Polgár Levente Nagyenyedről teljesítette a Tor des Géants-ot, sérült személyként a világon elsőnek

Igaz történet kitartásról, elszántságról

Polgár Levente Nagyenyedről teljesítette a Tor des Géants-ot, sérült személyként a világon elsőnek
A Tor des Géants a világ egyik legnehezebb futóversenye, az olaszországi Valle d’Aosta nevű völgyben zajlik, minden év szeptemberében. Kiinduló- és zárópontja Courmayeur-ben van, egy gyönyörű alpesi községben, amelynek területén található a Mont Blanc.

A Tor des Géants hossza 330 kilométer, amelyet a versenyzőknek kevesebb, mint 150 óra alatt kell megtenniök. Az útvonalon 43 felüdülő pont van, ahol a versenyzők ehetnek, aludhatnak és szükség esetén orvosi ellátást kaphatnak. Ezen kívül létezik hét, 50 kilométerenként elhelyezett életmentő bázis, amelyekre a túra rendkívüli nehézsége miatt van szükség, hiszen halálos áldozata is volt már a megmérettetésnek. A legnagyobb kihívást nem elsősorban a nagy távolság és a sziklamászás, hanem inkább a viszontagságos, kiszámíthatatlan időjárással való szembenézés jelenti, hiszen gyakran napközben forró hőséget, éjjel pedig fagyokat kell kibírni, továbbá erős szelet, viharokat, sőt havazást is.

A versenyt 2010-ben rendezték meg először. Több kiadását félbe kellett szakítani egy vagy több napra, a szélsőséges időjárás miatt, például 2015-ben csak hatan teljesítették a távot. Egyébként a célba jutó sportolók aránya hatvan százalék körüli. A verseny rekorderei a férfiaknál Franco Collé, aki 2021-ben 66 óra és 43 perc alatt teljesítette a távot, a nőknél pedig Sabrina Verjee, aki 80 óra és 19 perc alatt ért célba 2022-ben. A szervezők 2017 óta GPS nyomkövető rendszert használnak, így pontosan meg tudják határozni mindenik atléta hollétét, átlagsebességét, hátralevő távját, a verseny honlapján pedig egy térképen bárki megtekintheti „élőben” ezeket az információkat.

A Tor des Géants történetében a nagyenyedi Polgár Levente az első a világon, akinek sérültként sikerült teljesítenie a távot, ebben áll rendkívüli teljesítménye. A sportoló részletesen beszámolt a Szabadságnak nemcsak a versenyről, hanem sokat mesélt magáról és arról is, mi ösztönzi határesetben az embert arra, hogy ne adja fel a küzdelmet.

A 42 éves Polgár Levente története cseppet sem hétköznapi, bár mindennapjait, saját bevallása szerint, egyszerű emberként próbálja megélni. Mindennapi kenyerét nem kétkezi, hanem egykezi munkával keresi meg, ugyanis első osztályos korában, hat-hétévesen, egy sajnálatos vonatbaleset következtében elveszítette a jobb karját. Életében a nagy fordulat 33-34 évesen következett be, amikor már nem bírta elviselni azt az egészségtelen életmódot, amelyet addig gyakorolt, no meg a száz kiló fölötti testsúlyt. Ezért elhatározta, hogy többet sportol, és elkezdett szaladni. A rendkívül ambíciózus fiatalember számára pozitív hatással volt az új kihívás, és elhatározta, hogy profi szinten fogja folytatni a szaladást, a sikerek pedig egymást követték. Azóta nagyon sok  maratont teljesített, amelyből sok hosszútávú. A félmaratonokat nem is győzi már számolni, otthon két cipősdoboznyi oklevele van az összes eddigi versenyéről.

Szintén ő az az ember, aki elsőként átszaladta az országot Zsombolyától Vama Veche-ig, az enyedi Invinctus Club színeiben,mégpedig háromszor: 2016-ban, 2020-ban és 2022-ben. Utóbbi, mint mondta, egy „jó bemelegítő volt a Tor des Géants-hoz”, bár előbbi sem egy könnyű feladat, főleg a Kárpátokat nehéz átszelni, elsősorban a medvéktől  tartott. „A Mont Blanc-i gigászi körön nem voltak vadállatok, csak mormoták meg fekete kecskék, ott másvalamitől kellett tartani” – tette hozzá nevetve a sportoló.

A Tor des Géants részleteiről tudakozódva Polgár Levente elmondta: ez a verseny abban különbözik az ultramaratontól, hogy sokkal durvább a terep és a szabályok is, illetve nagyobb a szintkülönbség, amit meg kell tenni, összesen huszonnégyezer, hiszen az útvonal három darab 3000 méteres csúcsot is magába foglal (a legmagasabb csúcs 3300 méter volt). A Red Bull ranglistája szerint, a világ legdurvább hasonló jellegű kilenc versenyéből a Tor des Géants a hatodik helyen áll. Az enyedi sportoló ezt 140 óra alatt teljesítette, ebből 9 óra alvással telt el, persze nem egyhuzamban, hanem másfél-kétórás „szundikálásokra” beosztva.

„Természetesen a távot csak úgy lehet teljesíteni, ha az ember pontosan és állandóan kiszámítja, mihez mennyi időre van szüksége, mikor kell egy kicsit lazítani. Még arra is ügyeltem, hogy harminc kilométerenként kicseréljem a zoknimat, mert tudtam, ha a láb megsérül, akkor fel kell adnom a versenyt. De nehogy azt képzelje valaki, hogy csak úgy végigsétáltunk a hegyeken, megmásztuk a sziklákat, elfogyott a 330 kilométer, és kész, meglett a teljesítmény. Ott bizony szaladni is kellett, hiszen másként nem teljesíthető 150 óra alatt a távolság!” – tette hozzá a sportoló.

Azt is elmondta: a verseny első szakaszában ráhúzott keményen, sokáig nem állt meg, hogy időelőnyhöz jusson, mert tudta, létezhetetlen, hogy ne merüljenek fel váratlan helyzetek, amelyek behozhatatlan hátrányba hozhatják.

Polgár Levente szerint a versenyen több váratlan kihívás is felmerült, kétszer az élete is kockán forgott: egyszer, amikor éjjel megsiklott a nedves sziklákon és lefele csúszott, alig tudta megállítani magát, másodszor pedig, amikor egy másik versenyző véletlenül kiakasztotta és leesett, szerencsére a hátizsákja felfogta az ütést, nem verte be a fejét. „A körülményeket megnehezítette a kétnapos vihar, azokról a torrenciális esőzésekről van szó, amik szeptemberben végigsöpörték Olszországot és a televízióban is beszámoltak ezekről. Ezen felül számomra a legrettenetesebbnek a hallucináció tűnt, amelyik a második éjszaka állt be nálam, az első háromezer méteres csúcsnál, egy adott pillanatban már csak tapogatózva tudtam továbbmenni. Tudtam, hogy létezik ilyesmi, hogy gyakran előáll ezeken a versenyeken, de nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz” – mesélte.

Arra a kérdésre, hogy ilyen extrém versenyeken mi az, ami arra készteti őt, hogy ne adja fel a küzdelmet, Polgár Levente ezt válaszolta: „Kétszáz kilométer után már fejben dől el a dolog. Mindvégig ott volt velem a támogatóim bíztatása illetve az az ambíció és dac, hogy megmutassam, mire vagyok képes, no meg elismerem, kell egy adag jó értelemben vett lököttség is. A legnehezebb pillanatokban, amikor csak te és az Isten vagy kint a semmi közepén, valahogy kiürül a tudatod, már nem gondolsz semmire... Aztán rájöttem, hogy ez az út tulajdonképpen arra volt jó, hogy megbékéljek önmagammal és megtaláljam saját magam. Igaz, még nem a Leventét, csupán a Levit találtam meg, de ki tudja, mit hoz a jövő? Az  sem kizárt, hogy még egyszer megpróbálom teljesíteni a Tor des Géants-ot.”

A sportolótól megtudtuk: a versenyen 1400-an vettek részt az idén, ebből 620-an teljesítették a távot. Romániából 5 versenyző ment, közülük háromnak sikerült célba érnie. Polgár Levente teljesítménye – a sérültsége mellett – azért is figyelemreméltó, mert semmilyen külső segítség nélkül, például saját technikai csapat vagy kísérő nélkül tette meg az utat, még egy támaszkarót sem vett magához. A verseny alatt nyolc kilogramot fogyott, viszont sérülésmentesen tért haza. Itthon a Fehér Megyei Prefektúra elismerő oklevéllel tűntette ki, mert „tisztességgel képviselte a megyét és a szülővárosát az országban és a világban”.

Kiváló teljesítményének köszönhetően, Polgár Levente külön meghívást kapott egy, a North Face által Malajziában rendezett extrém hegyfutási versenyre, amelyre november 2. és 5. között kerül sor, és amennyiben sikerül szponzorokat találnia, elfogadja az újabb kihívást is.
promedtudo2Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Szabadság, ahol Erdély és a nagyvilág legfrissebb hírei várnak rád

Szabadság, ahol Kolozsvár és Erdély legfrissebb hírei várnak rád