Idétlen idők

Többnyire nehezen hozok döntéseket, fontolgatós vagyok, bár az élet hozta, hogy szakmámnál fogva jócskán vannak pikk-pakk helyzetek, ahol nem árt az ultragyors reakcióidő. A jelzőkkel is elbíbelődöm, árnyalatokat keresek, egyrészt hogy minél pontosabban fogalmazzak, másfelől meg hogy ha lehet, ne sértsek, horzsoljak. Most viszont másmilyen állapotok dúlnak, kénytelen vagyok szikáran fogalmazni még akkor is, ha ott a veszély: a szövegből kiáltvány lesz végül, nem újságcikk. Mert úgy vélem, nincs idő. Ha mégis, hát vészesen fogy.

A decemberi választási kavalkád után már az ügyvezető kormány is kiírhatta volna az újra starthelyzetbe rendelt választásokat. Megalakulása után a második Ciolacu-kabinet rögvest eskütétel után, vagyis ünnepek előtt kiadhatott volna egy ilyen rendeletet. A költségvetést ugyan lehetetlen volt szilveszterig átgyúrni, de azért túlzás, hogy örvendenünk kell, ha február elejére összejön.

Sorozatos halogatások, odázások, érthetetlen vacakolás. Most, amikor helyzet van, gigászi nagy H betűs – bár mondom, nem kenyerem a pánikolós pátoszba mártott pennaforgatás. De válság van, többrendbéli, és a legindokoltabb kríziskezelés a kezdeményezés megőrzése. Ez pedig időzítésről, ütemérzékről szól. Ami most totális hiánycikk. Valahogy mégis marad idő a koalícióban egymás froclizására, gyenge testcselekre, mélyröptű poénokra. És meglepő döntésekre. A választásokra vonatkozó kormányrendeletben például egy ilyen gyöngyszem csillog: a május negyedikei voksnapon, amikor idehaza és külhonban egyaránt zajlik a szavazás, a tőlünk nyugatra levők, mármint idősávban eltérőek, a honi 21 óráig voksolhatnak. Hogy ne befolyásolják az eredményt – érvelnek a rendelet kiagyalói. Azon kívül, hogy „zseniális” a negyedike, mint időpont (ugyanis csütörtököt mondunk május elsején idén, rá jön a mindenkori bónusz péntek + a szombat, vasárnapn levezetésként – avagy maradék erőnkkel – majd voksolunk, piknikekből dubajokból, citybrékekből visszatérve), mintha arra gyúrtak volna a rendelet megalkotói (ez azért az eredményhez képest preciőz kifejezés), hogy minél enyhébb legyen a jelenlét. A külhoni módosítás beillesztésekor bizonyára megfeledkeztek két dologról: hogy eddig senkit sem zavart, ha saját idő szerint kilencig szavazott mondjuk Los Angelesben, illetve hogy ezzel a döntéssel meredeken szembemennek az eddigi (és ezúttal is érvényes) szándékkal, ami a diaszpórának minél kedvezőbb voksfeltételeket biztosított: egyetlen nap helyett a háromnaposra bővített szavazás+ a voksolási helyszínek alaposan megnövelt száma. Nagyjából ugyanazt a hibát követik el, mint Teodor Meleșcanu egykoron 2014-ben (és 2019-ben). Iohannis első győzelmét nagyrészt a nyugatra szakadt hazánkfiainak protest-szavazatai hozták, miután a választásokat rendező kormány alulszervezte a külföldi voksolást, mi több, szerencsétlenül kommunikált az ebből fakadó feszültségekre reagálva.

Ismétlem, talán a monotematikus mantrázás veszélyét is vállalva: nincs idő vesztegetni való, nem kapkodásra és féktelen improvizációkra biztatok, de haladéktalanul meghozott, megindokolt,egyértelmű döntésekre és koherens intézkedésekre. Még akkor is, ha a feszített ritmus, meg a népszerűtlen jelleg eleve rizikót, hibaszázalékot csempész „a közjóra való törekvés” hétköznapi erőfeszítéseibe.

 

promedtudo2Hirdetés

A rovat cikkei

Május 4-én lesz az elnökválasztás első fordulója és május 18-án a második forduló – döntöttek a kormánykoalíciós pártok vezetői. A másik napirendi pont a szerda délutáni tanácskozáson a koalíció elnökjelöltjével kapcsolatos helyzet tisztázása volt, miután Crin Antonescu bejelentette, hogy „önszántából” felfüggeszti jelöltségét. A Szociáldemokrata ípártból (PSD), a Nemzeti Liberális Pártból (PNL), az RMDSZ-ből és a nem magyar nemzeti kisebbségek vezetőiből álló koalíció képviselői megerősítették: Crin Antonescu volt liberális politikus marad a koalíció jelöltje az elnökválasztáson.
Belpol