Az egyfordulós versus kétfordulós polgármester-választás témája évek óta megosztja a romániai politikát. A Szociáldemokrata Pártnak (PSD) egyértelműen a jelenlegi egyfordulós változat az előnyös, hiszen ez a rendszer a tisztségben levő polgármestereknek kedvez. Egyrészt a négy év alatt szerzett ismertségük okán, másrészt mert mandátumuk alatt rendszerint volt idejük kiépíteni olyan kapcsolatrendszert, amely segítségével az esetek többségében biztosítani tudják hatalmi pozíciójuk megőrzését – akkor is, ha ezt nem feltétlenül indokolja bármiféle siker. 2020-ban a 3176 polgármesteri hivatal közül 1362 élére került PSD-s polgármester, feltételezhetően a 2024-es választások alkalmával sem akar rosszabbul teljesíteni a párt.
Az RMDSZ-matematika szerint a jelenlegi polgármestereinek 20 százalékát elveszítené, amennyiben érvénye lép a kétfordulós rendszer, hiszen megalapozott az aggodalom, hogy a második körben a román jelöltek összefognak a magyar versenytárs ellen.
Az AUR és az USR arra számít, hogy a második fordulót megelőző egyezkedések során tudják majd növelni befolyásukat, egy-egy alpolgármesteri, vagy más fontos tisztségért cserébe támogatva ezt vagy azt a jelöltet. Nyilván az indoklás költőibb: a többpárti összefogás által támogatott jelöltnek nagyobb a legitimitása, mint annak, aki például harminc valahány százalékkal nyer mandátumot az első körben, állítják. És azt is: az egyfordulós rendszer alkalmazása óta drasztikusan csökkent az új polgármesterek száma.
A Nemzeti Liberális Pártnak (PNL) egyelőre nincs egységes álláspontja ebben a kérdésben. Emil Boc kolozsvári polgármester szerint például „demokratikusabb” a kétfordulós, elsősorban a már említett legitimitás-érvet hozva fel mellette. A kétfordulós rendszer bizonyos településeken előnyös a liberálisok számára is, máshol viszont nem. El kell végezniük bizonyos kalkulusokat, s majd csak azután foglalnak állást, ígérik. Addig is marad a tartózkodás-időhúzás taktikája - tehetjük hozzá. (A PSD különben nem reagálta túl a dolgot, egyelőre legalábbis, csak finomam megjegyezte: „Pajtások, mintha nem erről lett volna szó a koalícióban!”)
Bárhogy is legyen, néhány tanulság azért levonható a történetből. Egyrészt, hogy az USR, lám, nem tudja elkerülni, hogy ne mindig az AUR-ral kerüljön egy oldalra. De mintha nem is törekedne erre különösebben – kezdenek ők maguk is teljesen elaurosodni. Akiben volt annyi kíváncsiság és elolvasta az USR-seknek a Tánczos Barna RMDSZ-es környezetvédelmi miniszter ellen benyújtott egyszerű bizalmatlansági indítványt, néhány paragrafus után önkéntelenül visszalapozott azt keresve a címoldalon, hogy akkor most USR-s vagy AUR-os szöveget tart a kezében. Az a gyűlöletkeltő magyarellenesség, amit oda összehordtak, nem sok jót ígér az identitásválságban szenvedő, irányt vesztett uszérések pártjának jövőjét illetően. Mert az okés, hogy egy ellenzéki párt megfogalmazza kifogásait a kormány valamelyik miniszterével szemben, de etnikai élet adva a mondanivalónak, és arra kihegyezni az indítványt, hogy a romániai környezetvédelmi gondok mögött szándékosság, magyar konspiráció húzódik, nem csak méltatlan hangvétel Románia parlamentjében, de veszélyes is.
A másik dolog… vajon csak nekem tűnik enyhe liberális zsarolásnak a keddi eset? Egy kis figyelemfelkeltő manőver a kormányfő-pártelnök-tábornok részéről? Diszkrét erődemonstráció az egyfordulóban érdekelt koalíciós partnerek előtt? Csakhogy lássák, valójában kicsodán-micsodán is “fordul” végül a forduló…
