Vágjunk is bele, és kertelés nélkül mondjuk el, hogy a permetezés a növénygondozás egyik fontos lépése. A permetezés igen tág fogalom, de ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor arról van szó, hogy permetszert juttatunk a hajtásokra, levelekre, termésekre. Sokféle permetszer létezik, vannak vegyszerek, keverékek, de biokertészeti, vagyis természetes alapú készítmények is. A permetezés oka kettős: vagy akkor végezzük, ha a probléma már megjelent (észleltük a fertőzés, kártevők jelenlétét), vagy akkor, ha ezt meg szeretnénk előzni – a lemosó permetezés ebbe a kategóriába tartózik. Évente kétszer, tavasszal és ősszel kell elvégezni, most értelemszerűen a tavaszi lemosó permetezésről beszélünk.
Mielőtt rátérnék a gyakorlati útmutatásokra, engedtessék meg egyetlen, többszörösen bővített mondat a művelet elméleti megalapozásáról. A tavaszi lemosó permetezés azért fontos, és azért végzik egyre többen, mert a rügyfakadás előtt álló növények esetében ilyenkor lehet a legtöbbet tenni a növény egészségéért, még mielőtt megjelennének a betegségek, a növénynek így sokkal nagyobb az esélye a problémamentes növekedésre, virágzásra, termésérlelésre, ugyanis nagyon sok kártevő, gombaspóra képes áttelelni a leveleken vagy a törzsön, hogy majd tavasszal a vegetációs időszak indulásakor aktivizálják magukat – a tavaszi lemosás ezeket (is) hatékonyan semlegesíti.
Mikor és hogyan végezzük? A lemosó permetezést szélcsendes időben, 8-10 Celsius-fok környékén, csapadékmentes napon érdemes végezni, a műveletet lehetőleg úgy időzítsük, hogy az előrejelzések ne mutassanak esőt a következő néhány napra. Semmi értelme sincs a műveletnek, ha a permetszert a növényekről az eső lemossa. Ha ez mégis megtörténne, nincs más választás, az eljárást meg kell ismételni. Dolgozhatunk gépi vagy kézi eszközzel, a lényeg, hogy a lemosó lé alaposan, a növény minden részét terítse be, és minden felületre bőségesen jusson belőle. Igaz, ez a magasabb fák esetében problémát jelenthet, de ezt mindenképpen meg kell oldani (létra, nagyteljesítményű permetező, hosszú toldó), mert a részleges lemosás értelmetlen: a kezeletlen részeken esetleg megmaradó fertőző gócok, kártevők gyorsan terjedhetnek. És mivel a talaj, a fák törzsei körüli gyep nem „barátja” a szereknek, ne felejtsük el a fák tövét körbefóliázni.
Milyen szereket használjunk? A permetszert mindig a védekezés típusa szerint kell kiválasztani, ehhez pedig ismernünk kell az adott növényfajra jellemző betegségeket, kártevőket – ebben segítségünkre lehetnek a korábbi évben tapasztalt problémák. A tetvek ellen a mészkénlé, a gombás megbetegségek megelőzésére a bordói lé ajánlott. Az igen gyakori lisztharmat ellen a kén, számos rovarral szemben az olajos szerek jelentenek megoldást, de a szaküzletekben, gazdaboltokban kapható többféle kombinált, célzottan a lemosó permetezésre való permetszer. Ha a biokertészet hívei vagyunk, használhatunk csalánlét, zsúrlólét vagy kamillafőzetet, de jó, ha tudjuk, hogy vannak olyan vegyi permetszerek is, amelyek alacsony koncentráció mellett a biogazdálkodás esetében is alkalmazható. A permetszerek esetében a gyártó által közölt használati utasítást minden esetben szigorúan tartsuk be!
Most elhagyjuk a fák ágainak magasságát, és alászállunk a veteményesbe. Kertelés nélkül kijelentjük: itt és most nem foglalkozunk az „ásni vagy nem ásni” kérdéssel, ugyanis ezt a műveletet sem kell mindenáron eröltetni. A kérdésben nem a derékfájás és az izomláz a perdöntő, hanem az, hogy némely esetben az ásás rombolja a talajszerkezetet, de erre legjobb lesz ősszel kitérni. Akkor hát tenyereljünk a téma közepébe.
Vannak olyan növények, amelyeknek a növekedését kora tavasszal segíteni kell, egyszerűen azért, mert érzékenyek az időjárás változásaira. Csak hát mindenki szeretne mihamarabb a saját kertjéből szedett zöldségeket enni, ezért jó, ha időben elkezdhetjük a palántanevelést palántanevelő tálcában, cserépben, akár tojástartóban – a lényeg, hogy a folyamatos vízellátásra való tekintettel az eszköz alján legyen egy nyílás a vízfelesleg elvezetésére. Elég egy napfényes ablak vagy egy nagyobbacska veranda, és máris nevelhetjük a négy fal biztonságában a salátát, karalábét, fejes káposztát, kelkáposztát, paprikát, retket, padlizsánt, karfiolt, brokkolit, hogy később megerősödve ültessük ki őket a kertbe. Ha nincs kedvünk ezzel bibelődni, piacon vagy kertészetekben megvásárolhatjuk a kiültethető palántát.
Persze, nem minden növényt kell „babusgatni”, több típust közvetlenül elvethetünk a kertben. Itt is fontos az előzetes tájékozódás: szerezzünk információkat a vetőmagok igényeiről, egyesek közülük jól tűrik a talajmenti fagyokat, csírázásukhoz nem igényelnek tartósan magas hőmérsékletet. Az sem mindegy, hogy vetjük a magokat, de általánosságban elmondható, hogy a korai zöldségeket, mint a zöldborsó, sárgarépa, sóska, spenót, vöröshagyma, petrezselyem és fejes saláta rögtön elvethetjük, miután a fagyott talaj kiengedett. A sortávolság, a vetési mélység, sűrűség a vetőmagok csomagolásán fel van tűntetve, ezért ezekkel itt nem foglalkozunk. Amiről viszont szólnunk kell, az a talajminőség javítása.
A talajminőségre gondot kell fordítani, szükség van ugyanis a tápanyagok pótlásra. A műtrágyázás nem fenntartható megoldás, egyrészt a növények elég gyorsan felhasználják az így kijuttatott tápanyagokat, másrészt a talaj szerkezete sem javul számottevően. Inkább az átfogó talajjavítást érdemes szem előtt tartani: szerves, érett trágyát, kerti komposztot vagy korhadt leveleket használjunk, ezek hosszú távon biztosítják a megfelelő tápanyagellátást. Jó, ha ezt a lehető legkorábban megtesszük, mert így a tápanyagoknak elegendő idejük lesz a talajban egyenletesen eloszlani.
A mezőgazdasággal kapcsolatos további közérdekű hírek a falugazdasz.ro honlapon követhetők.
