Sărmaș civil foglalkozását tekintve távközlési mérnök, a magas intelligenciájú emberek „klubjának”, a Mensa nevű nemzetközi egyesületnek tagja. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) Kolozs megyei szervezetének belharcaiban járatlanok számára nem világos, hogy végül Boc zárta ki riválisát, vagy Sărmaș rugatta ki magát a pártból, tény, hogy a liberálisok listáján mandátumot szerző Kolozs megyei képviselő néhány hónapja bejelentette: függetlenként indul a polgármesterválasztáson.
Mindeközben szárnyra kaptak olyan híresztelések, miszerint Boc nem is fogja kitölteni mandátumát. Egyesek szerint Brüsszelbe készül, ez a forgatókönyv azonban esett, hiszen nem indult az EP-választáson. Mások arra esküsznek: a polgármester valami nyugdíjas állásra vágyik, ilyennek számít Romániában az Alkotmánybíróság, illetve az államfői tisztség. (Egyes – korai - mérések szerint erre különben jó esélye van ismertsége és – többé-kevésbé megalapozott – „jó gazda” hírneve okán.)
Emil Boc többször és nagyon határozottan cáfolta, hogy elkívánkozna Kolozsvárról, persze az ilyesmi a politikában – mint tudjuk - nem sokat jelent. Annál is inkább, mert 2008-2012 között, alig néhány hónappal második polgármesteri mandátuma elnyerése után akkori pártelnöke, Traian Băsescu őt bízta meg a kormányalakítással. Boc nem hagyta ki a vissza nem térő lehetőséget. Kolozsvárra bukott miniszterelnökként oldalgott vissza, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta. Összejött neki. 2012-ben harmadszorra is mandátumot nyert – néhány százalék előnnyel a liberális Marius Nicoarával szemben. 2016-ban már ő is a liberális színekben indult. Negyedszerre. És nyert kemény 64 százalékkal. A kovid-járvány árnyékában tartott 2020-as helyhatósági választásokon pedig elsöprő sikert aratott, a kolozsváriak 74,76 százaléka szavazott rá.
A rossz emlékű Gheorghe Funart 2004-ben leváltó Boc regnálása alatt időközben felnőtt egy nemzedék, aki nem is ismer más polgármestert. De nem ártana a váltás – gondolják sokat. Az 1985-ös születésű, s mint ilyen az Y nemzedékhez tartozó Sabin Sărmaș elsősorban épp ezt a fiatal generációt célozta meg üzeneteivel. Ha arra gondolunk, hogy koratavaszig a jelölt nem számított különösebben ismert figurának a városban, az általa elért 29,41 százalék figyelemreméltó eredmény. Persze, az ilyen „făt frumos din lacrimă”, vagyis hát „könnycsepp királyfi” csak a mesékben van, a valóságban rendszerint profi, és bőkezűen megfinanszírozott választási kampány szüleménye. A „függetlenség” – bármit is jelentsen - pedig komoly plusz ebben a politikusokból kiábrándult társadalomban – még akkor is, ha ez gyanúsan friss. (Az más kérdés, hogy mit ér a a független polgármester piacon, amikor a kormány a támogatásokat osztja…)
Polgármesterünk fölött kezd tehát eljárni az idő. Az immár húsz éve tartó Boc-érának fiatal felnőttjei ugyanis nem a hajdanvolt Funar-korszakhoz vagy a Kárpátokon túli településekhez viszonyítanak, hanem az európai városokhoz. Ahova van még mit fejlődnie Kolozsvárnak. Panaszolják, a lakosság közvetlen részvétele a különböző projektek beindításában csupán illúzió, a digitalizáció mértéke alacsony, a zöldövezeteket folyamatosan megnyirbálják, az ingatlanmaffia – hiába állítja ellenkezőjét a polgármester - igenis maga alá gyűrte a várost. A közlekedés horror volt és maradt - a Boc-adminisztráció egyszerűen nem tud lépést tartani a város fejlődésével. Kolozsvár élhetetlen város – mondják elsősorban a fiatal családosok, akik egyre inkább azt érzik, Boc nem garancia a méltányosabb életkörülmények megteremtésére.
A belvárosi utcák felújítása banális, de tipikus példája annak, ahogyan Kolozsváron a nagy beruházások sorsa alakul: az egész ügymenetet a kiszámíthatatlanság, kapkodás, határidők sorozatos eltolódása, munkaerőhiány jellemezte. („Belekezdünk, de nem látjuk a végét” – fíling.) Az eredmény pedig sok esetben kívánnivalót hagy maga után. Persze, drónmagasságból, konfettiesőben mindez nem látszik. A Facebookot elárasztják a csoda-fotók az op art térkövezésről a Bolyai utcában, de nem kell messze menni, hogy megtapasztald: a felújított terek burkolata ott is össze-vissza van, és veszélyes az arra járók fizikai épségére, ahol nem a tervező kreativitása diktálta a formát. A kolozsváriaknak az az érzése lehet, hogy a korszerűsítés, infrastruktúrafejlesztés óhatatlanul a zűrzavar, fejetlenség, húzás-halasztás szinonimája. Ilyen csapattal akarnak az amúgy is évek óta húzódó metróépítésbe kezdeni? – merül fel jogosan a kérdés.
Meggyőződésem, hogy polgármesterünk csökkenő támogatottsága, vagy inkább Sărmaș felemelkedése ennek a bizonytalanságnak a következménye. A „Boc nem ura a helyzetnek” – fílingnek. Meg ennek az állandó „vizuális illúzió-érzetnek”. Amikor olyan dolgokat vélünk látni, vagy akarnak láttatni velünk, amelyek valójában nincsenek ott. Folyamatosan lassításra, megtorpanásra késztető optikai csalódás. Vagy csak egyszerűen csalódás…
