, ami a Zsobokra látogatóktól érkezik, az elismerés egyik formája az is, hogy egyre többen vásároltak házat vagy telket a településen; az összefogás képessége a falunap közös megszervezésében, ami fáradságos ugyan, de ha mindenki jól érzi magát, az elég jutalom.
Sokak áldozatos munkájára volt szükség az előkészületekhez és a lebonyolításhoz, ehhez pedig a kedv és az erő onnan származik, hogy ők már „megízlelték, hogy jóságos az Úr” (1Pét2, 1b) és abból, amit kaptak, nagylelkűen tudnak továbbadni – fogalmazott Nagy Alpár-Csaba lelkipásztor rövid áhítatában. Az ige alapján kiemelte, hogy az így megajándékozott ember nemcsak azt tudja, hogy mire van igény, de azt is, hogy mi képez értéket, és nemcsak a kürtőskalács illatára fut össze szájában a nyál, de ugyanúgy erős benne az Isten beszéde, közelsége iránti vágyakozás is.
Gál-Máté István polgármester is megköszönte a közösség segítségét, rámutatva arra, hogy támogatásukkal minden évben sikerült szépíteni a falut, javítani arculatát. Az elmúlt két évben közmunkával több mint 500 négyzetméternyi felületet térköveztek, sétányokat és parkolókat hozva létre az iskola és a templom köré. A kultúrotthon is évről évre gyarapodott (pl. fedett színpad, gyepes udvar), idén pedig Szent István feliratú névtáblával és őt ábrázoló domborművel díszítették a homlokzatát, nevet is adva ezzel a művelődési háznak. Felszólalt Dari Tamás, Szilágy megye prefektusa is, aki szerint a zsobokiaknak mindig van kérdésük, megoldandó problémájuk, ami éppen lankadatlan tenni akarásukat bizonyítja.
A dombormű adományozója és megalkotója Kádár Ferenc pátyi szobrászművész. A névtábla és a dombormű leleplezését követően Hegyi Géza középkorkutató, az Erdélyi Múzeum Egyesület tudományos munkatársa tartott előadást István király jelentőségéről. Mint tudjuk, ő volt az, aki a szétbomlani készülő, külső ellenségek által veszélyeztetett törzsszövetséget erős királysággá, országgá formálta, új alapokra helyezve: a keresztény hitre és a feudalizmusra. Intézkedései a maga korában nem voltak népszerűek, mégis időtállónak bizonyultak. Szent István tíz püspökséget alapított, ezek egyike a bihari, ide tartozott az 1391-ben először említett Zsobok is.
A falu a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegyéhez tartozott, jelenleg közigazgatásilag Szilágy megye, de történeti-néprajzi tekintetben Kalotaszeg tájegység része. Ami más számára hányatott sorsot is jelenthetne, az őket szeretetteljes nyitottságra és az értékek felismerésére tanította, valamint hagyományaikhoz való ragaszkodásra. István király integratív személyisége példaértékű a zsobokiak számára: a mindig megújulni vágyás, a jobbra törekvés, közben pedig a hagyományok tisztelete és megőrzése ma is járható út – ezen akarnak továbbhaladni.
A beszédek sora után ének, zene, majd tánc is következett. Elsőként felléptek a Zsoboki Gimnáziumi Iskola diákjai zenés előadásukkal, Szilágyi Ágnes zsoboki kántor, valamint ének- és hangszeroktató vezetésével. A Ki mit tud? tehetségbemutató keretében a Bethesda Gyermekotthon lakói modern és héber táncbemutatót is tartottak, de volt népdaléneklés, stand-up és zumbázás is.
A színpad bábjátéknak is helyet adott: a Kolozsvári Bábjátszótér a méltán népszerű János vitéz című előadását hozta el a gyerekeknek, teljesen lebilincselve őket, akik különben az ugrálóvárban időztek a legszívesebben, vagy a kézműves sátornál, ahol arcfestést, hajfonást kérhettek, karkötőt, tányérkalapot készíthettek.
Aki közben megéhezett, talált az út mellett enni és innivalót bőven, vattacukrot is, kürtőskalácsból közel 500 fogyott el. De aki betűre éhezett, könyvek széles választéka várta a Koinónia Kiadó standjánál – vásároltak is gyerekkönyveket, de keresztény irodalmat is. S bár a különböző sátrak felhozatala is bőséges volt, ezenfelül a tombolák révén is sokan lettek megajándékozottak a résztvevők közül.
A délután folyamán meghívottként fellépett a váralmási Rom p-o drom tánccsoport, a Debreceni Népi Együttes Hercz Vilmos vezetésével, a Gyáli Arany Néptáncegyüttes Könczei Árpád vezetésével. Szemet-fület gyönyörködtető különleges élményt nyújtottak a színes népviseletek, népzenei dallamok, táncfigurák.
Kora este a kolozsvári Operettissimo együttes derítette jókedvre a velük együtt énekelő közönséget, aztán később már más műfajban, más korosztálynak szólt a zene két Magyarorszagról érkezett együttes révén: a HatáReset tolmácsolásában jól ismert rockslágerek dübörögtek fel, majd a napot a Zanzibár fergeteges koncertje zárta. Utóbulira is lehetett maradni DJ Zolinak és DJ Bandinak köszönhetően.
– Emlékezzünk úgy erre a napra, mint ami a mi napunk, a falu napja volt, ahol a beszélgetésekből, találkozásokból erőt meríthettünk a holnaphoz, ahol a fiatalok is igazán jól érzik magukat, és büszkék lehetnek idetartozásukra – mondta köszöntőjében Gál Jankó Barbara, és visszatekintve megállapíthatjuk, hogy épp ilyenre, sőt várakozásokon felülire sikerült ez a falunap.
Szalai Andrea felvételei
