Először a vadregényes szurdokvölgybe mentünk, hogy legalább ezt járjuk be szárazon a délutánra beígért eső előtt. A Fehérkői-szurdokvölgy vagy Fehérkői-szoros a Királyerdő-hegységben, a biharrósai medence felső részében található. Helyileg Biharrósa, a kristálybarlang és az Albioara-völgy sziklaszurdoka háromszögének közepén fekszik. A Fehérkői-szurdokvölgy természetvédelmi terület. Maga a szoros alig két kilométer, de nagyon változatos képet mutat, több kisebb-nagyobb barlang bújik meg a hatalmas, függőleges sziklafalak és különleges sziklaképződmények között, számos karsztforrás és víznyelő is található itt. A szorosban való haladás során többször át kell kelni a szurdokban csordogáló, azaz most inkább hömpölygő, medréből néha kilépő patakon, amit kiépített kis fahidak biztosítanak. Kirándulásunk során egy körutat jártunk be, a patak mentén indultunk be a szorosba, majd a szoros végéhez közeledve a sziklafal tetejére vezető turistaúton haladva értünk el előbb egy természetes, majd egy kiépített kilátót, mindkettőről nagyszerűen belátható ez a csodálatos, vadregényes szoros.
A Fehérkő-szurdokvölgyben működik egy via ferrata útvonal, amit a turisták megfelelő felszereléssel, saját felelősségre használhatnak. Egy kis csoport éppen akkor indult a nagy kalandra, volt szerencsénk látni őket falmászás közben és a sziklafal tetején is.
A Rosia-patak szurdokvölgyének számtalan barlangja közül a legszebbet látogattuk meg, a Farcu-kristálybarlangot, amely az egykor itt működő bauxitbányában rejtőzött, senki sem tudott róla. 1987-ben egy robbantás során fedezték fel. Jó néhány évbe telt, amíg kiépítették, látogathatóvá tették. A legújabb technológiával berendezett és kivilágított kristálybarlang 2012. augusztus 18-án nyitotta meg kapuit. Azóta látogatók ezreit kápráztatták el a csodálatos színekben pompázó, csillogó kalcitkristályok, amelyek a mennyezetről és az oldalfalakról csüngnek alá. Úgy érzi magát itt az ember, mintha egy ékszerdoboz belsejébe került volna. Nem tudunk betelni a csodálatos látvánnyal, mindent le akarunk fényképezni, de sajnos a fényképek nem tudják visszaadni azt a sok gyönyörűséget, amit a saját szemünkkel láthatunk, legfeljebb emlékeztetnek rá.
Június 7-re viszont, amikor a Szolcsvai-búvópatakhoz kirándultunk, végre megérkezett a kánikula. Nem bántuk, mert annyit fagyoskodtunk májusban, hogy most már jól esett a meleg, még akkor is, ha kicsit hirtelen is jött. Kirándulásunk során a Torockói-hegységben barangoltunk. Ez a hegység nem a nagy magasságokkal, hanem a táj változatosságával kecsegteti a túrázókat. A látványosságot a hegység geológiai változatossága nyújtja. A folyóvizek vájta mély szorosok, a hatalmas mészkősziklák, kisebb-nagyobb völgyek, barlangok, látványos karsztjelenségek, pompás kilátást nyújtó ormok, lelket nyugtató, virágokkal teli havasi legelők vonzó célpontot jelentenek a turisták számára. Ezen a kirándulásunkon a Szolcsvai-búvópatak föld feletti részeit látogattuk meg. A búvópatak azt jelenti, hogy a patak egy helyen eltűnik, elbújik a föld alá, és máshol előbukkan. A Szolcsvai-búvópatak esetében három patak vize, a Szárazvölgy-, a Poieni- és a Ponor-pataké tűnik el a hegy gyomrában, hogy onnan előbújva Szolcsva-patak néven folytassa útját.
Túránk az Aranyos völgyéből indult Alsószolcsvától, ahol egy lengőhídon keltünk át a folyó túlsó partjára. Innen a kék kereszt turistajelzést követve kb. öt km után érkeztünk meg a kifolyáshoz, azaz a Szolcsvai-búvópatak barlangjához (Peștera Huda lui Papară). A barlang szája négy méter széles, 35 méter magas, kissé elferdült, hatalmas gótikus kapura emlékeztető nyílás, felette még 50–60 m magas sziklafal emelkedik. Félelmetes benyomást tesz a látogatóra a komor hangulatot árasztó, hatalmas szürke sziklafal, az uralkodó félhomály és a barlangszájon át kiáramló hideg levegő. A barlangkijárat szinte egész szélességét kitölti a sziklaomladékok közt zúgó patak. Hatalmas köveken bukdácsolva közelíthető csak meg kissé a kiömlés, fotózás céljából bemenni a barlangba szigorúan tilos.
A barlangkijárattól (tszf. 550 m) keskeny gyalogösvényen folytattuk utunkat folyamatosan emelkedve a 800 m magasságban található nyeregig, a kereszthez. Innen már könnyűszerrel megközelíthető a kilátó, ahonnan a Poieni-patak 70–80 m magas vízesése (Cascada Vânătările Ponorului) látható. Ez volt túránk leglátványosabb része. A befolyás vidéke sem sokkal barátságosabb a már előzőleg látott kifolyás vidékénél. A szürkéskék színű sziklafalról lezúduló Poieni-patak vizét a sziklafal aljában nyeli el a barlang, akárcsak a Szárazvölgy- és a Ponor-patak vizét, majd együtt folytatják útjukat a hatalmas földalatti barlangban a kiömlésig.
Kirándulásunk változatos helyeken vezetett, a kiömlés és a befolyás komorságát, illetve borzongató hűvösségét oldotta a madárdalos erdei séta, a napfényben fürdő vadvirágos rét, a csodálatos panoráma és csoportunk vidámsága.
Veled barangoltunk
Váratlanul ért a szomorú hír, hogy elhagyott bennünket Zsigmond Enikő (1944–2025) geológus, földrajzi és turisztikai szakíró, idegenvezető.
Ki ne ismerte volna Enikőt, hiszen hétről hétre együtt barangoltunk vele a Kolozsvári Rádió hullámhosszán, Erdély szebbnél szebb tájain. Együtt hódítottuk meg a csúcsokat, együtt fedeztük fel a barlangokat, a vadregényes szorosokat, ismertük meg történelmünk jeles helyszíneit, együtt csodáltuk az erdélyi táj szépségeit, a havasi virágokat, hiszen mindezekről úgy tudott mesélni, hogy a hallgató szinte részese volt a kalandnak. A kolozsvári EKE-sek azonban nemcsak virtuálisan barangoltak vele. Nekünk megadatott, hogy jó néhányszor együtt kiránduljunk vele itthon és külföldön egyaránt, többször is vezette székelyföldi kirándulásainkat, amelyek során általunk kevésbé ismert helyeket kerestünk fel. A vándortáborokban vezetett túrái is felejthetetlenek voltak. Csodálattal hallgattuk könyvbemutatóit, előadásait amerikai, izlandi útjairól, gyönyörködtünk az ott készült képekben, érdeklődéssel olvastuk az Erdélyi Gyopárban megjelent cikkeit.
Reményik Sándor egyik gyönyörű versének néhány sorával búcsúzunk a mindig vidám túratárstól, jó baráttól. Nyugodjál békében!
…Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.
Kovács D. Zsuzsa
