Ezt követően Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére a főcelebráns az asszisztencia és a ministránsok menetével ünnepélyesen vonult a szentélybe. Jézust követtük lélekben, a barkás, pálmás bevonulással dicsőítettük Őt, mint egyetlen királyunkat, aki ma is maga köré gyűjt bennünket. Követtük őt, aki földi élete legnagyobb próbatételére készül.
Ezután kezdetét vette a szentmise, amelynek bevezetőjében elhangzott: ebben a liturgiában ünnep és gyász jelenül meg. Krisztus dicsőséges király, aki a világ felett áll. Mégis, azért, hogy Isten országa eljöhessen közénk, magára vette mindazokat a bűnöket, amelyet a világ valaha is elkövetett a Mindenható ellen: háborúk, gyilkosságok, házasságtörések, abortuszok, káromlások, emberi bántások és szerencsétlenségek, a közömbös élet következményei. Hogy bármilyen bűnben lennénk is, a mi megváltónk lehessen.
Szentbeszédében Forró Lóránd diakónus emlékeztetett: az Anyaszentegyház virágvasárnappal kezdi a Szent Háromnap ünneplését, előrevetítve az Úr szenvedéstörténetének emlékezetét a passió éneklésével, de a húsvéti győzelem ragyogását is az ünnepi bevonulással és a Hozsanna éneklésével. A mai szegényes, mégis dicsőséges bevonulás ugyanakkor már azt is ünnepli, hogy a mi Urunk győzött a halálon, kiontott szent vére által megtörve a Sátán uralmát és a megváltásra szomjazó emberiséget az örök kapukon át a mennyei Atya házába vezeti. Megrendítő, hogy az emberré lett végtelen Isten nem harci paripán, hanem szelíd kisállaton, szamáron vonul be Jeruzsálembe. Míg a világ királyai lóháton vágtattak csatába, Jézus szamárháton vonult be. Nem azért, hogy katonai győzelmet arasson, hanem azért, hogy szenvedjen, nem azért, hogy életeket oltson ki, hanem azért, hogy az ő életét oltsák ki, nem azért, hogy területeket szerezzen magának, hanem azért, hogy mindenét elveszítse. Ki hitte volna, hogy Isten így jön el?
A szertartás második fő mozzanata Jézus szenvedéstörténetének eléneklése volt, amely előrevetíti azt a nagy árat, amelyet értünk, megváltásunkért fizetett. A passiót a Szent Cecília kórus énekelte, Lukács evangélistát Geréd István kántor, Jézus Krisztust Mányoki László énekművész, Pilátust pedig Márton Szabolcs kántor szólaltatta meg, vezényelt Potyó István karnagy, tanár.
A szentmise végén László Attila nyomatékosította: a Nagyhét során minden szertartáson kövessük Mesterünket, legyünk mellette és hagyjuk, hogy szeretete megérintsen a húsvéti Szent Háromnap során.
