„Különleges esemény volt a csodálatos, misztikus területen. Megtiszteltetés számomra, hogy részt vehettem, és hogy nagyszerű művészekkel együtt megélhettem ezeket a felejthetetlen élményeket. Mindig is lenyűgöztek az ázsiai művészek, akik amellett, hogy nagyon tehetségesek, csodálatos emberek is: nagyon szerények, öröm velük megosztani az alkotóműhelyt. Ami a Mustang kerületet illeti, elég kalandos eljutni oda, de megéri a fáradságot. Csodálatos vad tájak, 2800 és 3800 méter között változó terep, félig elhagyatott falvak, hindu és buddhista kolostorok…” – kezdte élménybeszámolóját Balog István, az Inter-Art Alapítvány elnöke.
A szervezők szerint az első nemzetközi szintű tábor a művészeten és a kultúrán keresztül kívánta népszerűsíteni Nepál leghagyományőrzőbb területét, Mustangot. Balog István elmondta: örül, hogy részt vehetett az úttörő művészeti programban, és otthonában ismerhette meg a nepáli művészetet. „Nepál csodálatos ország hatalmas kultúrával, amely megérdemli, hogy megismerjék és felfedezzék” – hangsúlyozta az enyedi művész.
Kulturális impressziók Nepálban
Kihasználva az alkalmat, a nepáli fesztivál megkezdése előtt néhány nappal Balog István egy Inter-Art rendezvényt szervezett a helyszínen, a Kulturális impressziók című vándorkiállítást. A gyűjtemény száz művész száz kisebb alkotását foglalja magába hat kontinens száz országából, és az Inter-Art Alapítvány tulajdonát képezi.
A gazdag kollekció kiállításmegnyitójára október 15-én került sor a Mcube Galériában, Lalitpurban. Az eseményt az Inter-Art Alapítvány szervezte a katmandui E-Arts Nepal Egyesülettel, illetve Asha Dangol projektkoordinátorral együttműködve.
A Kulturális impressziók vándorprojekt nagyszerű eredménye, hogy az interkulturalitást hangsúlyozza világszerte. Ezt az utazó projektet 2019-ben avatták fel Indonéziában, 2023-ban Etiópiában mutatták be, majd pedig a hazai művészetkedvelők számára is láthatóvá vált Gyulafehérváron és Zsilvásáron.
„A Kulturális impressziók címet azért választottam, mert véleményem szerint minden művész saját kultúrájának egyéni benyomását, etnikai identitásának mély tükrözését fejezi ki munkái révén. A kiállítás érzelmek, emlékek és érzések sokrétű keveréke, amely egy óriási kirakós játékként egyetlen, száz művész aláírásával ellátott kollektív munka. Ezek a kulturális benyomások bizonyítják a nemzetek és kultúrák összekapcsolódását, az együttélést és a kulturális együttműködést” – mondta Balog István, a kiállítás kurátora.
Balog István hozzátette: 2014-ben, Malajziában találkozott Asha Dangollal, a híres nepáli művésszel, akivel jó barátság alakult ki, és aki meghívta őt Nepálba, ennek köszönhetően juthatott el a távoli országba.
Művészit alkotni, közel a világ tetejéhez
Balog Istvánnak olyan élményekben lehetett része Nepálban, amelyek kevesek számára adatnak meg.
„A kiállítás után a művészcsapathoz csatlakoztam és hosszú és fárasztó út után megérkeztünk az alkotótáborba. Tudni kell azt, hogy Mustang Nepál leghagyományőrzőbb területe, két része van, az Alsó- és a Felső-Mustang. Ez utóbbi védett terület, csak külön engedéllyel lehet ide belépni és ötszáz dollárt kell fizetni ezért. Tulajdonképpen a sok turistától és amatőr alpinistától védik a Himalája tövében levő területet. Ez már nagyon közel van Tibethez, a legközelibb pont, amerre én jártam, nyolcvan kilométerre volt a határtól” – ismertette a művész.
Balog Istvánt a táj szépsége, az emberek kedvessége és az érintetlen formában fennmaradt hagyományok egyaránt lenyűgözték, és az élmény feledtette vele a fárasztó utat és a magasban fellépő oxigénhiányt.
„Mustang a Tibeti-fennsík része, itt ugyanazok a szokások és ugyanazt a nyelvet beszélik, mint Tibetben. Olyan helyeken is jártunk, ahol turista még nem fordult meg. Például részt vettünk egy hindu szertartáson, ahol csak én és egy lengyel művésznő voltunk más vallásúak, mégis bemehettünk – ilyen csak egyszer adódik az életben. Az is egyszeri lehetőség volt, hogy bepillanthattunk a nepáliak mindennapjaiba. Mivel a szervezők a tájegységet akarták népszerűsíteni, táncestet szerveztek az egyik világvégi faluban, ahol nyakukon virágkoszorúval, nagyon kedvesen fogadtak bennünket az ottaniak és nem tiltakoztak az ellen, hogy lefényképezzük őket. Volt alkalmam megismerni a helyi gasztronómiát, például ittam jaktejet és ettem jakvajat is”.
Az enyedi művész hozzátette: sajnos, a szép élményeket beárnyékolta az ott megtapasztalt szegénység. Megfigyelték, hogy nagyon kevés háznak van kéménye, mert nincs mivel fűteniük a házaikat, kevés arrafele a tűzifa. Nappal huszonkét fok körül volt a hőmérséklet, ekkor a kristálytiszta patakokban fürödtek és mostak, éjjel viszont nagyon lecsökkent a hőmérséklet. A művészek is fűtetlen szobában aludtak, de melegítőmatracon, így elviselhető volt a hideg.
„A hét nap nagyon nehéz volt, de megérte a fáradságot. Nem csupán a látottak kápráztattak el, hanem elsősorban az az energia, ami ott árad. Ötször jártam már Indiában, de itt még erősebb az energia, talán azért, mert az emberek sokkal kedvesebbek, mint más ázsiai országokban. Ami pedig a tábort és a szervezést illeti, semmi negatívumot nem tapasztaltam, pedig régóta nem vettem részt olyanon, ahol ne találtam volna semmi kifogásolnivalót” – összegzett a művész.
Balog Istvántól megtudtuk: négy napig alkottak, fejenként két-két alkotást hoztak létre, ezekből pedig két kiállítás született – az első Jomsom városában, a második pedig a fővárosban, Katmanduban –, és mindkettő nagyon pozitív fogadtatásban részesült.
