Igaz történet kitartásról, elszántságról
A Tor des Géants hossza 330 kilométer, amelyet a versenyzőknek kevesebb, mint 150 óra alatt kell megtenniök. Az útvonalon 43 felüdülő pont van, ahol a versenyzők ehetnek, aludhatnak és szükség esetén orvosi ellátást kaphatnak. Ezen kívül létezik hét, 50 kilométerenként elhelyezett életmentő bázis, amelyekre a túra rendkívüli nehézsége miatt van szükség, hiszen halálos áldozata is volt már a megmérettetésnek. A legnagyobb kihívást nem elsősorban a nagy távolság és a sziklamászás, hanem inkább a viszontagságos, kiszámíthatatlan időjárással való szembenézés jelenti, hiszen gyakran napközben forró hőséget, éjjel pedig fagyokat kell kibírni, továbbá erős szelet, viharokat, sőt havazást is.
A versenyt 2010-ben rendezték meg először. Több kiadását félbe kellett szakítani egy vagy több napra, a szélsőséges időjárás miatt, például 2015-ben csak hatan teljesítették a távot. Egyébként a célba jutó sportolók aránya hatvan százalék körüli. A verseny rekorderei a férfiaknál Franco Collé, aki 2021-ben 66 óra és 43 perc alatt teljesítette a távot, a nőknél pedig Sabrina Verjee, aki 80 óra és 19 perc alatt ért célba 2022-ben. A szervezők 2017 óta GPS nyomkövető rendszert használnak, így pontosan meg tudják határozni mindenik atléta hollétét, átlagsebességét, hátralevő távját, a verseny honlapján pedig egy térképen bárki megtekintheti „élőben” ezeket az információkat.
A Tor des Géants történetében a nagyenyedi Polgár Levente az első a világon, akinek sérültként sikerült teljesítenie a távot, ebben áll rendkívüli teljesítménye. A sportoló részletesen beszámolt a Szabadságnak nemcsak a versenyről, hanem sokat mesélt magáról és arról is, mi ösztönzi határesetben az embert arra, hogy ne adja fel a küzdelmet.
A 42 éves Polgár Levente története cseppet sem hétköznapi, bár mindennapjait, saját bevallása szerint, egyszerű emberként próbálja megélni. Mindennapi kenyerét nem kétkezi, hanem egykezi munkával keresi meg, ugyanis első osztályos korában, hat-hétévesen, egy sajnálatos vonatbaleset következtében elveszítette a jobb karját. Életében a nagy fordulat 33-34 évesen következett be, amikor már nem bírta elviselni azt az egészségtelen életmódot, amelyet addig gyakorolt, no meg a száz kiló fölötti testsúlyt. Ezért elhatározta, hogy többet sportol, és elkezdett szaladni. A rendkívül ambíciózus fiatalember számára pozitív hatással volt az új kihívás, és elhatározta, hogy profi szinten fogja folytatni a szaladást, a sikerek pedig egymást követték. Azóta nagyon sok maratont teljesített, amelyből sok hosszútávú. A félmaratonokat nem is győzi már számolni, otthon két cipősdoboznyi oklevele van az összes eddigi versenyéről.
Szintén ő az az ember, aki elsőként átszaladta az országot Zsombolyától Vama Veche-ig, az enyedi Invinctus Club színeiben,mégpedig háromszor: 2016-ban, 2020-ban és 2022-ben. Utóbbi, mint mondta, egy „jó bemelegítő volt a Tor des Géants-hoz”, bár előbbi sem egy könnyű feladat, főleg a Kárpátokat nehéz átszelni, elsősorban a medvéktől tartott. „A Mont Blanc-i gigászi körön nem voltak vadállatok, csak mormoták meg fekete kecskék, ott másvalamitől kellett tartani” – tette hozzá nevetve a sportoló.
A Tor des Géants részleteiről tudakozódva Polgár Levente elmondta: ez a verseny abban különbözik az ultramaratontól, hogy sokkal durvább a terep és a szabályok is, illetve nagyobb a szintkülönbség, amit meg kell tenni, összesen huszonnégyezer, hiszen az útvonal három darab 3000 méteres csúcsot is magába foglal (a legmagasabb csúcs 3300 méter volt). A Red Bull ranglistája szerint, a világ legdurvább hasonló jellegű kilenc versenyéből a Tor des Géants a hatodik helyen áll. Az enyedi sportoló ezt 140 óra alatt teljesítette, ebből 9 óra alvással telt el, persze nem egyhuzamban, hanem másfél-kétórás „szundikálásokra” beosztva.
„Természetesen a távot csak úgy lehet teljesíteni, ha az ember pontosan és állandóan kiszámítja, mihez mennyi időre van szüksége, mikor kell egy kicsit lazítani. Még arra is ügyeltem, hogy harminc kilométerenként kicseréljem a zoknimat, mert tudtam, ha a láb megsérül, akkor fel kell adnom a versenyt. De nehogy azt képzelje valaki, hogy csak úgy végigsétáltunk a hegyeken, megmásztuk a sziklákat, elfogyott a 330 kilométer, és kész, meglett a teljesítmény. Ott bizony szaladni is kellett, hiszen másként nem teljesíthető 150 óra alatt a távolság!” – tette hozzá a sportoló.
Azt is elmondta: a verseny első szakaszában ráhúzott keményen, sokáig nem állt meg, hogy időelőnyhöz jusson, mert tudta, létezhetetlen, hogy ne merüljenek fel váratlan helyzetek, amelyek behozhatatlan hátrányba hozhatják.
Polgár Levente szerint a versenyen több váratlan kihívás is felmerült, kétszer az élete is kockán forgott: egyszer, amikor éjjel megsiklott a nedves sziklákon és lefele csúszott, alig tudta megállítani magát, másodszor pedig, amikor egy másik versenyző véletlenül kiakasztotta és leesett, szerencsére a hátizsákja felfogta az ütést, nem verte be a fejét. „A körülményeket megnehezítette a kétnapos vihar, azokról a torrenciális esőzésekről van szó, amik szeptemberben végigsöpörték Olszországot és a televízióban is beszámoltak ezekről. Ezen felül számomra a legrettenetesebbnek a hallucináció tűnt, amelyik a második éjszaka állt be nálam, az első háromezer méteres csúcsnál, egy adott pillanatban már csak tapogatózva tudtam továbbmenni. Tudtam, hogy létezik ilyesmi, hogy gyakran előáll ezeken a versenyeken, de nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz” – mesélte.
Arra a kérdésre, hogy ilyen extrém versenyeken mi az, ami arra készteti őt, hogy ne adja fel a küzdelmet, Polgár Levente ezt válaszolta: „Kétszáz kilométer után már fejben dől el a dolog. Mindvégig ott volt velem a támogatóim bíztatása illetve az az ambíció és dac, hogy megmutassam, mire vagyok képes, no meg elismerem, kell egy adag jó értelemben vett lököttség is. A legnehezebb pillanatokban, amikor csak te és az Isten vagy kint a semmi közepén, valahogy kiürül a tudatod, már nem gondolsz semmire... Aztán rájöttem, hogy ez az út tulajdonképpen arra volt jó, hogy megbékéljek önmagammal és megtaláljam saját magam. Igaz, még nem a Leventét, csupán a Levit találtam meg, de ki tudja, mit hoz a jövő? Az sem kizárt, hogy még egyszer megpróbálom teljesíteni a Tor des Géants-ot.”
A sportolótól megtudtuk: a versenyen 1400-an vettek részt az idén, ebből 620-an teljesítették a távot. Romániából 5 versenyző ment, közülük háromnak sikerült célba érnie. Polgár Levente teljesítménye – a sérültsége mellett – azért is figyelemreméltó, mert semmilyen külső segítség nélkül, például saját technikai csapat vagy kísérő nélkül tette meg az utat, még egy támaszkarót sem vett magához. A verseny alatt nyolc kilogramot fogyott, viszont sérülésmentesen tért haza. Itthon a Fehér Megyei Prefektúra elismerő oklevéllel tűntette ki, mert „tisztességgel képviselte a megyét és a szülővárosát az országban és a világban”.
