Virágvasárnapot ünnepelték világszerte a római katolikus, a görögkatolikus és az ortodox hívek, megemlékezve Jézus Krisztus üdvösségszerző jeruzsálemi bevonulásáról, a húsvéti misztérium beteljesítésére.
A kolozsvári Szent Mihály-plébánia udvarán került sor a hagyományos barkaág- és virágszentelésre. A szertartás bevezetőjében elhangzott: „A nagyböjt eleje óta szívünket bűnbánattal és jócselekedetekkel már előkészítettük. Ma azért gyűltünk össze, hogy az egész egyházzal együtt lélekben előre átéljük Urunk húsvéti misztériumát, vagyis szenvedését és feltámadását. Ő ugyanis ezt a misztériumot akarta beteljesíteni, amikor felment városába, Jeruzsálembe. Szívünk élő hitével és odaadásával emlékezünk meg erről a bevonulásról. Lépjünk mi is az Úr nyomába, hogy amint kegyelméből társai vagyunk a kereszthordozásban, ugyanúgy feltámadásának és örök életének is részesei lehessünk.”
Ezen bátorítás után László Attila főesperes-plébános így imádkozott: „Urunk, Istenünk, növeld azoknak hitét, akik benned remélnek. Hallgasd meg könyörgő imánkat, hogy mi, akik ma virágzó ágakat hozunk a diadalmasan bevonuló Krisztus király elé, a jócselekedetek gyümölcsét teremjük őáltala, és egykor az örök Jeruzsálembe is eljussunk.” Meghintette szenteltvízzel és megtömjénezte a hívek barkaágait, virágait és pálmaágait, majd Chrysanthus piarista diakónus felolvasta az előírt evangéliumi részt Szent Lukács könyvéből.
Ezt követően a felhívásra, hogy „Kedves testvéreim! Kövessük a Jézust ünneplő jeruzsálemi nép példáját, és induljunk békével!”, elindult az ünnepélyes bevonulás a Szent Mihály-templomba, amelyet megtöltöttek a hívek. A bevonulást követően elkezdődött az ünnepi szentmise, amelyet László Attila főesperes-plébános celebrált.
A gyergyóalfalvi születésű Kiss Szilárd gyakorlati éves kispap szentbeszédében Krisztusról mint királyról beszélt: „Manapság és a történelem folyamán hatalomra került királyokról, de még a mesék alapján is tudjuk, hogy egy király hogyan is nézett ki. Koronát viselt, értékes ruhákat hordott, udvartartással körülvéve. Jeruzsálemi bevonulása alapján Jézust királynak kijáró hódolattal köszönti Jeruzsálem népe. Amit a nép az Istennel való kapcsolatából látott, valamint amit megtapasztalt az emberekkel való kapcsolatában, érthető is, hogy annak szerették volna, mert Ő nem olyan király, mint a történelem során fellépett királyok.
Királyi vonulásokat láthatott a kor embere, többet is, de Jézus szembetűnően különbözik bevonulásában azzal, hogy elfogadja és ezzel beteljesíti a messiási jövendöléseket, amikor hintó és lovas kíséret helyett szamárháton vonul be a szent városba.
Arra hívlak, hogy időzzünk el azon, hogy miért is így akart bevonulni a Messiás Jeruzsálembe. Elsősorban a szamár a szegények állata volt. Ezzel a gesztusával azt üzente a Jeruzsálembe zarándokoló népnek és a jeruzsálemieknek, hogy Ő a béke királya, aki nem lovon, a hadvezérek szokásos közlekedési eszközén érkezik Jeruzsálembe, hanem a szegények állatán. Jézus királyi mivoltára magának a szamárnak a kölcsönvétele is utal. Mai emberként nem sejtjük e jelenet mögöttes értelmét, de az ószövetségi ember ráérzett valami mélységesre. Azzal, hogy Jézus eltulajdonít egy szamarat, igénybe veszi a királyok jogát, amelyet az egész ókori világban ismertek és elismertek. Ha pedig mélyebben tudni akarjuk, hogy miért is tett így, Zakariás próféta adhat választ azzal a jövendölésével, amikor azt mondja: »Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján.« Jézus bevonulásával beteljesítette a próféta szavait.
»Hozsánna Dávid Fiának!« – kiáltotta a nép. Amely mintegy segélykérés volt, ami azt jelentette: Rajta hát, segíts! Jézusban a zarándokoló nép a Messiást látta, és akarták, hogy segítsen nyomorúságukban. Bár némelyek arra gondolta, hogy az elnyomó római hatalomtól fogja őket megszabadítni, Jézus mégis valami sokkal többtől szabadít meg: a bűntől.
Minden csatába vonuló királyt védenek a szolgái, akik képesek akár az életüket is adni érte. Talán nem is tudatosítjuk, hogy mennyivel másabb Jézus, a mi örök királyunk, aki értünk, a mi üdvösségünkért és megváltásunkért adja életét. Jeruzsálembe való bevonulása itt nem ér véget, az útja itt nem áll meg, még el kell jutnia a Golgotára, hogy elfoglalhassa a halált legyőző trónját: a keresztet. Ma elkísértük Jézust Jeruzsálembe. Te meddig tartasz vele? Csak addig, amíg ujjongással és rajongással veszik körül? Vagy vele tartasz az utolsó vacsorán át a kereszthalálig? Mi ma már tudjuk: a golgotai véres helyszínt a feltámadás számunkra is örök életet adó fénye világítja be! Ámen.”
Jóleső, szívet-lelket melegítő érzés volt látni a templomot megtöltő hívek soraiban a nagyszámú gyermeket és fiatalt, köztük a Hargita megyei Szentegyházi Gyermekfilharmónia tagjait. Péntek esti fellépésüket, koncertjüket ebben a templomban külön is méltatta és megköszönte a házigazda szerepét betöltő László Attila. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy szerdán, április 16-án, az előző évek gyakorlatát követve a kolozsvári ferences templomban egész napos, reggel 8 órától este 8 óráig szent gyónási lehetőséget biztosítanak a kincses város és a környék papjai. Éljünk a lehetőséggel, készüljünk megtisztult lélekkel a feltámadás főünnepére, húsvétra.
Személyesen is meggyőződve, túlzás nélkül állíthatom, hogy szűkebb hazánk keresztényei – vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül – tudatosan és tevékenyen vettek részt virágvasárnap megünneplésében.
Következik a húsvéti szent három nap, amely az egész egyházi év tetőpontjaként tündöklik. Nagycsütörtökön mindenhol esti szentmise lesz az utolsó vacsora emlékére, nagypénteken Urunk szenvedésére emlékezünk, nagyszombaton pedig húsvét vigíliája – fényünnepség, igeliturgia, a keresztség liturgiája, az Eucharisztia liturgiája, feltámadási szertartás és körmenet.
