Zajlik az intézmény akkreditálása, valamint az udvarrendezés
Nagy Alpár Csaba zsoboki lelkipásztortól arról érdeklődtünk, hogyan alakult az igazán nagyszabású gyűjtőakció a Bethesda Gyermekotthon megmentéséért, és sikerült-e a hiányzó pénzösszeget összegyűjteni időben? A gyülekezetek mennyire kapcsolódtak be a megsegítésbe, azt követően, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület is felhívást intézett hozzájuk?
– A Zsoboki Református Egyházközség egy évvel ezelőtt szembesült azzal a hajmeresztő kihívással, hogy ahhoz, hogy az uniós projektként elkezdett két, családtípusú otthonának építését befejezhesse, elő kell teremtenie az összeg 18 százalékát, azaz közel 250 000 euró önrészt. Ez az önrész nem szerepelt az eredeti szerződésben, hanem az összeg az építőanyagok és a kivitelezési költségek drágulása miatt vált szükségessé. Nyilvánvalóan először a bénultság jellemzett minket, és 2023. december 31-ig arra fókuszáltunk, hogy legalább az uniós forrásokból érkező 82 százalékos részt költsük el szabályosan. Amikor ez megtörtént, nekifoghattunk a gyűjtésnek.
Idén július 31-ig kellett befejezni az építkezést és szeptember 30-ig kell beindítani az otthonokat. Szerencsére, a kivitelezővel sikerült megegyezni, hogy ők végzik a munkálatokat, és mi fizetünk, amikor tudunk. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a munkálatok befejezéséig majdnem a teljes összeget ki tudjuk fizetni. Ez sok ember összehangolt együttműködésének eredménye volt. Jól esett látni, hogy olyan helyekről is érkeztek támogatások, ahonnan nem is gondoltuk volna. Mindenki azzal segített, amivel tudott. Főleg a szilágysági és a kalotaszegi református gyülekezetek mozdultak meg, majdnem minden kalotaszegi egyházközségtől kaptunk támogatást. De Erdély számos településéről érkezett adomány. Mellénk állt az Erdélyi Református Nőszövetség is, Bonyhán gyűjthettünk és kürtőskalácsot árusíthattunk, mondhatni sikeresen. A Sapientia Tudományegyetem kolozsvári hallgatói önkormányzata bált szervezett a javunkra, a zsoboki falunapokon minden étel- és italbevételt felajánlott az a kolozsvári cég, amit egy volt lakónk vezet, és hát oldalakat töltene meg, ha felsorolnánk mindazokat, akik így vagy úgy mellénk álltak. Szeretném megjegyezni, hogy a gyűjtés nem állt le, és még folyamatosan érkeznek támogatások, miközben elértük a hihetetlennek tűnő 93,5 százalékos eredményt. Persze, sokat számított, hogy a magyar kormány a BGA-n keresztül 30 millió forintos támogatást küldött, de ez akkor is csak egyharmada volt az összegnek, a többi mind adományokból valósult meg. Működtettünk és működtetünk egy licitcsoportot, amin kis összegekért ugyan, de számos tárgy gazdára lelt, és összesen körülbelül 70 000 lej bevételt hozott eddig. Itt az is fontos, hogy az ellicitált tárgyak is mind adományok voltak, amikből így sikerült pénzt behozni. És végül ott vannak a megható felismerések, amikor egyik vagy másik nagy összegű adományozó neve mögött felismerjük a nyolcvanvalahány éves nyugdíjas lelkészözvegyet, vagy az otthon egyik vagy másik volt lakóját. Igazán jól esik ezeket a felismeréseket végig simogatni, és örülni annak, hogy a Bethesda név még megmozgatja az adakozó kedvű embereket.
– Hogyan haladtak az építkezéssel, ütköztek-e újabb akadályokba, nehézségekbe?
– Az épületek, Istennek hála, készen vannak, sikeresen megtörtént az épület átadása-átvétele, és már a telekkönyvben is megjelentek. Szerencsére a projektben vállalt határidőket tartani tudtuk. Ugyan még nem törlesztettünk. A családtípusú otthon nemcsak két új épületet jelent, hanem két új szociális intézményt, amelynek most zajlik az alapítása és az akkreditálása. A Bethesda Gyermekotthont, mint szociális intézményt be kell zárni, helyette meg kell nyitni a Bethesda 1 és Bethesda 2 Családtípusú Otthonokat, valamint a Bethesda Nappali Foglalkoztató központot. Ez összetett akkreditációs folyamat, amikor minden engedélyt (tűzoltóság, közegészségügy, tisztiorvosi hivatal stb.) újból meg kell szerezni. Ugyanakkor ez teljesen új struktúra, más rendszer, ahol 12–12 gyerek számára otthont teremtünk. Az akkreditáció sem könnyű feladat, munkatársaink éjt nappá téve dolgoznak azon, hogy szeptember 30-ra engedélyezve legyen a családtípusú otthonok és a nappali foglalkoztató központ működése.
Azt is tudni kell, hogy még hátra van a kerítés, a kapu mindkét épületnél, és udvarrendezés is, valamint az egyik háznál egy filagória, ezeket 100 százalékban önerőből kell megépítenünk, és ezek is tetemes költséget jelentenek, vagyis a gyűjtendő önrészhez tartoznak. A gyűjtésben hátralevő rész többnyire ezeket a költségeket kívánja fedezni. És azt is kénytelenek vagyunk bevallani, lehet, hogy többre lesz szükségünk, mert egy ekkora beruházásnál annyi nem várt, be nem kalkulált költség van, hogy az szintén megterheli a költségvetésünket. Itt például az utolsó percben kért tűzvédelmi szakértői véleményekre, a tervhez képest előállt módosításokra, vagy éppen be nem kalkulált beszerzésekre gondolok. Nagy ráhagyással kell dolgozni egy ekkora projektnél, és sajnos, a vége látszik ugyan, de még nem értük el. Reméljük, hogy a végén nem fog lankadni az adakozókedv, és lesznek olyan emberek, akik megértik, hogy a hiányzó tizenvalahány ezer euró is nagyon sok pénz.
– Ezek szerint akkor tovább folytatják még a gyűjtést. Milyen segítség kelne még el?
– A gyűjtés még zajlik, és nem szeretnénk abbahagyni, mert a fentebb említett kiadások és a közben felmerült későbbi fejlesztések erre kényszerítenek. A kerítés, a kapuk például nagyon sokba kerülnek, de az udvar kövezése és aszfaltozása sem kis tétel. És azt is bevalljuk, hogy abban reménykedünk, hogy ezzel a gyűjtéssel olyan kapcsolati hálózatot és olyan kommunikációs csatornát sikerült létrehozni, ahol könnyebb lesz elérni azokat, akiket szükség esetén meg szeretnénk szólítani. Gondolom, mindenki megérti, hogy egy gyermekotthon – sajnos – úgy működik, mint egy feneketlen zsák, vagy egy nagyon kopott posztó, hogy hol itt, hol ott van valami foltozni való. Egy gyermekotthon mindig adományokra szorul, adományok nélkül rég be kellett volna zárnunk. Vannak további terveink is, hisz az új épületeket is fenn kell tartani, karbantartani, az infrastruktúránk folyamatosan kopik és amortizálódik, és mindig van valami, amit ki kell cserélni. Az is fontos lenne, ha több finanszírozás jutna a gyerekek lelki és mentális ápolására, mert ez egyrészt nagyon költséges, másrészt nincs rá keret a jelenlegi körülmények között. Úgy látjuk, hogy ez a fél éves gyűjtés sok ember mentális térképén elhelyezte a zsoboki gyermekotthont, és bízunk abban, hogy nemcsak most, ebben a nagy kihívásban, hanem később is, kisebb kaliberű gyűjtésekben is támogatóink lesznek.
Szeretném végül hálás szívvel megemlíteni számos önkéntes segítőnket, többek között a zsoboki Molnár János Általános Iskola tanárait, akik úgy jöttek segíteni nekünk, mintha dolgozni jártak volna. Hálásak vagyunk a sokfelől érkező építő ötletekért, kreatív javaslatokért és kisebb-nagyobb tárgybeli adományokért. Ezek nélkül minden bizonnyal nem sikerült volna.
Szeptember 29-én vasárnap 11.00 órakor ünnep lesz Zsobokon! Felavatjuk az otthonokat, megünnepeljük fennállásunk 30. évfordulóját, amikor igét hirdet ft. Kató Béla püspök úr. Ez hálaadó ünnep lesz, ahol Isten elé visszük mindazokat, akik ebben az emberfeletti erőfeszítésben támogattak.
Fotók: HADNAGY DALMA
