Van aki leküzdhetetlen nyűgként éli meg az online tanítást, tanulást, más hihetetlen rugalmassággal-kreativitással most tartja a legérdekfeszítőbb óráit, most termeli a legizgalmasabb projektjeit, és legtöbben e skála minden mozzanatát végigjárták az elmúlt hetekben hol csüggedéssel, hol lelkesedéssel fűszerezve. Farkas Melinda kémiatanár licistái farkaskölykök nevű csetcsoportjukban vakációban is kérték a vicces-nevetős-beszélgetős osztályfőnöki órát esténként, Nagy Egon a Bethlen-kollégiumban popkultúrát visz magyarórára, Szamosújváron minden idők egyik leginteraktívabb iskola másképp hetét élték meg, Körösfőn el sem képzelik, hogy teljesen elmaradhat a nyolcadikosok ballagásának nagy mulatsága.
Bethlen-kollégium: a szakiskolások is záróvizsgáznak
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium távolabbi vidékekről is összegyűjti a fiatalokat, a diákok Nagyenyedről és környékéről, valamint Kolozs, Maros, Hargita és Bákó megyéből származnak. Szőcs Ildikó igazgató arról tájékoztatott, 535 diákjuk közül 7 jelezte, hogy nem rendelkezik internetkapcsolattal. A kollégiumban nemcsak a nyolcadikosok és tizenkettedikesek készülnek vizsgára, hanem a szakiskolások is.
– Szakiskolás végzőseinknek záróvizsgán kell majd részt venniük, addig a szakmai gyakorlatokat is be kellene fejezniük. 2, 3, illetve 4 hetet kellene még gyakorlatozniuk a 9–11-es szakiskolásoknak. Amennyiben valamikor megkezdődik a tanítás, akkor ezeket a gyakorlati heteket akár meg is ejthetik a cégeknél, ahova gyakorlatra járnak, illetve néhány ilyen cégnél. akik catering szolgáltatással is foglalkoznak. Amennyiben a vendéglők nem működnek, akkor az iskolai tanműhelyben fogjuk őket gyakorlatoztatni, betartva a távolságtartási szabályokat. A gyakorlati záróvizsga megszervezésében sajnos nincs hatáskörünk, de szerintem megoldható az is, amennyiben az érettségi vizsgát és 8-os záróvizsgát is megejtik – mondta Szőcs Ildikó.
Nagyenyeden az április 22-i tanügyminiszteri rendeletet követően is folytatják az online oktatást anélkül, hogy leterhelnék a tanárokat, diákokat. Speciális órarendjük van, online nem lehet ugyanannyi órát megtartani, mint az iskolában. – A heti 18 órájából minden tanárnál 5 órát kérünk megtartani, ha minden tanár minden órát megtartana, az a gyerekek számára is nagyon sok lenne. Bizonyos tantárgyakból lesz néhány online találkozás, ami maximum 40 perc, a többi az platformokon kiosztott feladat, ezeket a tanárok előkészítik, majd a beküldött megoldásokat ellenőrzik, javítják, értékelik. Ez ellenőrizhető és a gyerekeket sem tartja folyamatosan képernyő előtt – mondta az iskolaigazgató.
Magyaróra Nagyenyeden: szövegalkotási kompetenciafejlesztés kedvenc dalszöveggel
Az online oktatás jelenlegi helyzete főpróba az oktatás mibenlétére és az igényekhez és lehetőségekhez való alkalmazkodásról – vélekedik Nagy Egon, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium magyartanára.
– Az online oktatás szükségszerű és aktuális kéne legyen napjainkban. A felnövekvő generációk a technológiai vívmányokkal, a különböző „kütyükkel” és platformokkal rendre tisztában vannak, otthonosan mozognak a világukban. Nyilván a „kéne” a feltételes mód használatát sugallja, amely azokra a diákokra reflektál, akik nem igazán engedhetik meg maguknak ezt a technológiai otthonosságot. A szociálisan hátrányos helyzetű diákok esete felülírja az online oktatás fogalmát. Esetükben másképp kell gondolkodni és olyan helyzetben elhelyezkednünk, ahol a tehetetlenség és a tenni akarás egyidejű jelenléte adja a reményt arra, hogy a felzárkóztatás elinduljon, és alapjaitól kell kezdeni a felzárkóztatást. Másrészt vannak vidékek, ahol az internet nagyon gyenge minőségű, ebben az esetben írásban kell rögzíteni a feladatokat, esetleg telefonon kell tartani a kapcsolatot a diákokkal, hiszen a cél az, hogy mindenik diák helyzetétől függetlenül egyenlő mértékben tudjon fejlődni.
Nagy Egon magyartanár: ezek a diákok most akarva-akaratlanul főszereplők lettek
Azt mondtam a diákjaimnak, hogy ez a szükségállapot okozta online oktatás esélyt ad az egyéni fejlesztésre is. Viszont ez azt feltételezi, hogy tanárként ezt az elvet követve rugalmasabbnak kell lennem, alkalmazkodnom kell a diákokhoz. Ennek eredményeként, ha a diák délután hatkor vagy este fél nyolckor ír, akkor előre egyeztetjük az optimálisabb időpontot az egyes fogalmazások, feladatok kiértékelésére. Magyar nyelv és irodalom szakos tanárként a szövegalkotási kompetenciák fejlesztése képezi az egyik fókuszt. Lehet elfogult és önző ez a perspektíva, de amíg a négyéves képzés végén az írásbeli vizsga keretén belül kell számot adni a tanultakból, addig ez prioritást élvez. Ennek rendje szerint a jelenlegi helyzetben azok a módszerek és ötletek kerülnek középpontba, amelyekre az iskolai tanórákon nagyon ritkán van lehetőség. A populáris kultúra termékeit integrálom a tanórákba. Az egyik ilyen mozzanat az, amikor a diákok elemzik kedvenc dalszövegüket az előre megadott kérdéssor és értelmezési szempont(ok) szerint. A téma szabadsága nem szorítja korlátok közé az értelmezést és nem csupán kritikai attitűdbe helyezkednek a diákok, hanem a hagyományos verselemzési technikák új kontextust nyernek. Ráadásként a diákok véleményét, ízlését is jobban megismerhetjük.
A vizsgára készülő diákok esetében határozottabban jelen van a vizsgák mikéntje felőli bizonytalanság, mint a lexikális tudásuk bizonytalansága. A végzős diákok megnyugtatása legalább akkora feladat, mint az adott tananyag átismétlése, esetleg újramagyarázásra. A bizonytalanság feloldása kulcsfontosságú mind a pedagógusok, mind a szülők részéről. Ezek a diákok most akarva-akaratlanul főszereplők lettek, és lehet nem mindenki tud azonosulni a hirtelen jött szereppel – fejtette ki az enyedi tanár, aki hasznosnak tartja és a tantermekbe való visszatérés után is megőrizné az online oktatás során használt Google Osztályterem (Classroom) felületet, mert átláthatóságot biztosít a tanároknak és a diákoknak is, a házi feladatokat, házi dolgozatokat is fel lehet tölteni, a fölösleges nyomtatás és papírhasználat ellen is jól véd.
Körösfő: „matekül” írni, „láthatatlan” gyerekek, és készül a nyolcadikosok tablója
Nem számolnak a nyolcadikosok ballagásának teljes elmaradásával a nyolcosztályos Körösfői Kós Károly Iskolában. Antal István iskolaigazgató abban bízik, ha az eredetileg tervezett időponthoz képest később is, de megtarthatják a ballagási ünnepséget, ami jeles esemény a diákok és a falu életében is. A fafaragó kisiparáról is ismert Körösfőn faragott tabló készül a nyolcadikosok fényképeivel, a ballagási ünnepségen az iskolaudvaron kiállítják, majd a folyosókon függesztik ki. Az iskola legrégebbi tablója 1964-65-ből való, ez a szokás csak a rendszerváltás előtt szünetelt néhány évig, amikor államilag betiltották a tablók készítését. A ballagási ünnepség után a helybeli diákok nagy családi összejövetelt tartanak, volt már példa százfős ballagási mulatságra is Körösfőn.
Szenkovicséknál öten „járnak” iskolába
A kolozsvári Szenkovics családban mindenki számítógépen dolgozik: a fiúk 9., 7. és 4. osztályosok, a műfordító anyuka doktoriskolát végez, apuka egyetemi tanár. Az otthon tanulásról-tanításról Szenkovics Enikőt kérdeztük.
– Elég vegyes érzelmekkel tekintünk vissza az elmúlt 5-6 hét online oktatására. Voltak tanárok, akik komolyabban vették és kezdettől fogva alkalmazták ennek valamelyik változatát (feladatok e-mailen, online óratartás stb.), viszont voltak olyanok is, akik szinte egyáltalán nem, vagy úgy próbálták a helyzetet orvosolni, hogy az osztályfőnökön keresztül juttattak el anyagokat a diákoknak anélkül, hogy megjelölték volna a konkrét tennivalót, határidőt. Jött egy csatolt fájl, egy link és ennyi. Ez esetben az volt a nehéz nekünk, szülőknek, hogy ki kellett találni, mi a feladat, meg kellett fejteni azt is, hogy mire gondolt maga az oktató. Az egész folyamat a legkövetkezetesebb és legkönnyebben követhető a 4. osztályos Tamás esetében volt, ott a kommunikáció a tanító nénivel zökkenőmentes, a megfogalmazott feladatok pedig világosak és követhetőek.
Sajnos egyelőre az online oktatás előnyeit az elemi és középiskolai oktatásban nem tapasztaltuk. A hátrányait sokkal inkább: folyamatos vakációs hangulat, mivel nincs számonkérés, sokkal „lezserebbül” veszik a felkészülést is, sok az üresjárat, amit nem igazán tudnak hasznosan kitölteni, a barátok, barátnők, a „bandázás” hiánya, ami leginkább az online térbe került át, ezért jelentősen megnőtt a telefon, számítógép előtt eltöltött idő.
– Hogyan tudtátok megszervezni logisztikailag a munkát-tanulást?
– Ebből a szempontból a szerencsésebbek közé tartozunk, hisz egyszerre akár négyen is tudunk online dolgozni, amire gyakran szükség is van, hisz én doktori tanulmányokat folytatok, így hetente jómagam is online órákon veszek részt, heti egy nap lapzártázom, a férjem a Sapientia EMTE oktatójaként online formában tanít, illetve vesz részt különböző gyűléseken, megbeszéléseken, és jó eséllyel a három gyerek közül kettőnek ugyanabban az időpontban van órája. Ilyen esetekben inkább az internet sávszélessége okozott kisebb, de még kezelhető gondokat. Néhány alkalommal a férjemnek szünetet kellett elrendelnie az online óra keretében és szólni a gyerekeknek, hogy „szálljanak le” az internetről, mert nem tud órát tartani, annyira szakadozik, akadozik a kapcsolat.
– Kell-e mindenkinek szülői segítség?
– Szülői segítségre inkább a két kisebbik szorul. Tamás esetében ez akár abban is megnyilvánul, hogy vele együtt oldjuk meg valamelyik házifeladatot vagy román nyelv esetében segítünk neki egy új szöveget lefordítani, megérteni, ellenőrizzük az egyénileg elkészített házifeladatot, kikérdezzük a megtanult leckét. Bence esetében is leginkább a román nyelv esetében kell segíteni, illetve szúrópróbaszerűen ellenőrizni az elkészített feladatokat, megtanult leckét. Dávid már sokkal önálóbb, az ő esetében már sokkal kevesebb ilyen típusú feladat hárul ránk. Tulajdonképpen elmondható, hogy ez a feladat nem sokkal megterhelőbb, mint normál esetekben. Ennél sokkal nehezebb megértetni mindhármukkal azt, hogy most tulajdonképpen nem vakáció van és tanulni kell. Ennek a vakációs hangulatnak a kialakulásához hozzájárult az is, hogy főleg a legelején, nagyon-nagyon kevesen tartottak online órákat.
– Hogyan zajlik a hangszertanulás?
– Akár abszurdnak is tűnhet, de a hangszerórák azok, amelyeket mondhatni órarend szerint megtartottak, sőt a kilencedikes Dávidnak még vakáció alatt is voltak órái. Ezek az órák Skype, WhatsApp vagy valamilyen más platformon zajlanak, és bár messzemenően nem tudják helyettesíteni az osztályteremben, ministúdióban megtartott órákat, arra tökéletesek, hogy a gyerekeket szinten tartsák, sőt esetenként minimális fejlődést is produkálni tudjanak. És az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez az a „tantárgy”, amellyel mindhárom fiú napi rendszerességgel foglalkozik, hisz napi szinten minimum egy órát gyakorolnak, a hétvégéket is beleértve.
– Ti szülők, tudtok-e dolgozni a „tanítóskodás” mellett?
– Dolgozni lehet, de semmiképp nem azzal az intenzitással és hatékonysággal, eredményességgel. Már csak azért sem, mert a gyerekek 24/7 itthon vannak, és ha nem a tanulásban kell nekik segíteni, akkor is bejönnek a dolgozószobába, kérdeznek, kérnek valamit, vagy egyszerűen csak unalmukban is kiprovokálják azt, hogy hagyd abba a munkát.
Szamosújvár: Kellett már valaminek történnie a tanügyben, hogy kedvvel tanuljanak a diákok
Az utóbbi hetekben kiléptek komfortzónájukból a szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceum oktatói, egymástól tanulják a Zoomot, adaptált órarendet állítottak össze, virtuális múzeumlátogatást szerveztek Válaszútra, videót készítenek Loomban. A tavaszi szünet után osztályfőnöki órákat tartottak, 95 százalékos részvétellel. A bentlakó diákok közül például a tökiek a Kallós tangazdasághoz mennek WiFi jelért, a kideiek a templomhoz, de van aki hegytetőre, faluvégére. „Kilenckor ott dideregnek, várják a tanárt. Vajon ezeknek hányast adjanak...? Ez kötelez minket, nem a minisztérium ellenőrzéseket előíró rendelete” – mondja Fodor Emőke, a líceum step by step előkészítő osztályának tanítója, egyben háromgyermekes édesanya: Nóra 6., Kristóf 5. osztályos, Viola kiscsoportos óvodás.
– 19 évig voltam óvónő, a 6 éves gyerekek voltak a kedvenc korosztályom, akik még a mese varázsában élnek, de már elég ügyesek a rajzolásban, kézimunkában. Nos, a szeptember nem lett olyan rózsás, mint ahogy elképzeltem. Sokat gondolkodtam, hogy mi lehet a probléma? Mit rontottam el? Mit nem csináltam jól? Miért nem hallgatja végig a 25 gyerek azt a mesét, amit 10 éve az ugyanekkorák igen…?
A mai „digitális” gyerekek nem jobbak, nem rosszabbak – másak
– Ismételten be kellett látnom saját magamnak, hogy megváltoztak a szakzsargonban „gyerekanyagnak” nevezett lurkók, másak, mint az előző generációk, az előző osztály. Nem jobbak, nem rosszabbak, másak. És akkor mit tegyünk, hogyan fegyelmezzük őket? Húzzuk rá a klasszikus módszertant az óráinkra? Mi a célunk? Hogy olyanok legyenek, mint mi voltunk, vagy olyanok legyenek, akik 20 év múlva olyan munkát végeznek, amire most nem is gondolunk? Láttuk, hogy a „kütyük” mágnesként vonzzák őket, hisz saját gyerekeink is a telefon irányába kúsztak, bármelyik másik játék ellenében. Mégis görcsösen ragaszkodtunk „a klasszikus módszertan azt írja…”, a valamit megtanítás kőbevésett lépései, a füzetkép, a táblavázlat, a háziolvasmányok elavult listája és feldolgozása jellegű dolgokhoz. Ha valaki kilépni próbált, a többinek sikerült visszahúzni.
Pedig a segítség ott volt a zsebünkben. Mindenkinél ott volt a mobiltelefon, mégse használták túl sokan oktatási célokra. Próbálkozások történtek, de nagy változás nem. Talán a kényelem, talán a tanfelügyelőség-centrikusság miatt? Mert az eszközök hiánya nagyon kicsit nyom a latban. Tavalyi negyedikeseim mindegyikének volt digitális eszköze, amikor „kütyünap” volt, hozták is lelkesen. Ja, hogy olyankor nagy volt a csend szünetben és nem akartak kimenni, focizni, az amúgy minden szünetben focizók…?
Ezek az előzmények. Aztán jött a koronavírus. Pár érdekes app birtokában, sok elmélettel és kevés gyakorlattal kezdődött a digitális oktatás, ami nem is annak indult.
Ferencz Ádám, 12. osztály: Akarom vissza a bajtársaimat!
Ez így mérföldekkel kényelmesebb. Nem kell bevágtatni a rendes, sokszor teljesíthetetlennek tetsző időpontban, kiesett egy csomó óra, amit valljuk be, eddig is feleslegesnek tartottunk, lényegében maradt, ami igazán fontos, és ez jó. Több az egyénileg elvégzendő feladat, de úgyis jobbszeretek Wordban dolgozni. A kézírás rovására sajnos, de jobbszeretek, és az sem utolsó, hogy a határidők nem túl szorosak, így azért jóval kevésbé éreztem kényszernek azt, ami történik (párat így is sikerült elmulasztani, de fátylat rája, megbocsátják). Summa: kevesebb az órád, kényelmes, meleg ágyikóban. Tehát annyira nincs így purgatórium szaga a fejemnek délutánra, mégis már azt kell mondanom, inkább legyen, csak eresszenek má’ ki. Látni akarom az embereket, találkozni random, beszélgetni, ellógni az első órát. Akarom vissza a bajtársaimat, na.
