Időközben napvilágot látott egy felmérés is. Az Avangarde adatai szerint, ha most vasárnap lennének a választások, Călin Georgescura a megkérdezettek 38 százaléka voksolna, Crin Antonescu a második 25 százalékkal. Az időközben bejelentkezett Nicușor Dan bukaresti főpolgármester 17 százalékot érne el, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke, a szélsőségesen nacionalista George Simion pedig 6 százalékot. Ugyanannyit, mint az érvénytelenített decemberi elnökválasztás második fordulójába bejutott Elena Lasconi, a Mentsétek meg Romániát jelöltje (USR). Ha Georgescu és Antonescu kerülne a második fordulóba, az előbbi 39 százalékot kapna, míg a koalíció jelöltje 38 százalékot - a bizonytalanok aránya 23 százalék. Mind Nicușor Dan, mind Elena Lasconi kisebb eséllyel vennék fel a harcot az oroszbarát nyilatkozatairól, vasgárdista kötődéseiről és egyéb őrültségeiről ismertté vált, pártfüggetlenként tetszelgő Georgescunál – jelzi a felmérés.
Bár a novemberi fiaskó után fenntartásokkal illene kezeli az ilyen előrejelzéseket – mint tudjuk, Georgescunak a legoptimistább közvélemény-kutatás sem adott 10 százaléknál többet két nappal az első forduló előtt, hogy aztán a szavazatok 22,94 százalékával első helyre ugorjon – annyi mindenképpen látszik: Georgescu támogatottsága két hónap alatt tovább erősödött. Mindez annak ellenére, hogy a különböző fórumokon kimerítő elemzések, podcastek, kisvideók, kabarék özöne próbálja szembesíteni a Georgescu-hívőket arról, hogy mekkora átverés áldozatai.
Úgy tűnik, az Alkotmánybíróság döntése, (megkésett) magyarázata nemhogy helyre tette volna a dolgokat, ellenkezőleg! Az újabb Ciolacu-kormány, a hatalomba ragadt Klaus Iohannis, most pedig az alternatívának szánt régi jó Antonescu előkotorászása mindenről üzen a változásért kiáltó választónak, csak arról nem, hogy valamiféle beígért fordulatra készül a politikai elit.
A nem véletlenül elbizonytalanodott Antonescura embert próbáló feladat vár tehát: egyszerre kell megszólítania, elhódítania az AUR-tól és a Diana Șoșoacă-féle SOS-től a Georgescuhoz pártolt szélsőségesen nacionalistákat, ugyanakkor az erdélyi magyarokat is – ha már közös a jelölt. Üzennie kell nemcsak az alacsony iskolázottságú, tudatlan, könnyen manipulálható, az „aranykorszak” iránt nosztalgiázó, összeesküvés-elméletekben hívő, az újtól rettegő, a másságot elutasító tömegeknek, hanem a politikában tájékozatlan, de a politikusoktól érthető módon megcsömörlött jóhiszemű értelmiségieknek, vállalkozóknak, akik az egyetlen tiltakozási lehetőséget, a politikai osztály megbüntetését a georgescuk támogatásában látják. Nem számolnak azzal, hogy ez spéci most a nagyobbik rossz. Vagy ott van a diaszpóra, a külföldi munkavállalók tömegei, akik családjukat hátrahagyva külföldön keresik a boldogulást, és akiknek proteszt-szavazatai szintén Georgescu malmára hajtották a vizet. És még sorolhatnánk. Csalódott milliók, mennyi frusztráció, bizonytalanság! Ez adja Georgescu erejét, hatalmát - volt mire építeni az úgymond független jelöltet pályára küldőknek a kampányt!
Hogy mennyire sikerül beváltania a hozzá fűzött reményeket Crin Antonescunak? Valljuk be, nagy választása azért nem volt a koalíciónak, ami az elnökjelölt személyét illeti. Kellett, gondolom, mindenekelőtt olyan valaki, aki ismeri a műfajt, tudja, hogyan működik a politika a Dâmbovița partján. Nincsenek illúziói, ambíciója, bizonyítási kényszere viszont annál nagyobb: az önkéntes száműzetésből váratlanul visszakönyörgött Antonescu elégtételt vehet a múltbeli sérelmekért, ez rendszerint hatalmas energiák felszabadítója lehet. Profi szónok, ez a sokéves elvonulás pedig felér egy jó kis „megtisztulással”, bár ezen kell még dolgozni. Fogott már kezet választóval, különösebb lelki tusa nélkül tud „szuverenistára” vagy épp „unionistára” kapcsolni a helyzettől és rendeléstől függően. A szociáldemokraták irányába is elfogadható. Marcel Ciolacu novemberi leszereplése után a PSD mintha könnyebben beletörődött volna abba, hogy nem saját elnökjelölttel indul májusban, arról nem is beszélve, hogy a megboldogult Szociál-liberális Szövetség (USL) idején Antonescu volt már közös PSD-PNL elnökjelölt – amíg Victor Ponta át nem verte. Fontos lehet az ismertség is, még akkor is, ha nem feltétlenül jó dolgok jutnak a választó eszébe arról a korszakról. De egy ismert jelöltet „kifehéríteni” minden bizonnyal könnyebb s gyorsabb, mint például egy tisztességes, becsületes, rektort, akadémikust „felépíteni”„eladni” a rendelkezésre álló rövid idő alatt.
Antonescu tehát startra készen. Mint mondtam, nem lesz könnyű dolga. Meggyőzni a választót arról, hogy ez a politikai garnitúra garanciája lehet a biztonságnak, jólétnek, demokráciának jelen pillanatban sokkal nehezebb, mint elhitetni, hogy a Föld lapos, a kóla mikrocsippeket tartalmaz, és hogy a németek milliószámra jönnek majd Romániába munkáért kunyerálni. (Ahogy azt Georgescu vallja…)
