Huszonöt éve szentelték pappá Fábián Lászlót
Újabb kori története egyik jelentős eseményének volt színhelye 25 esztendeje a kolozsvári Szent Mihály-templom, hiszen 1997. június 28-án, több mint fél évszázad után ismét a papszentelés felemelő szertartásán vehettek részt a kincses város katolikus hívei (és nem csak). Ezt megelőzően utoljára 1943. június 6-án Isten szolgája Márton Áron püspök szentelt pappá kilenc diakónust ebben az istenházában, azóta Fábián László János 1997-es pappá szenteléséig nem kerülhetett sor ilyenre. Éppen ezért nyomatékosította akkor az őt a papi rend szentségében részesítő dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek: „Minden hívőnek kötelessége imádkozni azért, hogy Isten el ne hagyja népét, különösen erdélyi nyáját, és lássa el mindig papokkal. Ezért nagy öröm, hogy ma Fábián László testvérünket pappá szentelhetem.”
László atya 1972. szeptember 28-án született Kolozsváron. Édesapja a néhai Clujana cipő- és bőripari kombinát megbecsült szakmunkása, édesanyja a ferencesek kolozsvári templomának rátermett gondozója volt nyugdíjazásáig. A középiskolát a gyulafehérvári Líceumi Szemináriumban végezte. Istenben megboldogult Bálint Lajos érsek Pannonhalmára küldte, ott végezte teológiai tanulmányait a Szent Gellért Teológiai Főiskolán.
„Uram, Te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.”
Pappá szentelését követően Gyergyócsomafalván, Marosvásárhelyen, majd a brassói Szent Kereszt felmagasztalása egyházközségben volt segédlelkész.
Papi jelmondata: „Uram, Te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” (Jn. 21,17) Ezzel mintegy utalt legfontosabb teendőire, amelyeket így fogalmazott meg beszélgetéseink során: „Isten és az emberek szolgálata. Beszéljünk kevesebbet a szeretetről, inkább gyakoroljuk azt. Igyekezni fogok szeretettel és megértéssel lenni az emberek és problémáik iránt, hiszen erre igen nagy szükség van napjainkban.”
A fentiek alapján gondviselésszerűnek mondható, hogy 2004-ben, györgyfalvi plébánosi kinevezésével egy időben megbízták a kolozsvári kórházlelkészi szolgálat feladatainak ellátásával is, amelyeket azóta is odaadóan végez. Az elmúlt 18 év során közösségteremtő szolgálatával életet lehelt a györgyfalvi katolikus közösségbe, jövőképet mutatott a híveknek és nem csak. Munkásságának köszönhetően létrejött többek között a plébániához tartozó Szent Márta-, valamint Szent József-vendégház, de a pusztulás szélén álló néhai iskolaépületet is sikerült az évek során újjávarázsoltatnia, ebben most a Szent György közösségi ház működik.
Visszatérve a szombati ünnepségre, tanulságos és egyben irányt mutató szentbeszédében László Attila főesperes-plébános többek között elmondta: „A meghívást elfogadni és felelni rá csak az első lépés. Ezüst távlatból számadást is tarthatsz, szemlélve gyümölcseit, új lendülethez áldást kérve. A hivatást táplálni és mélyíteni kell lelkünkben és életünkben. Azért beszélek többes számban, mert hiszem, ez nem a te egyedül vívott harcod. Krisztusi papságod közösséget feltételez. Isten azért hív ki valakit a közösségből, hogy majd visszaajándékozza a közösségnek. (...) Istennel való találkozásod 25 esztendővel ezelőtt »létbeli« változást eredményezett: magadra öltötted Krisztust, az Ő hatalmát. (...)
László Attila: „Isten azért hív ki valakit a közösségből, hogy majd visszaajándékozza a közösségnek"
Ma ünnepelj. Mi veled örülünk, mert holnap már menned kell újra: betegek várnak gyógyulásra, lelki halottak sokasága feltámadásra, szegények és szomorúak törődésre, emberi életet élni akarók az örömhír vigasztaló világosságára, az örök életet elővételező ünneplésére. Az egész világ és benne a népünk reményre vár. Add reményedet – egyházunk hitének egész bizonyosságával! (...) Papságod közösségiséget feltételez. Mint ahogy mindnyájunk hite is. Hitéletünk közöségi lét, amely nem Isten rabjainak kényszerű szolgasága, hanem Isten barátainak örömben gyümölcsöző szolgálata. Szolgálat egymásért, ahol egyesek öröme mindnyájunk öröme, hiszen az egyház nem egy csomó arany, amiből az egyik kevesebbet kap, ha a másik többet nyer. Ez a szolgálat élet – csak olyan mértékben lehet megérteni, amilyen mértékben éljük. (...)
Kívánom, hogy e mai áldott naptól aranyutadra lépve kiemelten tartsd szem előtt az apostol küldetést adó szavait is: Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atjya, nagy irgalmasságával élő reménységre szült újjá minket. Ehhez kérek áldást Istentől rád és mindnyájunkra” – zárta beszédét László Attila.
Fiatalok, gyerekek is eljöttek az ezüstmisére – az ünnepelt életet lehelt a györgyfalvi közösségbe
A szentmise végén Fábián László köszönetet mondott mindazoknak, akik munkájában, életében segítették. „Imádságos szeretettel adok hálát a mindenható Istennek az eltelt évtizedek imáiért, a szentségek kiszolgáltatásáért, a sok áldozatért, lemondásért, a szenvedésekért, és kérem a mindenható Istent, hogy még sokáig szolgálhassam a híveket egészségben, szeretetben és töretlen lelkesedéssel, Isten dicsőségére és a lelkek javára” – mondta, Isten áldását kérve szüleire, munkatársaira, barátaira és híveire.
Az ezüstmisés megköszönte szülei támogatását hivatkozása kibontakozásában, és megáldotta őket
Az ünnepeltet a szombati eseményen Tóth Nándor diák, főminisztráns, valamint Gergely János gondnok köszöntötte a helyi közösség nevében, majd a templomi ünnepség után szeretetvendégségre került sor.
