KUN-GAZDA SÁRA ANNA
A Kis-Retyezát egyik jól ismert látványossága a 2014 méter magas Jorgován-kő (Piatra Iorgovanului) mészkősziklája. A csúcs felé vezető túraút Petrozsénytól 50 kilométerre, a Iarului-völgy kempingjétől indul, a Szkorota-szoros után, a főúttól jobbra. A főútról letérve, egy kis patak partján, a fenyők árnyékában tudjuk leparkolni az autót. A nyári szezonban kempingezésre is van lehetőség saját sátorral, de akár a kempingben bérelhető, mindennel felszerelt, jurtákhoz hasonló sátrakban is megszállhatunk. Bármelyik lehetőséget választjuk, a tisztálkodás biztosított.
A Jorgován-kőhöz a piros háromszög jelzésű út vezet, ennek megtétele mintegy két és fél órányi gyaloglást igényel. Az útvonal hossza oda-vissza 7 kilométer, a szintkülönbség közel 800 méter. Az első turistajelzések az erdőből indulnak, a kempingtől jobbra. Ha a táblák nem is jó minőségűek, a jelzések könnyen megtalálhatók.
Április elsején jártunk ott, napfényes reggelen, 10 óra körül indultunk. Az útvonal első szakasza lombhullató erdőn át vezet, egyébként a túraút egészen a csúcsig folyamatosan emelkedik. Ahogy egyre feljebb haladunk, elkezdenek megjelenni a fenyők is, majd lassan teljesen átveszik a lombhullató fák helyét. Mintegy 90 perc kapaszkodás után törpefenyők közé értünk. Örömünkre, a füves részek tele voltak kárpáti sáfránnyal (Crocus heuffelianus), tervünkben volt ugyanis, hogy ellátogatunk a Fogarasi-havasokba kimondottan azért, hogy láthassuk ezeket a gyönyörű tavaszi virágokat, de így már ez az élmény is megvolt. Kicsit elidőztünk itt, megcsodáltuk az éledő növényzetet, és persze a csodaszép panorámát – a hátunk mögött egyre jobban kirajzolódott az Oslea-gerinc, még zergét is láttunk a távolban. Arról beszéltünk, hova is vezet az út, a távolban vajon látszik-e a Jorgován-kő. Innen még nem volt látható, de az már nyilvánvaló volt, hogy hó lesz – ezt amúgy sejtettük.
A törpefenyők között, az útvonal első részén még nem volt hó, meszes kőzeteken haladtunk előre a kis fenyők között, majd elértünk a hóréteghez is. Elég meleg tavaszi napok után lévén, a hó puha és kissé olvadt, vizes volt, de mivel a hóréteg nem volt vastag, jól tudtunk haladni. Az útvonalon elénk került egy nagy szikla, amelyre bizony fel kellett másznunk: ha a túrázó elér idáig, jó ha tudja, hogy már közel jár a célhoz, innen úgy 30 perc még a csúcs. Ahogy elhagytuk a sziklát, megláttuk, hova is vezet az utunk, hiszen hirtelen elénk tornyosult a Jorgován-kő. Hogy még motiváltabbak legyünk, tőlünk jobbra előbukkantak a Nagy-Retyezát első csúcsai. Az útvonal utolsó részét nehezebben tettük meg, mivel a hóréteg vastagabb volt, illetve olvadt, ezért néhol jól besüllyedtünk. Az időbe azonban belefértünk, ugyanis két és fél óra alatt felértünk a csúcsra. A szép idő végig kitartott, csak fent fújt a szél, ezért nem is maradtunk sokat. A csúcsról tisztán látszik a Nagy-Retyezát főgerince, valamint a Kis-Retyezát vonulatai, a hátunknál az Oslea-gerinc, amelyet reméljük, hogy mielőbb végigjárunk majd.
A visszaúton, ahogy ereszkedtünk le, egyre melegebb lett. Könnyen és hamar lejutottunk a kempinghez, három óra felé már az autónál voltunk, s uzsonnáztunk. Még kicsit maradtunk, bejártuk a kemping területét. Láttuk, hogy itt is kinyíltak a sáfárnyok, több autó is érkezett, az emberek sétáltak, fényképeződtek, piknikeztek.
Április elseje volt, a madarak világnapja, ezért innen az utunk Nuksóra (Nucşoara) felé vezetett, a Retyezát Nemzeti Park adminisztrációs központjába, ahol a jeles nap alkalomból bagolybemutatót és bagolylest szerveztek. A bemutató során megismerhettük az összes bagolyfajt, ami Romániában él. A bagolyles viszont nem volt túl „baráti”, mivel végig erős szél fújt, de számunkra így is maradandó élményt jelentett.
Ismét tartalmas nap volt a hátunk mögött, megtett kilométerek, szaporodó élmények...
